Egy elmeosztály életéről szól a Magyar Könyvklub által megjelentett Aranyketrec című kötet. A Benedek István tollából született könyv, csaknem ötven évvel ezelőtti megjelenésével szenzációszámba ment, nagy vihart kavart, és az íróját egy csapásra ismertté tette. Bár hosszú ideig nem ért meg újabb kiadást, mégis nemzedékek olvastak, tanultak belőle.

Benedek István, e furcsa, felkavaró könyv szerzője olyan orvos volt, aki egy nem mindennapi, vitatott és a maga korában nem támogatott pszichiátriai gyakorlat élményeiről, tapasztalatairól számolt be. Művészi erényekkel, élvezetes formában, de minden szépítés nélküli, valósághű képet festett arról a nehéz, küzdelmes munkáról, aminek az volt a célja, hogy az emberséges életmód és a szabadság megteremtésével gyógyítsa a lélek sérültjeit, a betegek emberi méltóságát visszaadja.

Az őszinte beszámolóból az olvasó megismerheti a skizofréneket, a hisztériásokat és az alkoholistákat, az elmegyógyászat elavult és több szempontból még ma is újszerűnek tűnő módszereit. Eközben tanúi lehetünk annak, hogy orvos és csapata a kis elmeosztály babonáival, az ápolók brutalitását tápláló előítéletekkel milyen merészen szembeszállt. Ahogy bepillantunk a lelki betegségek torztükrébe, óhatatlanul meglátjuk benne a „normálisok” fonák vonásait is. A szerző ugyanis arra késztet, hogy az „őrültek” világát ne tekintsük végletesen és véglegesen embertelennek, hiszen se jogunk, se okunk kiközösíteni a „normálisok” közül az elmebetegeket.