Vissza a főoldalra  
Online
2019. dec. 10. kedd Judit

   Vitalitas Online
     Életed az ételed
     Egészségpolitika
     Mentálhigiéné
     Orvostudomány
     Természetgyógyászat
     Család, életmód
     Praxisprivatizáció
     Kórházprivatizáció
     Környezetvédelem
     Egészséges élet
     Biztosítás
     Társadalom
     Társadalompolitika
     Alapellátás
     Szakellátás
     Fekvőbeteg ellátás
     Rehabilitáció ...
     Betegség gyógyítás
     Civilszervezetek
     Népegészségügyi ...

 

  Fontos daganatelnyomó gén felfedezése 2003. 08. 12.


Egy újonnan azonosított daganatelnyomó gén a jól ismert p53-génnel együttműködve gátolja a tumorsejtek képződését. Ez az első eset, hogy egy ún. hisztonfehérjéről daganatelnyomó hatás derült ki.

Már évtizedekkel ezelőtt kiderült, hogy bizonyos gének képesek megakadályozni a sejtek olyan jellegű átalakulását, amely daganatok képződéséhez vezet. Innét kapták nevüket is: daganatelnyomó (tumorszupresszor) gének. Az utóbbi időben kiderült, hogy a tumorszupresszor gének az emberi daganatképződés szempontjából fontosabbak, mint az ún. onkogének (az onkogének olyan gének kóros változatai, amelyek normális esetben a megfelelő ütemű sejtosztódást, a normális sejtciklust szabályozzák). Míg az onkogének elsősorban a fehérvérűség különféle típusainak kialakulásáért felelősek, addig a többi daganatban a tumorszupresszor gének elváltozásai (mutációi) játsszák a főszerepet.
Az első tumorszupresszor gént 1970-ben találták meg, és az Rb jelzést kapta (a szem ideghártyáján kifejlődő daganat, az ún. retinoblastoma rövidítéséből, amelynek vizsgálata során azonosították). Azóta több mint egy tucat daganatelnyomó gént fedeztek fel; közülük talán legismertebb a p53 jelzésű, amely az emberi daganatok több mint felében hibás (mutáns) formában van jelen, így meghibásodása sokféle tumor kialakításáért felelős.
Az amerikai National Cancer Institute (NCI) kutatói most újabb tumorszupresszor gén azonosításáról számolnak be a Cell (Sejt) c. szaklap 2003. augusztus 8-ai számában. A H2AX jelzésű génről van szó, amelyről egereken végzett kísérletek során kiderült, hogy fontos szerepet tölt be a genetikai állomány sértetlenségének megőrzésében.
Az egyik eredmény szerint a H2AX gén aktivitásának csökkenése vagy hiánya a tumorsejtek számának további és gyors növekedéséhez vezet olyan állatokban, amelyek egyébként már elveszítették a legfontosabb tumorszupresszort, a p53-at. Kiderült, hogy a H2AX mindkét példánya (apai és anyai) fontos ahhoz, hogy a daganatelnyomó hatás optimális legyen.
Az eredmény összhangban áll a Harvard Egyetem kutatóinak felfedezésével (akik erről a Cell ugyanezen számában számoltak be), mely szerint a H2AX a p53-mal együttműködve biztosítja, hogy a károsodott genetikai állományú sejtek ne induljanak korlátlan osztódásnak.
A H2AX által kódolt molekula egy hisztonfehérje. A hisztonok a DNS "összecsomagolásában" játszanak kulcsszerepet: ezekre tekeredik fel a DNS, ahhoz hasonlóan, ahogy a fonal az orsóra. Mintegy 5 éve állapították meg először, hogy a H2AX-hiszton szerephez juthat a sejtek DNS-károsodásra adott válaszreakciójában.
A H2AX gén akkor aktiválódik, amikor a DNS-ben törés következik be (ez létrejöhet természetes úton, de külső környezeti hatás, például sugárzás miatt is). A DNS-törések szükségesek néhány biológiai folyamat beindulásához, de fontos, hogy a törések később javítva legyenek - ellenkező esetben az osztódásnál a gének hibás megoszlása léphet fel, amelynek következtében viszont tumorsejtek jöhetnek létre.
A kísérletek során kiderült, hogy az egy vagy mindkét H2AX-kópiát elvesztő sejtek DNS-ében jóval gyakrabban alakultak ki és maradtak meg törések. Meglepetésre azonban ez önmagában nem növelte a tumorsejtek számát. Ezután olyan állatokkal kísérleteztek, amelyekben a p53-gén már hiányzott. A hatás itt mutatkozott meg: ezekben az állatokban a p53- hiánya miatti, egyébként is fellépő tumorképződés jóval gyorsabbá vált, a túlélési idő pedig drámai módon csökkent: a p53-at és a mindkét H2AX-kópiát nélkülöző állatokban átlagosan 11,6 hétre, szemben a csak a p53-at nélkülöző állatok 23,4 hetével.
Amennyiben csak egyik kópia hiányzott, a túlélési idő átlagosan 17 hét volt, s ebben az esetben is számos daganattípus (limfómák, leukémiák, agytumor stb.) fejlődött ki. Ez alapján a H2AX - a többi tumorszupresszor géntől eltérően - olyan gén, amelynél már egy kópia elvesztése is kedvez a tumorképződésnek.
Ez az első eset, hogy egy hisztonfehérjéről tumorszupresszor hatás derült ki. Számos emberi tumor esetében is hiányzik az a DNS-szakasz, amely a H2AX génjét tartalmazza, ami arra utal, hogy a gén ember esetében is hasonló szerepet tölt be.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.