Vissza a főoldalra  
Online
2019. dec. 13. péntek Luca, Otília

   Vitalitas Online
     Életed az ételed
     Egészségpolitika
     Mentálhigiéné
     Orvostudomány
     Természetgyógyászat
     Család, életmód
     Praxisprivatizáció
     Kórházprivatizáció
     Környezetvédelem
     Egészséges élet
     Biztosítás
     Társadalom
     Társadalompolitika
     Alapellátás
     Szakellátás
     Fekvőbeteg ellátás
     Rehabilitáció ...
     Betegség gyógyítás
     Civilszervezetek
     Népegészségügyi ...

 

  A daganatterápia jövője - az áttörés megkezdődött 2003. 08. 14.


A szakemberek és a betegek is nagyon sokat várnak az új daganatellenes gyógyszerektől, amelyek az eddigi kemoterápiás szerekkel ellentétben sokkal célzottabban hatnak, s belátható időn belül gyökeres változást hozhatnak a rák elleni küzdelemben.

A jelenleg alkalmazott kemoterápiás szerek voltaképpen olyan sejtmérgek, amelyek egyaránt pusztítják a tumor- és az intenzíven osztódó egészséges sejteket is. Ennek következtében sokszor súlyos mellékhatások lépnek fel a kezelések során.
A rák biológiájáról szerzett új ismeretekre alapozva az utóbbi években a kezelés új szakasza kezdődött meg, a célzott daganatterápia első komoly eredményeivel. Az új szerek szelektivitása a célpontok sokkal pontosabb meghatározásának köszönhető: egyre több olyan molekulát sikerül azonosítani, amelyek kulcsszerepet játszanak a tumorsejtek kialakulásában és működésében.
Dr. Schneider Tamást, az Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia A osztályának főorvosát e rohamosan fejlődő terület első sikereiről, illetve magyarországi alkalmazásáról kérdezte az [origo].
Az utóbbi 20-25 évben rengeteget fejlődött a daganatterápia három hagyományos ága, a sebészet, a kemoterápia és a sugárterápia. Új, hatékonyabb kemoterápiás szerek jelentek meg, sokkal pontosabbá vált a sugárkezelések megtervezése és kivitelezése, új kezelési módokat vezettek be. A gyógyításban történt előrehaladás másfelől a korai felismerésnek köszönhető: az utóbbi 20 év felvilágosító munkájának eredményeképpen egyre gyakoribb, hogy korai stádiumban diagnosztizálják a betegséget, s ennek következtében a gyógyulási arány is nagyobb.
E valóban jelentős fejlődés azonban mégsem hozott minőségi áttörést, s az előrehaladott megbetegedésekben szerényebbek a terápia eredményei. Az új gyógyszereknek és kezelési módoknak köszönhetően itt is vannak kivételek, főként a ritka daganattípusoknál, például hereráknál, limfómáknál, egyes leukémiáknál. Az új kemoterápiás és szupportív (támogató) szerekkel több évvel ki lehet tolni az élettartamot, jelentősen javítani lehet az életminőséget, de ezek a betegek általában véglegesen nem meggyógyíthatók.
Limfómáknak a nyiroksejtekből - az immunrendszer ún. B- és a T-limfoid sejtjeiből - kiinduló rosszindulatú daganatokat nevezik, amelyeken belül megkülönböztetik a Hodgkin-limfómát (Hodgkin-kór) és az ún. non-Hodgkin-limfómákat. A limfómák 85-90%-át a B-sejtes, 10-15%-át pedig a T-sejtes limfómák teszik ki. A limfómák kialakulásának pontos okait nem ismerjük - eltekintve néhány ritka, vírus- vagy baktériumfertőzés hatására kialakuló típustól -, de több egymást követő mutációnak kell megtörténnie ahhoz, hogy egy nyiroksejt (limfoid sejt) tumorsejtté alakuljon át. A limfómák nem öröklődnek és nem is fertőznek.
A limfómák terápiája mindig is úttörő szerepet játszott az új kezelések kipróbálása és bevezetése terén - mondja Schneider Tamás. A limfómák ugyanis nagyon sugárérzékenyek, így itt dolgozhatták ki azokat a sugárkezelési eljárásokat, amelyeket később más tumoroknál is alkalmaztak. A limfómás sejtek nagyon érzékenyen reagálnak a kemoterápiás szerekre is, így az új kemoterápiás szerek kipróbálásában is kulcsszerepet játszottak - például limfómáknál végeztek elsőként gyógyulást eredményező kombinált kezelést, azaz több kemoterápiás szer együttes alkalmazását. Nem véletlen, hogy a daganatterápia legfiatalabb, valóban áttöréssel kecsegtető ága, az immunterápia is a limfómák kezelésében jelent meg először.
A 70-es évektől, az új kemoterápiás szerek által hozott nagy fejlődéstől a legutóbbi évekig a B-sejtes limfómák agresszív típusában szenvedő betegeknek körülbelül 40%-a gyógyult meg teljesen (ez azt jelenti, hogy a kezelés után 10 évvel tünetmentesnek számított). Ezt az arányt csak kismértékben javította a csontvelő-transzplantáció. Az utóbbi években azonban jelentős javulás következhet be az immunterápia alkalmazásával, amely az utóbbi évek biotechnológia sikereinek köszönhetően indult igazán fejlődésnek.
Az immunterápia célzott daganatterápiás eljárás, amelynek lényege, hogy a szervezet saját immunrendszerét mozgósítja a rák elleni hatékonyabb küzdelemre. Ezt elérhetik ún. aktív immunterápiával, másnéven vakcinációs kezeléssel. Több módozata közül az egyik legreményteljesebb módszer, amikor a beteg véréből kinyert ún. antigénbemutató sejteket (dendritikus sejteket) és a daganatsejteket a szervezeten kívül inkubálják (összekapcsolják). A tisztított kész anyagot beoltják (vakcináció) a betegnek. Ezáltal a szervezet egészséges immunrendszerét megtanítják és egyben stimulálják is a tumorsejtek felismerésére. E módszerek még klinikai kipróbálás fázisában vannak. A hagyományos kezelést követően, a maradvány kis daganat, az ún. minimális maradványbetegség kezelésére alkalmasak.
A másik lehetőség az ún. passzív immunterápia, amellyel kapcsolatban nagyobb tapasztalatok vannak, s amelynek már gyakorlati - klinikumban történő - alkalmazása is megkezdődött. A passzív immunterápia lényege, hogy azonosítják a tumorsejtek felszínén lévő molekulákat (főleg a "jelfogó készülékeket", azaz a receptorokat), s olyan ellenanyag-molekulákat (antitesteket) gyártanak, amelyek képesek ezekhez hozzákapcsolódni. Ilyen antitesteket - ún. immunglobulinokat - a mai technológiával gyakorlatilag "rendelésre" lehet előállítani, azaz bármilyen szerkezetben el lehet készíteni. A tumorsejthez kapcsolódó antitestek a szervezet immunválaszát váltják ki. Schneider Tamás a B-sejtes non-Hodgkin limfómák kapcsán magyarázta el egy olyan immunterápiás szer működését, amelyet bő egy éve Magyarországon is alkalmaznak, s amely eddigi külföldi tapasztalatok alapján közel kétszeresére növelte a betegség egy típusából meggyógyultak számát.
A betegség kialakulása után tulajdonképpen két sejtvonal létezik egymás mellett, egy egészséges és egy tumoros. Az egészséges sejtek nem támadják meg a rákos sejteket, mert nem idegenként érzékelik őket, s az immunrendszer erősítése önmagában ilyenkor nem eredményes, mert nem ismeri fel a célpontot. Antitestek alkalmazásával azonban át lehet hidalni ezt a problémát.
Minden érett B-sejt felszínén jelen van a CD20 jelzésű receptor, amely ideális jelölt volt arra, hogy antitesteket gyártsanak ellene. A CD20 ugyanis állandó szerkezetű és ún. transzmembrán receptor, azaz viszonylag stabilan beágyazva helyezkedik el a sejthártyában. Ezért a sejtek nem tudják könnyen ledobni magukról (az immunterápiás célpontokhoz általában ilyen receptorokat kell keresni).
A CD20 ellen körülbelül 10 évvel ezelőtt sikerült előállítani antitesteket, s viszonylag gyors előzetes vizsgálatok után az USA-ban már 1997-ben törzskönyvezték mint gyógyszert (rituximab hatóanyagnévvel). Az intravénásan, infúzió formájában beadott antitestek a B-sejtek CD20-receptoraihoz kötődnek, s az így kialakuló ún. receptor-antitest-komplexet a szervezet már idegenként ismeri fel, így fellép vele szemben az immunválasz. Ennek során a szervezet természetes ellenanyag-molekulái kapcsolódhatnak a komplexhez, illetve megtámadhatják az ún. citotoxikus ölősejtek (CD8+ limfociták) is. Mindkét hatás a B-sejt pusztulását eredményezi. A CD20 receptorok ráadásul a sejtciklus szabályozásában is fontos szerepet játszanak, így ha megfelelő számban blokkolják őket az antitestek, a sejtciklus is leállhat, ami szintén a sejt pusztulásához vezet.
Ezt az eljárást már világszerte több százezer betegen alkalmazták. Az antitestek önmagukban is a tumor jelentős zsugorodását eredményezik. Még hatékonyabb azonban a kezelés, ha az antitesteket a hagyományos kemoterápiás szerekkel együtt adják. A legjobb eredményeket a betegség agresszív típusánál érték el. Itt a betegek 85-90%-ánál lehet ún. komplett remissziót (a betegség okozta tünetek kezelés hatására történő teljes eltűnése) elérni, s a két éven belül visszaesők aránya csak 15-20%. Tapasztalat szerint két éves tünetmentes állapot után már nem jellemző a visszaesés, vagyis ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a véglegesen meggyógyultak aránya kb. 70-75%. Ez közel kétszerese a korábbi 40%-os értéknek. Az immunterápia nélkül ugyanis az összes beteg kb. 65%-ánál értek el komplett remissziót, de mintegy 30-35%-os volt a visszaesés.
Az antitestek nem csak a tumorsejtekhez kapcsolódnak, azaz a szelektivitás nem teljes. Mint említettük, a CD20 minden B-sejt, tehát az egészségesek felszínén is megvan. Mivel ily módon az egészséges B-sejtek is pusztulnak és a citotoxikus ölősejtek is "felhasználódnak", átmenetileg megnő a fertőzésveszély a betegeknél.
Az immunterápia az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult, s jó kezdeti eredmények vannak más típusú daganatoknál is. Immunterápiás szereket alkalmaztak a klinikai gyakorlatban például emlőtumornál, krónikus limfoid leukémiánál (CLL) és bizonyos T-sejtes limfómáknál.
Egyre több új receptort, azaz potenciális célpontot találnak, s az egyre pontosabban célba találó antitestekkel "halálos csomagokat" is lehet küldeni a tumorsejtekhez. Az antitestekhez ugyanis sejtmérgek vagy sugárzó anyagok köthetők, amelyek közvetlenül pusztítják el a rákos sejteket.
A kutatók előtt álló egyik legfőbb feladat a szelektivitás növelése. Minél több, a tumorsejtekre speciálisan jellemző receptort kell találni, s ezek ellen kell antitesteket gyártani - az immunterápia ezután válik igazán célzott daganatterápiává. Számos klinikai próba folyik több daganattípusnál (köztük a nagyszámú népességet érintő tumoroknál, például tüdő- és bélráknál is), s a következő években rengeteg és egyre hatékonyabb immunterápiás szer fog megjelenni - vázolja fel a biztató képet Schneider Tamás.
Az immunterápiás szerek egyelőre nagyon drágák, s jelentős erőforrást visznek el az Országos Egészségügyi Pénztártól, amely minden - az indikációs csoportba tartozó - betegnek fizeti a kezeléseket. A főorvos azonban ebből a szempontból is optimista: véleménye szerint a szerek egyre olcsóbbak lesznek, ahogy egyre több cég jelenik majd meg a piacon. Végül az sem utolsó szempont, hogy a betegek meggyógyulása anyagi szempontból is "kifizetődőbb" az állam számára.
Az immunterápia mint célzott daganatterápia az elmúlt évtizedek legfontosabb előrelépése a rák elleni harcban, amely - a célpontok és a hatóanyag-molekulák egyre szélesebb körének megismerésével, illetve kifejlesztésével - belátható időn belül igazi áttöréssé válhat.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.