Vissza a főoldalra  
Online
2017. júl. 25. kedd Kristóf, Jakab

   Vitalitas Online
     Életed az ételed
     Egészségpolitika
     Mentálhigiéné
     Orvostudomány
     Természetgyógyászat
     Család, életmód
     Praxisprivatizáció
     Kórházprivatizáció
     Környezetvédelem
     Egészséges élet
     Biztosítás
     Társadalom
     Társadalompolitika
     Alapellátás
     Szakellátás
     Fekvőbeteg ellátás
     Rehabilitáció ...
     Betegség gyógyítás
     Civilszervezetek
     Népegészségügyi ...

 

  Feszültség a rendszerben: "a biztosítók érdeke az alulkezelés" 2007. 04. 12.


Logikai szempontok szerint is érthető, hogy gyengül egy rendszer, ha több kisebb részre osztjuk. Az egy nagy helyett a több biztosító megjelenésével értelemszerűen kisebbek lesznek a kockázatközösségek ’hatáskörei’.

Cikkünk első részében Mihályi Péter közgazdász főként a piacellenes érzületekkel magyarázta a több-biztosítós egészségügyi rendszer kritikáját. A várhatóan koalíciós szakítópróbának számító modellt azonban a szakma is bírálja, és egyáltalán nem(csak) antikapitalista alapon: Gilly Gyula orvos-közgazdász szerint például számos ellenérv éppen a piac logikájából következik.

Gilly Gyula, a pesti PET-CT diagnosztikai központ vezetője, orvos-közgazdász lapunknak mítosznak nevezte a több-biztosítós modell előnyeiről szóló érveket. (Gilly egyébként az Orbán-kormány idején bevezetett diákhitel kidolgozója, illetve négy évig a Világbank programigazgatója is volt – a szerk.) Mint mondta: „az európai szakirodalomban és a gyakorlatban is számtalan ellenérvet megfogalmaztak a rendszerrel szemben, méghozzá nem antikapitalista, piacellenes alapon, hanem a piacgazdaság és a kapitalizmus működésének logikájából adódóan”.

A biztosítások elsősorban egy váratlan kockázat kezelésére (autóbaleset, lakástűz vagy utazás során létrejövő kár) jöttek létre. Az egészségügyben azonban számos olyan eset van, mikor a szerződéskötéskor lehet látni, hogy a „káresemény”, amelyre a biztosítónak költenie kell, be fog következni.

Ilyennek számít például az összes krónikus betegség, így egy cukorbeteg esetében világos, hogy a biztosítónak nemcsak bevétellel, hanem állandó és tervezett kiadással kell számolnia az ügyfele esetében.

„A klasszikus piac-állam dilemmát már túlhaladtuk”

„A piaci működésének logikájából adódik, hogy emiatt hihetetlen érdekük a biztosítóknak, hogy szelektáljanak az ügyfelek között” – tette hozzá a szakértő, aki elmondta, hogy ennek következtében például az Egyesült Államokban és Hollandiában is nagyon részletes tiltó jellegű szabályrendszert kényszerültek bevezetni.

Ennek oka, hogy az adminisztrációs eszközökkel történő szelekciót (pl. szegény környéken nem nyitottak irodát a biztosítók, vagy olyan emeleten helyezték el az ügyfélszolgálatot, ahol nem volt lift, így mozgáskorlátozottak nem tudták megközelíteni) elkerüljék.

„Emellett logikai szempontok szerint is érthető, hogy gyengül egy rendszer, ha több kisebb részre osztjuk. Az egy nagy helyett a több biztosító megjelenésével értelemszerűen kisebbek lesznek a kockázatközösségek ’hatáskörei’. Éppen emiatt például Hollandiában kockázatkiegészítő alapot hoztak létre, amelyet 2005-ben 15 milliárd euró, azaz mintegy háromezer milliárd forint értékben kellett szanálni” – magyarázta Gilly Gyula, aki egyébként Angliában folytatott egészségügyi menedzsment tanulmányokat.

Szerinte az Egyesült Államokban működő „vegytiszta” piaci rendszer hibáit jól mutatja, hogy 50 millióra teszik azoknak a számát, akiknek nincs betegbiztosításuk. Mivel az időseknek, a veteránoknak és a hajléktalanoknak külön rendszer működik, ezért ez az óriási szám javarészt a fiatalkorú, középosztálybeli népességből adódik.

Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ programvezetője szerint „tragikus, hogy a biztosítókról szóló polémia kezd közhelyes hitvita jelleget ölteni, melyben a több-biztosítós modellben hívők a kritikusokat maradinak, verseny- és piacellenesnek igyekeznek bemutatni. Pedig a klasszikus piac-állam dilemmát már túlhaladta az európai szakértői diskurzus."

Az elit tehet az OEP-ről

A vita Gaál szerint továbbá azért is félrevezető, mert az OEP jelenlegi, olykor diszfunkcionális működését tekintik kiindulópontnak, miközben a politikai elit hozta létre azt a helyzetet, hogy az egészségbiztosítási pénztárnak „gúzsba kötve kellett táncolnia”.

Gaál, aki egészségügyi menedzsmentből doktorált a Londoni Egyetemen, úgy látja: a több-biztosítós rendszer kockázatszelekciót hoz létre, jelentősen megemeli az adminisztrációs költségeket, miközben a biztosítók nem bizonyulnak jó ellátásszervezőknek, így a többletköltség nem fog az ellátás minőségének javulásában megmutatkozni.

A kockázatszelekció lényege az, hogy a biztosítóknak az egészségügyi szolgáltatók teljesítményének rendkívül bonyolult, kétségkívül nehéz szakmai feladatot jelentő ellenőrzése helyett könnyebb az egyének különféle és változatos technikákkal történő kiválogatása. A rendszerbe ugyanis bekódolódik egy olyan „feszültség”, amit nagyon nehéz szabályzókkal korrigálni.

„Ráadásul, akik ma az OEP-et mint az állami irányítás csődjét emlegetik, éppen ugyanazon állam által működtetett ún. biztosításfelügyeletet hoznának létre a több milliárdos iparág kordában tartására. Mi ez, ha nem ellentmondás?” – mondja Gaál Péter.

Mi lesz a biztosítók érdeke?

A szakértő szerint a versengő több-biztosítós rendszerben az adminisztrációs költségek lényegesen magasabbak a más típusú modellekénél, hisz megjelennek a marketing költségek és a szerződéskötéssel, illetve a teljesítményjelentéssel és ellenőrzéssel kapcsolatos adminisztráció megsokszorozódik.

Egy 10-15 biztosítóval működő rendszerben egy háziorvosnak akár mind a 10-15 biztosítóval külön kell szerződést kötnie, elszámolnia, illetve az ellenőrzés során mind a 10-15 biztosítónak megfelelnie. Ezek a tranzakciós költségek paradox módon annál nagyobbak, minél nagyobb a verseny a biztosítók között. Az Egyesült Államokban az adminisztrációs költség például egyharmada az egy főre jutó évi egészségügyi szolgáltatások pénzösszegének, míg ma Magyarországon a 2-3 százaléka.

„A biztosítók nem lesznek jó ellátásszervezőnek, mert a verseny

alulkezelésre ösztönzi őket. A biztosító profitmaximalizálásból adódó érdeke ugyanis az, hogy minél kevesebbet költsön egy ügyfélre, ez esetben egy betegre. A biztosítóváltás azért nem jelent visszatartó erőt, mert a biztosítók érdeke a nagy költséget jelentő ügyfelektől való megszabadulás, és az emberek elsősorban akkor igyekeznek majd biztosítót váltani, amikor betegként azt tapasztalják, hogy nem kaptak megfelelő ellátást” – érvelt az Egészségügyi Menedzserképző Központ munkatársa.

Mint Gaál Péter elmondta: nem véletlenül fordult elő Nyugat-Európában, hogy a társadalmi elégedetlenség miatt több-biztosítós rendszerről tértek át az állami egészségügyi rendszerre, mint például Spanyolországban és Olaszországban.



MOK

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.