Vissza a főoldalra  
Online
2017. ápr. 27. csütörtök Zita

   Vitalitas Online
     Életed az ételed
     Egészségpolitika
     Mentálhigiéné
     Orvostudomány
     Természetgyógyászat
     Család, életmód
     Praxisprivatizáció
     Kórházprivatizáció
     Környezetvédelem
     Egészséges élet
     Biztosítás
     Társadalom
     Társadalompolitika
     Alapellátás
     Szakellátás
     Fekvőbeteg ellátás
     Rehabilitáció ...
     Betegség gyógyítás
     Civilszervezetek
     Népegészségügyi ...

 

  Konzultáció a biztosítási reformról 2007. 04. 16.


Sinkó Eszter szerint a versengő biztosítók negligálják a prevenciót, s arra is felhívta a figyelmet, hogy az unióban sehol sem alakult ki – még a sokat emlegetett holland modellben sem – szolgáltatói verseny. Bizonyíthatatlan az is, hogy a versengés javítaná a hatékonyságot.

Üdítő színfolt volt a Magyar Demokrata Fórum (MDF) által április 14-én, szombaton megtartott öt párti egyeztető fórum, amelyen az egészségbiztosítási reform mellett illetve ellene szóló érveket sorakoztatták fel a meghívottak, akik ezúttal mellőzve a politikai lózungokat, szigorúan szakmai eszmecserét folytattak. A vita során kiderült, hogy a szabaddemokraták – bár a korábbihoz képest némileg árnyaltabban -, változatlanul ragaszkodnak a több-biztosítós rendszer megvalósításához, amit a Fidesz és a KDNP elvet, az MDF bizonyos területeken – ápolás- és balesetbiztosítás – elképzelhetőnek tart, míg a szocialisták láthatóan azon izmoznak, miként mondhatnának úgy nemet koalíciós partnerüknek, mintha az igen lenne.

Ami az SZDSZ korábbinál reálisabb megközelítését illeti, Mihályi Péter a szabaddemokraták fő ideológusa, egyben az Államreform Bizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője elismerte: a biztosítási reform nem old meg minden problémát. Csökkenti ugyan a kormányra nehezedő nyomást, javítja a forráselosztás hatékonyságát, egyszerűsíti a kórházi kapacitások alakítását, s hosszú távon javítja a közteherviselés igazságosságát, ám nem hoz megoldást a szolgáltatók privatizációjának kérdésére, s a járulékrendszer anomáliáira sem. Arról is szólt, hogy a változást nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, hiszen az átalakítás során fenn kell tartani a folyamatosságot is. A biztosítók fő feladata a szolgáltatás vásárlás, ám ezek az alkuk is 4-5 év alatt „bontakozhatnak ki". Koncepciója szerint megmaradna a nemzeti kockázatközösség, a szolidaritás, a jövedelemarányos befizetés, s a szükséglet szerinti kifizetés, erre az alapra épülne – mint második szint – a biztosítók versenye. A biztosítás kötelező lenne, tehát senki sem lehetne kizárni. Erről a háziorvosok finanszírozásában ma is alkalmazott úgynevezett korrigált fejkvóta gondoskodna. (Gyerekek, idősek után többet fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mint a középkorúak után. Más szempontokat is figyelembe vesznek, így például a körzet területi elhelyezkedését. A tanyás körzetek más elbírálás alá esnek, mint a lakótelepiek.)

Nincs jó fejkvóta, mondta válaszában Sinkó Eszter. A Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának munkatársa szerint a legjobb fejkvóta is legfeljebb a kockázatok 34 százalékát képes ellensúlyozni. Problémaként említette azt is, hogy személyhez kötődően koncentrálódnak az egészségügyi kiadások. Franciaországban például a szolgáltatások 80 százalékát a lakosság 20 százaléka veszi igénybe. Mi a helyzet nálunk? Bár a járóbeteg szakellátásokon a lakosság 80 százaléka jelenik meg, e szolgáltatások finanszírozásának 72,4 százalékát mindössze 20 százalék használja föl. Hasonló a helyzet a gyógyszertámogatásoknál is. Árkiegészítésben részesülő készítményeket a lakosság 81 százaléka használ, ám a sokat ostorozott gyógyszerkassza 83,8 százalékát a lakosság 20 százaléka „viszi el". S végül: a kórházi aktív ellátásra elkülönített összeg 64 százalékát a lakosság 4 százalékára fordítják. Mindez arra sarkalja a biztosítókat, hogy mielőbb megszabaduljanak a sokba kerülő emberektől. No, nem az első körben, hanem egy másodlagos válogatás keretében.

Sinkó szerint a versengő biztosítók negligálják a prevenciót, s arra is felhívta a figyelmet, hogy az unióban sehol sem alakult ki – még a sokat emlegetett holland modellben sem – szolgáltatói verseny. Bizonyíthatatlan az is, hogy a versengés javítaná a hatékonyságot. Szerinte egyébként maga a kérdésfeltevés – egy vagy több-biztosító? – is hibás. Ma már a világ arról szól, hogy mitől válik hatékonyabbá az egészségügy. Sinkó Eszter szerint az ellátásszervezéstől.

A jelenlegi rendszer korrigálható, ehhez az szükséges, hogy a tb alap önállóvá váljon, s vagyonhoz jusson – mondta Horváth Zsolt (Fidesz) -, aki szerint ehhez csatlakozhat a kiegészítő biztosítások rendszere. Zenta László (KDNP) elképzelhetetlennek tartotta, hogy a biztosítók versengenek majd azért a közel egy millió nyugdíjasért, akiknek havi jövedelme 50 ezer forint alatt van, illetve a több százezer munkanélküliért.

A jelenlegi egészségbiztosítási rendszert nem akarják változatlanul hagyni, valódi biztosítást szeretnének, de megfontoltan, mondta Kökény Mihály. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke úgy vélte, egyrészt tisztázni kell a fogalmakat, s válaszolni például arra, hogy az új rendszerben gyengül vagy erősödik a szolidaritás, a méltányosság, csökken vagy sem a hozzáférés esélyegyenlősége. Az MSZP kizárólag szabályozott, a betegek érdekeit szolgáló versenyt tud elfogadni. Sinkó Eszterrel egyetértve Kökény is a biztosítottak közötti válogatást, az úgynevezett kockázatszelekciót tartja az egyik legnagyobb veszélynek, a legfontosabb kérdés tehát az, hogy ez miként kerülhető el. A szocialisták arra is garanciát várnak, hogy elkerülhető a kétpólusú – szegényekre és gazdagokra oszló - rendszer kialakulása. Majd hozzátette: a vitákra szükség van, a vaskalaposság és a túlbuzgóság azonban veszélyes.

Többféleképpen lehet több-biztosítós rendszer csinálni, fejtette ki Pusztai Erzsébet. A fórumos egészségpolitikus – egyben a konzultáció házigazdája - szerint bizonyos területekre új biztosítási formák vezethetők be, s ezekben akár a versengő biztosítók is megjelenhetnek. Példaként a baleset- illetve az ápolásbiztosítást említette. Csáky András (MDF) arra hívta fel a figyelmet, hogy a több-biztosítás rendszer bevezetéséhez módosítani kell az Alkotmányt, s az önkormányzati törvényt. Arra is választ várt, vajon a versengő biztosítási rendszerekkel „együttjáró" életkori, technológiai korlátokat – tehát azt, hogy bizonyos módszerek, technológiák alkalmazásából kizárják egy meghatározott életkor után az embereket -, elfogadja-e az SZDSZ, mint ahogy azt is, hogy a szolgáltatások meghatározott számú igénybevétele után azokat nem finanszírozza a biztosító. Mihályi szerint kár lenne tagadni, hogy ma is létezik technológiai korlátozás, példaként a mesterséges megtermékenyítést említette.

A résztvevők többsége úgy véle, az elmúlt hetekben végrehajtott kapacitás-szűkítés lehetetlenné teszi a szolgáltatók közötti versenyt, illetve a biztosítók szolgáltatók közötti, minőségi válogatását.

A konzultáció – amelynek folytatását ígéri az MDF – arra mindenesetre jó volt, hogy kiderüljön, alapvető fogalmakról is vitatkoznak egymással a felek. Így például a biztosítottak, s ellátásra jogosultak meghatározásáról, vagy például arról, miért nem tekinthető társadalombiztosításnak az OEP. Kökény Mihály megfogalmazásában elhangzott egy fontos kérdés a vita során: rendelkezünk-e olyan szabályozási és jogkövetési kultúrával, mint a több-biztosítás rendszer uniós éllovasa, Hollandia?

A választ ki-ki magának fogalmazza meg…

Horváth Judit

Weborvos

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.