Sinkó Eszter szerint a versengő biztosítók negligálják a prevenciót, s arra is felhívta a figyelmet, hogy az unióban sehol sem alakult ki – még a sokat emlegetett holland modellben sem – szolgáltatói verseny. Bizonyíthatatlan az is, hogy a versengés javítaná a hatékonyságot.

Üdítő színfolt volt a Magyar Demokrata Fórum (MDF) által április 14-én, szombaton megtartott öt párti egyeztető fórum, amelyen az egészségbiztosítási reform mellett illetve ellene szóló érveket sorakoztatták fel a meghívottak, akik ezúttal mellőzve a politikai lózungokat, szigorúan szakmai eszmecserét folytattak. A vita során kiderült, hogy a szabaddemokraták – bár a korábbihoz képest némileg árnyaltabban -, változatlanul ragaszkodnak a több-biztosítós rendszer megvalósításához, amit a Fidesz és a KDNP elvet, az MDF bizonyos területeken – ápolás- és balesetbiztosítás – elképzelhetőnek tart, míg a szocialisták láthatóan azon izmoznak, miként mondhatnának úgy nemet koalíciós partnerüknek, mintha az igen lenne.

Ami az SZDSZ korábbinál reálisabb megközelítését illeti, Mihályi Péter a szabaddemokraták fő ideológusa, egyben az Államreform Bizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője elismerte: a biztosítási reform nem old meg minden problémát. Csökkenti ugyan a kormányra nehezedő nyomást, javítja a forráselosztás hatékonyságát, egyszerűsíti a kórházi kapacitások alakítását, s hosszú távon javítja a közteherviselés igazságosságát, ám nem hoz megoldást a szolgáltatók privatizációjának kérdésére, s a járulékrendszer anomáliáira sem. Arról is szólt, hogy a változást nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, hiszen az átalakítás során fenn kell tartani a folyamatosságot is. A biztosítók fő feladata a szolgáltatás vásárlás, ám ezek az alkuk is 4-5 év alatt „bontakozhatnak ki". Koncepciója szerint megmaradna a nemzeti kockázatközösség, a szolidaritás, a jövedelemarányos befizetés, s a szükséglet szerinti kifizetés, erre az alapra épülne – mint második szint – a biztosítók versenye. A biztosítás kötelező lenne, tehát senki sem lehetne kizárni. Erről a háziorvosok finanszírozásában ma is alkalmazott úgynevezett korrigált fejkvóta gondoskodna. (Gyerekek, idősek után többet fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mint a középkorúak után. Más szempontokat is figyelembe vesznek, így például a körzet területi elhelyezkedését. A tanyás körzetek más elbírálás alá esnek, mint a lakótelepiek.)

Nincs jó fejkvóta, mondta válaszában Sinkó Eszter. A Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának munkatársa szerint a legjobb fejkvóta is legfeljebb a kockázatok 34 százalékát képes ellensúlyozni. Problémaként említette azt is, hogy személyhez kötődően koncentrálódnak az egészségügyi kiadások. Franciaországban például a szolgáltatások 80 százalékát a lakosság 20 százaléka veszi igénybe. Mi a helyzet nálunk? Bár a járóbeteg szakellátásokon a lakosság 80 százaléka jelenik meg, e szolgáltatások finanszírozásának 72,4 százalékát mindössze 20 százalék használja föl. Hasonló a helyzet a gyógyszertámogatásoknál is. Árkiegészítésben részesülő készítményeket a lakosság 81 százaléka használ, ám a sokat ostorozott gyógyszerkassza 83,8 százalékát a lakosság 20 százaléka „viszi el". S végül: a kórházi aktív ellátásra elkülönített összeg 64 százalékát a lakosság 4 százalékára fordítják. Mindez arra sarkalja a biztosítókat, hogy mielőbb megszabaduljanak a sokba kerülő emberektől. No, nem az első körben, hanem egy másodlagos válogatás keretében.

Sinkó szerint a versengő biztosítók negligálják a prevenciót, s arra is felhívta a figyelmet, hogy az unióban sehol sem alakult ki – még a sokat emlegetett holland modellben sem – szolgáltatói verseny. Bizonyíthatatlan az is, hogy a versengés javítaná a hatékonyságot. Szerinte egyébként maga a kérdésfeltevés – egy vagy több-biztosító? – is hibás. Ma már a világ arról szól, hogy mitől válik hatékonyabbá az egészségügy. Sinkó Eszter szerint az ellátásszervezéstől.

A jelenlegi rendszer korrigálható, ehhez az szükséges, hogy a tb alap önállóvá váljon, s vagyonhoz jusson – mondta Horváth Zsolt (Fidesz) -, aki szerint ehhez csatlakozhat a kiegészítő biztosítások rendszere. Zenta László (KDNP) elképzelhetetlennek tartotta, hogy a biztosítók versengenek majd azért a közel egy millió nyugdíjasért, akiknek havi jövedelme 50 ezer forint alatt van, illetve a több százezer munkanélküliért.

A jelenlegi egészségbiztosítási rendszert nem akarják változatlanul hagyni, valódi biztosítást szeretnének, de megfontoltan, mondta Kökény Mihály. Az Országgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke úgy vélte, egyrészt tisztázni kell a fogalmakat, s válaszolni például arra, hogy az új rendszerben gyengül vagy erősödik a szolidaritás, a méltányosság, csökken vagy sem a hozzáférés esélyegyenlősége. Az MSZP kizárólag szabályozott, a betegek érdekeit szolgáló versenyt tud elfogadni. Sinkó Eszterrel egyetértve Kökény is a biztosítottak közötti válogatást, az úgynevezett kockázatszelekciót tartja az egyik legnagyobb veszélynek, a legfontosabb kérdés tehát az, hogy ez miként kerülhető el. A szocialisták arra is garanciát várnak, hogy elkerülhető a kétpólusú – szegényekre és gazdagokra oszló - rendszer kialakulása. Majd hozzátette: a vitákra szükség van, a vaskalaposság és a túlbuzgóság azonban veszélyes.

Többféleképpen lehet több-biztosítós rendszer csinálni, fejtette ki Pusztai Erzsébet. A fórumos egészségpolitikus – egyben a konzultáció házigazdája - szerint bizonyos területekre új biztosítási formák vezethetők be, s ezekben akár a versengő biztosítók is megjelenhetnek. Példaként a baleset- illetve az ápolásbiztosítást említette. Csáky András (MDF) arra hívta fel a figyelmet, hogy a több-biztosítás rendszer bevezetéséhez módosítani kell az Alkotmányt, s az önkormányzati törvényt. Arra is választ várt, vajon a versengő biztosítási rendszerekkel „együttjáró" életkori, technológiai korlátokat – tehát azt, hogy bizonyos módszerek, technológiák alkalmazásából kizárják egy meghatározott életkor után az embereket -, elfogadja-e az SZDSZ, mint ahogy azt is, hogy a szolgáltatások meghatározott számú igénybevétele után azokat nem finanszírozza a biztosító. Mihályi szerint kár lenne tagadni, hogy ma is létezik technológiai korlátozás, példaként a mesterséges megtermékenyítést említette.

A résztvevők többsége úgy véle, az elmúlt hetekben végrehajtott kapacitás-szűkítés lehetetlenné teszi a szolgáltatók közötti versenyt, illetve a biztosítók szolgáltatók közötti, minőségi válogatását.

A konzultáció – amelynek folytatását ígéri az MDF – arra mindenesetre jó volt, hogy kiderüljön, alapvető fogalmakról is vitatkoznak egymással a felek. Így például a biztosítottak, s ellátásra jogosultak meghatározásáról, vagy például arról, miért nem tekinthető társadalombiztosításnak az OEP. Kökény Mihály megfogalmazásában elhangzott egy fontos kérdés a vita során: rendelkezünk-e olyan szabályozási és jogkövetési kultúrával, mint a több-biztosítás rendszer uniós éllovasa, Hollandia?

A választ ki-ki magának fogalmazza meg…

Horváth Judit

Weborvos