Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed
Kapcsolodo szakteruletek- Klinikai szakteruletek- Konferenciák, rendezvények- MEDLINE

A légúti infekciók kezelése Magyarországon - nemzetközi elvek alapján
dr. Ludwig Endre
Orvostovábbképző Szemle, Különszám 2001;3:1-4.

SZEMLÉZÉS
Készítette: dr. Kotányi Péter
Az antibiotikumok hatásának magasabb szintű megismerése a baktériumok rezisztenciája alakulásának tükrében eredményesebb kezelési stratégiát tesz lehetővé, írja bevezetésében a szerző. Mindehhez hozzátartozik az a tény, hogy a légúti infekciók többségét empirikus alapon, statisztikai adatokra és felmérések eredményeire alapozva kezeljük elsősorban, és csak szövődménnyel járó esetekben, vagy az időközben megismert érzékenységi vizsgálatokra alapozva alkalmazunk célzott kezelést, miközben a kezelés eredményessége szempontjából az első 48 óra meghatározó jelentőségű.

Megbízható és összehasonlítható adatokhoz jutni nehéz, amelynek oka a laboratóriumi módszerek közötti eltérésekben, az eredmények eltérő értékelésében keresendő. E probléma kiküszöbölését szolgáló vizsgálatként a szerző az Alexander Project módszerét említi, amelynek kapcsán felsorolja a három leggyakoribb légúti bakteriális kórokozót, amelyek gyakorisági sorrendben: Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae és Moraxella catarrhalis, amelyeknek antibiotikum-érzékenysége az utóbbi 15 évben jelentősen csökkent. E kérdéskör tárgyalása során hazai adatokat ismertet a pneumococcus antibiotikum-rezisztenciájának növekedésére vonatkozóan összevetve külföldi adatokkal. Definiálja a MIC (minimális gátló koncentráció) értékeit az érzékenység (MIC=0,06 mg/l), mérsékelt érzékenység ( 0,12 2 mg/l) határértékeivel.

A hazai adatokat az OEK évkönyv 1999-es kiadása alapján táblázatban ismerteti, miközben hangsúlyozza, hogy a hazánkban izolált 127 Streptococcus pneumoniae törzs közül 24,4 % mérsékelten érzékeny és 11,8 %-a rezisztens volt a béta-laktámokkal szemben és számos más antibiotikummal szemben is gyakran észlelhető rezisztencia, természetesen más mechanizmus alapján. Különösen fontos ezeknek az adatoknak az ismerete, ha figyelembe vesszük hogy az otthon szerzett pneumoniák 20-40%-át ezek a baktériumok okozzák, miközben a bacteriaemiával járó pneumococcus pneumonia letalitása ma is 20% körül van. Megállapította, hogy a béta-laktamáz hatását a béta-laktamáz-gátlók alkalmazásával lehet kiküszöbölni, emiatt az amoxicillin-klavulánsav és az ampicillin-sulbactam kombinációk esetében több mint 90% az érzékenység. Külön értékelte a gyermekközösségekben a rezisztencia gyakoribb előfordulását, amelyet a gyors passzázs és a gyakori antibiotikum-kezelés magyaráz. Ugyanakkor kitért arra a megfigyelésre, hogy a rezisztens törzsek számának növekedése nem elsősorban a nagyobb penicillinfogyasztással, mint inkább a cefalosporinok, szulfonamidok és makrolidek széles körű alkalmazásával hozható összefüggésbe.

A tanulmány további részében a szerző az otitist és az otthon szerzett pneumoniát tárgyalta részletesen.
Részletesen ismertette az antibiotikum kiválasztásának kérdéskörét. Mint egyéb felső légúti fertőzések esetén, itt is a fertőzések háromnegyedéért a Streptococcus pneumoniae és a Haemophilus influenzae tehető felelőssé, mintegy 24%-ban fordul elő más kórokozó. Ennek megfelelően az 1996-os gyógyszerrendelési audit során azt állapították meg, hogy az alapellátásban 39%-ban amoxicillint, 15%-ban trimethoprin-sulfamethoxazol kombinációt és 11%-ban clarithromycint rendeltek a kezelőorvosok. A béta-laktamázt termelő baktériumok számának növekedésével kialakuló rezisztencia miatt azonban az amoxicillin-klavulánsav kombináció tekinthető az egyetlen olyan szernek, amely mindhárom fő légúti fertőzést előidéző kórokozó ellen hatásos.
Külön részletezi a szerző a lehetséges kiegészítő kezeléseket, amelyek napjainkban is jelentős szerepet játszanak. Ezek lényege a mucopurulens váladék oldása. Röviden ismertette a krónikus gyulladások kezelését, kitért a tenyésztés fontosságára, amelynek során a leggyakrabban koaguláznegatív staphylococcus (36%), staphylococcus aureus (25%), streptococcus viridans (8,3%) és anaerobok (6,5%) tenyésznek ki.

Összefoglalva a szerzők megállapították, hogy a gyakori, jelentős morbiditással és kellemetlenséggel járó rhinosinusitiseket biztos diagnózis esetén, a panaszok 5-7 napos fennállását követően kell antibiotikummal kezelni, amelynek kiválasztása rendszerint empirikusan történik. A gyógyszer kiválasztásában az adott közösségben leggyakrabban kitenyésztett kórokozók érzékenységi vizsgálata játssza a fő szerepet. Figyelembe veendő elsősorban a penicillinrezisztencia jelentősen megnőtt előfordulási aránya, a béta-laktamázt termelő törzsek fokozott előfordulása. Az antibiotikumok adagjának és a kezelés optimális idejének meghatározása további vizsgálatokat igényel.

KOMMENTÁR
A szerző részletesen ismerteti a rhinosinusitis kialakulását, kórlefolyását, diagnózisát és kezelését. A terápiás javaslat során adatokkal támasztja alá a választandó gyógyszerek ajánlását, kitér a rezisztencia jelentőségére.

Irodalmi hivatkozások száma: 9

Ábrák száma: 5

Táblázatok száma: 2

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.