Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Klinikai szakteruletek -
Nefrológia
Általános információk- Folyadék-, elektrolit- és sav-bázis-zavarok- Glomerularis betegségek- Gyermeknefrológia- Interdiszciplináris nefrológia- Nefrológiai alapkutatások- Tubulointerstitialis betegségek- Veseelégtelenség- Vesepótló kezelések

Ajánlási listák
Autoszomális domináns polycystás vesebetegség: molekuláris genetika és molekuláris patogenezis
M Koptides, C Constantinous Deltas
Autosomal dominant polycystic kidney disease: molecular genetics and molecular pathogenesis
Hum Genet 2000;107(2):115-26.

SZEMLÉZÉS
Készítette: dr. Balogh Katalin
Három különböző gén, a PKD1, a PKD2 és a PKD3 mutációi nagyon hasonló klinikai megjelenésű, autoszomális dominánsan öröklődő polycystás vesebetegséget (ADPKD) okozhatnak. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a PKD3 gén (mely még mindig nincs feltérképezve) mutációi igen ritkák, míg a PKD1-defektusok az esetek 85%-áért felelősek.
Noha az ADPKD gyakori monogénes öröklődésű betegség, melynek incidenciája 1:1000 a kaukázusi populációban, patomechanizmusának megértése igen lassan haladt egészen addig, míg fel nem fedezték és klónozták a PKD1 és PKD2 géneket. Mindkét gén mérete nagy (52 és 68 kb hosszúak).

A PKD1 gén igen komplex szerkezetű, így a mutációk detektálása is igen nehéz feladat. A gének által kódolt fehérjék a polycystin-1 és a polycystin-2, melyek transzmembrán glikoproteinek, és jelátviteli folyamatokban vesznek részt. Immunfestéses vizsgálatokkal embernél és egérnél meghatározták a polycystinek lokalizációját, és a nephronfejlődésben betöltött szerepüket is vizsgálták. Ezen kívül megfigyelték, hogy az ADPKD-s betegek egy részénél hepaticus illetve pancreasciszták is kialakulnak, valamint májfibrosis, intestinalis divertikulumok, szív- és billentyűelégtelenség, aorta- és cerebralis aneurysmák is előfordulhatnak.

Mindez arra utal, hogy a gének által kódolt fehérjék a szövettípusok széles skálájánál igen fontos szerepet töltenek be. Különböző laboratóriumok nemrégiben kimutatták, hogy a heterozigótaság elvesztése második szomatikus hatásként felelős lehet (legalábbis részben) az inter- és intrafamiliaris fenotípusos heterogenitásért, noha más módosító hatásokkal is számolni kell. A two-hit hipotézis magyarázatul szolgál a betegség jellemzőire: általa megérthető a cystogenesis molekuláris mechanizmusa, amely szerepet játszhat a patogenezisben.

KOMMENTÁR
Igen jó összefoglalás a molekuláris genetikai háttérről és a molekuláris patomechanizmus lehetséges folyamatairól. Különösen hasznos a polycystás vesebetegségek genetikájával foglalkozó kutatók számára.

Irodalmi hivatkozások száma: 83
Ábrák száma: 5
Táblázatok száma: 2


KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK
A humán genom és a betegségek: az autoszomális domináns polycystás vesebetegség molekuláris alapjainak áttekintése
A szerzők a cikkben sorra veszik a polycystinek doménstruktúráját, lehetséges funkciót, a PKD1 és PKD2 gének területén található mutációk molekuláris hatásait, illetve a cystogenesis folyamatának feltételezhető lépéseit. A ciszták kialakulását a jóindulatú tumorok növekedéséhez hasonlítják, eszerint a csírasejt-mutációk után egy második szomatikus mutációra is szükség van a cystogenesis beindulásához (a cisztaképződés two-hit hipotézise).

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.