Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Klinikai szakteruletek -
Nefrológia
Általános információk- Folyadék-, elektrolit- és sav-bázis-zavarok- Glomerularis betegségek- Gyermeknefrológia- Interdiszciplináris nefrológia- Nefrológiai alapkutatások- Tubulointerstitialis betegségek- Veseelégtelenség- Vesepótló kezelések

Ajánlási listák
A krónikus veseelégtelenség progressziójának lassítása: gazdasági előnyök és betegszempontok
HS Trivedi, P Saab, et al.
Slowing the Progression of Chronic Renal Failure: Economic Benefits and Patients' Perspectives
Am J Kidney Dis 2002;39(4):721-29.

SZEMLÉZÉS
Készítette: dr. Mucsi István
Bevezetés: A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelése rendkívül költséges. A teljes költségek 72%-át finanszírozó Medicare 2010-ben várható költsége 28,3 milliárd dollár lesz. A hatalmas költségek hátterében elsősorban a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek növekvő száma áll. A betegség 2010-ben várható incidenciája 172667 beteg/év, míg várható prevalenciája 661330 beteg/év lesz. 1998-ban a betegség incidenciája 86825 beteg/év, prevalenciája 326217 beteg/év volt, és a keletkezett költségek 16,74 milliárd dollárt tettek ki. A költségek várható emelkedése miatt rendkívül fontos lenne a krónikus veseelégtelenség progressziójának csökkentése. A progresszió legjobb indikátora a GFR változása. Kérdés, hogy mekkora változást tekinthetünk szignifikánsnak. Korábbi vizsgálatok a GFR-csökkenés ütemének 30%-os csökkenését szignifikánsnak tekintették. Nem ismertek azonban olyan adatok, melyek megerősítenék ezt a feltételezést. A szerzők a GFR-csökkenés ütemének különböző mértékű csökkenését feltételezve vizsgálták a változás gazdasági hatásait. Kérdőíves felméréssel a betegek véleményére is kíváncsiak voltak a progressziót lassító terápiák megítélését illetően.
Betegek, módszerek: A szerzők az amerikai vesebetegek adatbázisának (USRDS, United States Renal Data System) adatait figyelembe véve modellezték az incidencia és prevalencia növekedésének mértékét. Az évenkénti GFR-csökkenés ütemét 7,56 ml/perc-re becsülték, melyet 16 vizsgálat súlyozott eredményeire alapoztak. A várható költségeket az egészségügyi kiadások végstádiumú vesebetegeknél lecsapódó költségei és a Medicare fellelhető költségei alapján becsülték meg. Az incidencia és a prevalencia növekedésének vizsgálatára folytonos modellt alkalmaztak. A szerzők kérdőív segítségével mérték fel, hogy a nem dialízisdependens, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek mennyi ideig hajlandóak különböző életmódbeli megszorításokra a dialíziskezelés elindításának késleltetése céljából. A következő kérdések szerepeltek a kérdőívben: Hajlandó-e Ön az előírt diétát, étkezési szabályokat betartani? Hajlandó-e Ön hat további gyógyszer beszedésére? Hajlandó-e Ön hat további orvosi viziten megjelenni azért, hogy a dialíziskezelést csak később kelljen elkezdeni? A szerzők különböző időtartamokat jelöltek meg az életmódbeli változások betarthatóságának jellemzésére.
Eredmények: A GFR-csökkenés ütemének 10%, 20%, illetve 30%-os csökkenését feltételezve a 60 ml/perc-nél kisebb GFR-rel rendelkező betegek esetén a szerzők 2010-ben rendre 18,56 milliárd, 39,02 milliárd és 60,61 milliárd dollárnyi megtakarítást becsülnek. Ugyanezeket a csökkenési ütemeket alapul véve a 30 ml/perc-nél kisebb GFR-rel rendelkező betegek esetén a következő megtakarításokat lehetne elérni: 10%-os csökkenés esetén 9,06 milliárd, 20%-os csökkenés esetén 19,98 milliárd, 30%-os csökkenés esetén pedig 33,37 milliárd dollár. A GFR-csökkenés ütemének 10%, 20%, illetve 30%-os csökkenését feltételezve a 60 ml/perc-nél kisebb GFR-rel rendelkező betegek esetében 2010-ben a prevalencia rendre 615767 beteg/év-re, 554624 beteg/év-re, illetve 466438 beteg/év-re becsülhető. Ugyanezen értékek a 30 ml/perc-nél kisebb GFR-rel rendelkező betegek esetén a következőképpen alakulnának: 10%-os csökkenés esetében a prevalencia: 645822 beteg/év-re, 20%-os csökkenés esetén 626363 beteg/év-re, míg 30%-os csökkenés esetén 601051 beteg/év-re becsülhető.
A kérdőívet 113 beteg töltötte ki. A 85 férfi és a 28 nő átlagéletkora 67,02±11,77 év volt, az átlagos (számolt) kreatinin clearance 25,67±11,78 ml/perc volt. A betegek kb. 80%-a lenne hajlandó elfogadni a diétás restrikciókat, illetve egyéb életmódbeli változtatásokat, hogy a dialíziskezelés megkezdésére akár csak néhány héttel később kerüljön sor. A szerzők ezek alapján kiszámolták, hogy a GFR-csökkenés ütemének 10%, 20%, illetve 30%-os csökkenését alapul véve a 60 ml/perc-nél kisebb GFR-rel rendelkező betegek esetében 51, 89,3 és 153 hétig , míg a 30 ml/perc-nél kisebb GFR-rel rendelkező betegek esetén 16,7, 37,7 és 64,6 hétig lenne késleltethető a dialízis megkezdése.
Megbeszélés: A végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek számának növekedéséért elsősorban a diabeteses és hypertoniás betegek növekvő aránya tehető felelőssé. A legfontosabb megelőzési lehetőség a GFR-csökkenés ütemének lassítása lenne. Bár irodalmi adatok alapján a GFR-csökkenés ütemének 30%-os csökkenését tekintik szignifikánsnak, feltételezhető, hogy a 10%, illetve a 20%-os csökkenés is szignifikáns mértékű. A tanulmány adatai azt igazolják, hogy 10%-os csökkenés esetében is jelentős költségeket lehetne megtakarítani. A modellben a szerzők nem számoltak a mortalitási adatok naptári éven belüli esetleges változásával, és nem számoltak továbbá azzal, hogy a megnyújtott predialitikus idő alatt a betegek elhunyhatnak, amely további költségek megtakarítását jelenti. A modellben a szerzők kizárólag a közvetlen egészségügyi költségekkel számoltak, az indirekt költségmegtakarításokat nem vették figyelembe.

KOMMENTÁR
A tanulmány a szerzők olyan megdöbbentő adatokat tárnak elénk. Mindezek alapján a nefrológiai gondozás javításával hatalmas pénzösszegeket lehetne megtakarítani. A számok igen meggyőzőek és figyelmet érdemlőek, és az egészségügyi vezetés számára is mindenképpen megfontolandóak. Gondos háziorvosi szűrőmunka és megfelelő nefrológiai gondozási hálózat kiépítése esetén óriási költségeket lehetne megtakarítani. Érdemes lenne itthon is alkalmazni a modellt, és meg kellene határozni, hogy a következő tíz évben mekkora összegek lennének így megtakaríthatók. Az eszközök (diétás megszorítások, vérnyomáscsökkentők, ezen belül az ACE-inhibitorok és az AT1-receptor-blokkolók) a rendelkezésünkre állnak, csak a megfelelően hatékony alkalmazás strukturális feltételeit, minőségbiztosítási elemeit kell biztosítani és működtetni.

Irodalmi hivatkozások száma: 48
Ábrák száma: 2
Táblázatok száma: 5


KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK
A decubitusról
A cikkben a szerző a széles irodalmi háttér és saját tapasztalatai alapján ismerteti a decubitus nemzetközi és - sajnos a hiányos ápolási dokumentációk miatt csupán feltételezett - hazai esetszámát (incidenciáját és prevalenciáját), valamint a kezelés súlyos költségeit. Megismerhetjük a különböző szerzői névvel jelölt (fő: Norton) rizikóskálák valós felmérési arányokat lehetővé tevő eredményeit, valamint a felmérés és kezelés irányelveinek és protokolljainak alapfogalmait, készítésük módszereit, személyi és tárgyi feltételeit.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.