Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Klinikai szakteruletek -
Nefrológia
Általános információk- Folyadék-, elektrolit- és sav-bázis-zavarok- Glomerularis betegségek- Gyermeknefrológia- Interdiszciplináris nefrológia- Nefrológiai alapkutatások- Tubulointerstitialis betegségek- Veseelégtelenség- Vesepótló kezelések

Ajánlási listák
A testösszetétel és az energiametabolizmus krónikus veseelégtelenségben
AJO Sullivan, JA Lawson, et al.
Body composition and energy metabolism in chronic renal insufficiency
Am J Kidney Dis 2002;39(2):369-375

SZEMLÉZÉS
Készítette: dr. Mucsi István
Bevezetés: Veseelégtelenségben szenvedő, dializált betegeknél a tápláltsági állapot fontos prognosztikai faktor. Korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a hemodializált és a folyamatos ambuláns peritonealis dialíziskezelésben részesülő betegek 50%-a alultáplált. Az alultáplált betegek mortalitása és morbiditása magasabb, életminőségük rosszabb, mint kielégítő tápláltsági állapotú betegtársaiké. Egy tanulmány szerint a krónikus veseelégtelenségben szenvedő, predialitikus stádiumban lévő betegek 44%-ánál mutatható ki alultápláltság. Az előrehaladott veseelégtelenségben szenvedő betegek tápláltsági állapota rosszabb, mint az enyhe vagy közepesen súlyos veseelégtelenségben szenvedő társaiké. A különbséget az alacsonyabb protein- és energiabevitel magyarázza. Különböző keresztmetszeti tanulmányokban a veseelégtelenségben szenvedő betegek basalis energiaszükségletét nagyobbnak ill. normálisnak találták. A szerzők célja az volt, hogy a krónikus veseelégtelenségben szenvedő, még nem dializált betegek testösszetételét és energiametabolizmusát összehasonlítsák egészséges személyekével.
Betegek, módszerek: A tanulmányban a szerzők 15, 1,5 mg/dl-nél magasabb szérumkreatinin-szinttel rendelkező, krónikus veseelégtelenségben szenvedő beteget és 15 egészséges kontrollszemélyt vizsgáltak. A kontrollcsoport tagjait hirdetésre jelentkezők közül válogatták ki egy szűrővizsgálat után. A kontrollcsoport tagjainak életkora, neme és testtömegindexe hasonló volt a krónikus veseelégtelenségben szenvedő társaikéhoz. Az energiaigényt és a szubsztrátoxidációt indirekt kalorimetrikus módszerekkel mérték. A nitrogénegyensúly megbecslése céljából karbamidszintmérésre és kreatinin clearance mérésre is sor került. A testösszetétel meghatározására a szerzők kettős energiájú röntgen-abszorpciometriai mérést végeztek, melyet korábbi vizsgálatok alapján alkalmazhatónak tarthatunk veseelégtelenségben szenvedő betegek körében. A szerzők három kompartmentmodellt alkalmaztak: teljes csontásványianyag-sűrűség, „zsíros” testtömeg, zsír nélküli testtömeg. A test víztartalmát bioelektromos impedanciavizsgálat segítségével határozták meg. A bioelektromos impedanciavizsgálat a szerzők korábbi, hasonló betegcsoportnál végzett tanulmányában jó korrelációt mutatott az izotópdilúciós módszerrel.
Eredmények: A veseelégtelenségben szenvedő betegek átlagéletkora 71±3 év volt. Az átlagos GFR 23,9±2,6 ml/perc/1,73 négyzetméter volt. Az éhgyomri glükózszint szignifikánsan magasabb volt a krónikus veseelégtelen betegeknél. A vesebetegek zsírmentes testtömege szignifikánsan kisebb volt, bár a „zsíros” testtömeg nem különbözött a két csoportban. A teljes csontásványianyag-tartalom tekintetében nem volt különbség, azonban a vesebetegek csontásványianyag-sűrűsége és tartalma szignifikánsan kisebb volt. A test víztartalma ugyan nem szignifikáns mértékben, de kisebb volt a veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A napi energia-, szénhidrát-, zsír- és alkoholbevitelben nem, míg a proteinbevitelben szignifikáns különbség mutatkozott a két csoport között. A basalis energiafelhasználás szignifikánsan alacsonyabb volt krónikus veseelégtelenségben szenvedők körében. Mivel az energiafelhasználást meghatározó egyik alapvető faktor a zsírmentes testtömeg, ezért elképzelhető, hogy az alacsonyabb basalis energiafelhasználásért a kisebb zsírmentes testtömeg tehető felelőssé a krónikus veseelégtelenségben szenvedők csoportjában. Ha a kérdés megválaszolása céljából a basalis energiafelhasználást korrigáljuk a zsírmentes testtömeggel, akkor szignifikánsan alacsonyabb értékeket mérhetünk a veseelégtelenségben szenvedő betegek körében.
Megbeszélés: A veseelégtelenségben szenvedő betegek szignifikánsan kisebb zsírmentes testtömeggel, viszont hasonló zsírtömeggel rendelkeznek, mint hasonló korú és nemű egészséges társaik. Ebben a betegcsoportban a csontásványianyag-tartalom és sűrűség is kisebb, mely az osteoporosisnak és metabolikus csontbetegségnek köszönhető.

KOMMENTÁR
A tanulmányban a szerzők azt igazolják, hogy már a dialízis megkezdése előtt kimutatható különbség a veseelégtelen betegek testösszetételében egészséges társaikhoz viszonyítva. A dialízis előtti nefrológiai gondozás során tehát figyelembe kell venni ezeket az adatokat a betegek megfelelő tápláltsági állapotának biztosítása érdekében. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a hatékony, szakszerű gondozás csak multidiszciplináris együttműködés keretében valósítható meg (a nefrológus és a szociális munkás mellett dietetikusnak is részt kell vennie a betegek gondozásában). Amennyiben ez az együttműködés megvalósul, mód nyílik a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek aktívabb diétás kezelésére. Ez jelen ismereteink szerint lassíthatja a veseelégtelenség progresszióját, késleltetve, vagy esetleg szükségtelenné téve a vesepótló kezelés megkezdését.

Irodalmi hivatkozások száma: 38
Ábrák száma: 2
Táblázatok száma: 2

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.