Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Kapcsolodo szakteruletek -
Válogatott írások a British Medical Journal-ből
Hangok- Száz év távlatából- Személyes vélemény- Tanulságos élmény- További írások

A tudatlanság boldogít?
Derrick Baxby
Is ignorance bliss?
BMJ Magyar Kiadás 2001;9(3):182.

ABSZTRAKT
A régi szép időkben a patikus a maga készítette gyógyszert csak a legszükségesebb információkkal látta el: naponta háromszor vegye be, ne fogyasszon alkoholt és hasonlók. A mai gyógyszertár polcán az eredeti gyári csomagolásban sorakoznak a tabletták, dobozukon a név és a részletes betegtájékoztató, amely kiterjed a javallatra és ellenjavallatra, az adagolásra, az esetleges mellékhatások terjedelmes listájára. Néhány esetben a gyógyszer hatásmechanizmusára is.
Semmi kétségem afelől, hogy ez a jelenség összhangban áll az egészségpolitikára ma jellemző őszinteséggel és megfelel a biztonságossági előírásoknak is. Mivel 36 éven át orvosegyetemen tanítottam, meglehetősen tájékozott vagyok a saját szakterületemen, és valami az orvoslás többi ágából is rám ragadt, ha nem is sok. Mostanáig mégsem voltam tudatában, hogy vannak angiotenzin-konvertáló enzimjeim, nem beszélve arról, hogy ezeket esetleg gátolnom is kellene. Az ilyesfajta betegtájékoztatókat érdeklődéssel olvasom, de valamelyest zavarba ejtőnek tartom őket. Kíváncsi lennék, hogy a medicinában kevésbé jártas emberek - hipochonderek és nem hipochonderek - mire jutnak velük. Talán a tudatlanság üdvösebb állapot?
Jelenleg egy olyan valamiből lábadozom, ami mások egybehangzó állítása szerint meglehetősen látványos szívroham volt. Magára az eseményre egyáltalán nem emlékszem, és az azt követő hétre sem, mert azt erősen szedált állapotban töltöttem.
Végül is életben maradtam, hogy elmélkedhessek és szedegethessem a gyógyszereimet. A nitroglicerinspray mellett (amit már nem használok) hét különböző tablettát szedek. A betegtájékoztatók a lehetséges mellékhatások nyugtalanító gyűjteményével szolgálnak. Három csoportra osztottam őket.
Az elsőbe azok a mellékhatások tartoznak, amelyeknek semmi közük a kezelt betegséghez és viszonylag könnyen körülírhatók: érzékelési zavarok, hajhullás, szexuális problémák stb. Érdekes, hogy három hatóanyag (a furosemid, a ramipril és különösképpen az amiodaron) fényérzékenységet is okozhat. Ez arra ösztönzött, hogy sürgősen beszerezzek egy napernyőt, egy kalapot, és megszabaduljak rövid ujjú ingeimtől.
Az általam a második csoportba sorolt mellékhatásokat már kevésbé egyszerű körülírni, de ezeknek sincs semmi közük a szívpanaszokhoz. Ilyenek a hasmenés vagy a szorulás, ami a furosemid, a pravastatin és a warfarin mellékhatása, és ilyen az elduguló vagy folydogáló orr is, ami az előbb említetteken kívül a carvedilol vagy a ramipril szedésének velejárója.
A harmadik csoportba azokat a mellékhatásokat soroltam, amelyek utánozzák az alapbetegséget, vagy összefüggésben állnak vele, mint például a lelassult szívverés (amiodaron, carvedilol), a szédülés vagy az alacsony vérnyomás (carvedilol, furosemid, ramipril), a szívdobogásérzés vagy a mellkasi fájdalmak (amiodaron, carvedilol, ramipril).
Honnan tudjam, hogy éppen mellékhatások miatt vagyok-e rosszul? Némelyik mellékhatás nyilvánvaló, némelyik nem. Egészen addig azt hittem, hogy a carvedilol hatására alakultak ki nálam az influenza tünetei, míg a feleségem és aztán a lányom is ugyanezeket a tüneteket produkálta. Vajon használjam-e a sprayt, ha feltételezem, hogy valamelyik gyógyszer okozza mellkasi fájdalmaimat? 30-40% az esélye annak, hogy a spray mellékhatásaként alacsonyabb lesz a vérnyomásom: de mit tegyek, ha a vérnyomásomat más gyógyszerekkel már eleve alacsonyan tartom?
Honnan fogom tudni, hogy melyik gyógyszer okoz valóban mellékhatást? Gyors összesítés után kiderült, hogy a hét tabletta, amit szedek, legalább 130 mellékhatással büszkélkedhet, bár ezek között nyilvánvalóan vannak átfedések is. Mindegyik okozhat émelygést és hányást. Kiütést vagy viszketést öt, hasmenést vagy szorulást megint öt, fejfájást négy, mellkasi fájdalmakat vagy szívdobogásérzést négy. Szédülést és alacsony vérnyomást három esetben tüntettek fel mellékhatásként. Arról a lehetőségről, hogy legtöbbjük a vesét vagy a májat károsíthatja, most nem is beszélek, ezek a mellékhatások úgyis csak a laborban derülnének ki.
Hogyan lehet a mellékhatásokat mérni? Ha az egyik gyógyszer hasmenést okoz, egy másik meg szorulást, akkor ez két külön mellékhatás, vagy kölcsönösen semlegesítik egymást? Ugyanez a kérdés az elduguló vagy a folyó orr kapcsán is. Egyáltalán: miért hívjuk ezeket mindig mellékhatásoknak? A hányást, a hasmenést hívhatnánk vertikális hatásoknak, a szexuális problémákat meg horizontálisaknak.
Persze a legtöbb betegtájékoztató hangsúlyozza, hogy a mellékhatások általában ritkák vagy csak átmenetiek, és mindegyik a lelkünkre köti, hogy forduljunk tanácsért az orvosunkhoz. Igazán nem szeretném, ha minden úgy lenne, mint régen. De talán ha a betegtájékoztatók kevesebb (ijesztő?) információval bombáznák a pácienseket, és azok több időt tölthetnének kétségkívül túlterhelt orvosukkal, a betegek boldogabbak, az orvosok pedig kevésbé túlterheltek lennének.
Eltekintve némi átmeneti émelygéstől és hányástól, no meg a kevésbé átmeneti szédüléstől, amit valószínűleg a carvedilol dózisának emelése váltott ki, visszatekintve azt mondhatom, hogy nálam nem alakultak ki komoly mellékhatások. Így aztán remélem, hogy az enzimeket, amikről nem is tudtam, még sokáig gátolhatom, és kíváncsian várom, hogy milyen meglepetésekkel szolgálnak a jövő heti, influenza és pneumococcus elleni védőoltások.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.