Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Kapcsolodo szakteruletek -
Válogatott írások a British Medical Journal-ből
Hangok- Száz év távlatából- Személyes vélemény- Tanulságos élmény- További írások

Könnyű mindenért a beteget okolni
RJ Daniels
It is too easy to blame only the patient
BMJ Magyar Kiadás 2001;9(4):206.

ABSZTRAKT
Szemészetre specializálódott családorvosként minden hétfőn egy diabetes-szakrendelésen dolgoztam. Kórházi orvosként öt éven át dolgoztam szemészeten, volt tehát tapasztalatom a rosszul beállított cukorbetegséggel érkező fiatal betegeknek mondott, és legtöbbször süket fülekre talált sztereotípiák terén (vagy másképp csinálja ezentúl, vagy előbb-utóbb meg fog vakulni/veseelégtelensége lesz/infarktust kap/szélütés fogja érni - mikor mi dukált). Legtöbbször az volt a benyomásom, hogy a betegeknek ez a típusa, függetlenül attól, hogyan kommunikálok velük, vagy nem érti amit mondok, vagy nem hiszi el, vagy csak nem érdekli.
Az egyik reggel, ahogy átnézem az aznapi betegek kartonjait, azt látom, hogy az első betegről készült feljegyzések már közel egyarasznyi vastagságúra rúgnak. Fiatal, immár 20 éve cukorbeteg hölgyről volt szó. Ahogy belepillantottam a leírtakba, láttam, hogy rengeteg a magas vércukorszintjeiről, rossz együttműködéséről, egyre gyengébb vesefunkciós értékeiről és súlyosbodó retinopathiájáról szóló feljegyzés.
Ám az általam elképzelt „nehéz” beteg helyett egy csinos és intelligens fiatal nő jött be. Egy bankban dolgozott. Hamar kiderült, hogy tisztában van a rossz beállítás minden súlyos következményével, ám retteg a hypoglykaemiás epizódoktól és ezeknek a munkájára gyakorolt - már sokszor tapasztalt - katasztrofális hatásaitól. Azon kísérletei, amelyek során megpróbált mindent megtenni szénhidrát-anyagcseréjének jobb beállítása érdekében, mindig hajnali hypoglykaemiás rosszullétbe torkollottak, és a főnöke az ilyenkor elengedhetetlen orvosi vizsgálat miatti munkaidő-kiesést egyre rosszabb szemmel nézte. Vagyis szerette volna minimálisra csökkenteni hosszú távú szövődményeinek veszélyét, viszont az állását sem akarta elveszíteni.
Később elgondolkodtam az esetén. Valaha olyan kezelési célt tűzött ki ő vagy az orvosa, amelynek elérése összeegyeztethetetlennek bizonyult az életmódjával. Ez azután rossz együttműködéshez, kölcsönös frusztrációhoz, az orvos és a beteg kapcsolatának megromlásához, majd a szövődmények felerősödéséhez vezetett. Amikor rossz együttműködési készséget tapasztalunk, hajlamosak vagyunk ezért teljes egészében a beteget hibáztatni, ahelyett hogy az ésszerű okoknak próbálnánk utánajárni, sőt néhányat el is fogadnánk közülük, ahelyett, hogy a lehetetlen kezelési célunkat erőltetnénk.
Hogyan befolyásolta ez a történet a tevékenységemet? Azóta, ha olyan beteggel találkozom, akinek az együttműködési készségével kapcsolatban problémák merültek fel, megpróbálok arra gondolni, hogy bár mi orvosok gyakran kizárólag a szakma szempontjai szerint nézzük az eseteket, a beteget számos egyéb - szociális, lelki vagy egyéb orvosi - hatások befolyásolhatják, amelyek fontossági sorrendje alaposan eltérhet attól, amelyet mi magunkban felállítottunk. Ha ezekről a különbségekről nem veszünk tudomást, az bizony alaposan rányomhatja a bélyegét a „hatékony” orvosi ellátásra.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.