Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Klinikai szakteruletek -
Kardiológia
A kardiológia speciális területei- A myocardium betegségei/cardiomyopathiák- A pericardium és endocardium betegségei- Arrhytmiák- Gyermekkardiológia- Hypertonia- Intervencionális kardiológia- Iszkémiás szívbetegség- Kardiológiai vizsgálómódszerek- Szívelégtelenség- Varia

A familiáris Wolff-Parkinson-White-szindrómát okozó gén azonosítása
Gollob MH, Green MS, Tang AS, Gollob T, Karibe A, Ali Hassan AS
Identification of a gene responsible for familial Wolff-Parkinson-White syndrome
N Engl J Med 2001;344(24):1823-31.

SZEMLÉZÉS
Készítette: dr. Sepp Róbert
A Wolff-Parkinson-White (WPW)-szindróma a paroxysmalis supraventricularis tachycardiát okozó ritmuszavarok második leggyakoribb formája, prevalenciája 1,5-3,1/1000 fő a nyugati országokban. A WPW-szindróma által okozott tachycardia rendszerint paroxysmalis, és presyncopéhoz, syncopéhoz, nehézlégzéshez és hirtelen szívhalálhoz vezethet. A szindróma oka a pitvarok és kamrák között meglévő aberráns vezető köteg.

A cikk szerzői két, összesen 70 tagból álló WPW-s családot vizsgáltak. A családtagokról 12 elvezetéses EKG és echokardiográfia készült. A perifériás vérmintákból izolált DNS-mintákat kapcsolódási analízissel vizsgálták, melyet a szóba jövő gének azonosítása, majd azok mutációanalízise követett. A genotipizálást a 7q34-q36 régió mikroszatellita markereivel végezték.

A két családban összesen 31 WPW-s családtagot azonosítottak. Az öröklődés formája az autoszomális domináns öröklésmenettel volt összevethető, nagy penetranciával de variábilis expresszióval. Az érintett családtagok között nagy arányban (az első családban 44%, a második családban 38%) fordult elő paroxysmalis pitvarfibrilláció. A preexcitáción kívül egyes érintett családtagokban egyéb vezetési rendellenességeket is ki lehetett mutatni: 3 családtag esetében 50/perc-nél kisebb nyugalmi szívfrekvenciát és inadekvát chronotrop kompetenciát találtak. A 30 évesnél idősebb családtagok 76%-ában pacemakerbeültetés vált szükségessé sinoatrialis vagy atrioventricularis blokk miatt. Az érintett családtagok 26%-ában szívhypertrophia is kimutatható volt, mely két családtag esetében balkamra-diszfunkcióhoz vezetett.

A genetikai analízis során a 7q34-q36 locusszal találtak szignifikáns összefüggést (a maximális LOD pontszám 9,82 volt a D7S636 markerrel az első családban, illetve 1,64 a D7S2439 markerrel a második családban.). A családok haplotípusának analízise azt igazolta, hogy a két család nincs rokoni kapcsolatban egymással. A GeneBank adatbázisában történt keresés alapján az adott kromoszómarégióban elhelyezkedő AMP-aktivált proteinkináz gamma 2 regulatorikus alegység (PRKAG2) génje tűnt ígéretesnek. A gén szekvenálása Arg302Gln mutációt igazolt mindkét család érintett tagjaiban. A klinikailag egészséges családtagok nem hordozták a mutációt és 300 kontroll kromoszómában sem találtak hasonló változást.

A PRKAG2 569 aminosavból álló protein, melynek számított molekulatömege 63 kD. Az AMP-aktivált proteinkináz gamma alegysége heterotrimer formában az AMP kötőhelyeként funkcionál, így a fehérje aktivitását szabályozza.

Az AMP-aktivált proteinkináz a sejtek metabolikus szenzoraként funkcionál, a sejtek energiaigényét különböző ATP-felhasználó, illetve ATP-generáló folyamatok útján szabályozva. Az AMP-aktivált proteinkináz az AMP intracelluláris felszaporodása esetén aktiválódik, amelynek során csökken a sejtek ATP-felhasználása a nem esszenciális folyamatokban és fokozódik az ATP termelődése. A PRKAG2 izoformja nagy koncentrációban található a szívizomzatban, valamint a vázizomzatban, az agyban, a placentában, a májban, a vesében és a hasnyálmirigyben.

Nem világos, hogy az Arg302Gln PRKAG2 mutáció aktiváló vagy inaktiváló mutációként szerepel-e, hipotetikusan a fehérje mutációja a foszforilálandó szubsztrátok (energiametabolizmus, ioncsatornák) működését befolyásolja.

KOMMENTÁR: A közlemény a második olyan cikk, mely a PRKAG2 gén szerepét valószínűsíti a Wolff-Parkinson-White-szindróma familiáris formájának kialakulásában. Kiemelendő, hogy a leírt fenotípus néhány vonásban eltér a sporadikus WPW-szindrómában észlelt klinikai képtől, így a paroxysmalis pitvarfibrilláció nagyobb arányában, a vezetési blokkok gyakoribb előfordulásában, valamint az egyes esetekben megfigyelt balkamra-hypertrophia jelenlétében. Bár a genetikai eltérés bizonyítottnak látszik, a betegséghez vezető patofiziológiai mechanizmusról csak hipotézisek vannak.

Irodalmi hivatkozások száma: 27
Ábrák száma: 4
Táblázatok száma: 0


KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK
A familiáris Wolff-Parkinson-White-szindrómát okozó gén azonosítása
A szerzők két, örökletes Wolff-Parkinson-White-szindrómában szenvedő család klinikai és molekuláris genetikai elemzéséről számoltak be. Az érintett családtagokban megtalálták az AMP-aktivált proteinkináz gamma 2 regulatorikus alegységét kódoló gén (PRKAG2) identikus, Gln302Arg mutációját.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.