Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Klinikai szakteruletek - Családorvostan -
Családorvoslás
Családorvoslás

Ajánlási listák
Családorvosok és a hormonpótlás
dr. Bagdány Sándor, dr. Petróczi I
Hippocrates 2001;3(5):320-5.

SZEMLÉZÉS
Készítette: dr. Kotányi Péter
A hormonpótló kezelés a nők hormonhiányos állapotában az egész szervezetet hátrányosan befolyásoló helyzet megszüntetését célozza. A kezelés a nőgyógyász és a családorvos szoros együttműködését igényli. A sikeres kezelést gondozásnak kell követnie, amely főként a családorvos feladata, mint ahogy a betegek jelentős hányada panaszaival többnyire először a családorvost keresi fel.

A szerzők rövid bevezetőt követően a menopausa felismerésének, a kezelés kialakulásának történeti lépcsőit tekintik át. A menopausa oka az ötvenedik életév környékén anovulatiós ciklusokkal, majd - a petesejtkészlet elfogyását követően - teljesen megszűnő menstruációval, a női hormonok termelésének megszűnésével határozható meg. A kifejezést 1821-ben használták először, azonban a hormonhiányos állapot a századfordulót követően kezdett gondot okozni, hiszen korábban az alacsonyabb átlagos élettartam miatt a nők nemigen érték meg ezt a kort. Ez utóbbi állítás alátámasztásául egy statisztikai ábra szolgál, mely a születéskor várható átlagos élettartamot és a menopausában töltött évek számát mutatja. A szerzők ugyancsak ábrával illusztrálják a hormonhiányos állapot leggyakoribb következményeként említett csontritkulás miatt fellépő combnyaktörés gyakoriságának életkor szerinti megoszlását az egyes nemek szerint. Ezután rövid felsorolás következik a nemi hormonok élettani szerepéről. E hormonok hatással vannak a csontok kalciumkötő képességére, a lipidanyagcserére, a cukorháztartásra és egy sor egyéb élettani folyamatra. A szerteágazó hatások következményei az idősödő nők egyre gyakoribb orvoshoz fordulását is eredményezik, amely problémák főként az ösztradiol hiányával magyarázhatók.

A szerzők röviden ismertetik azokat a próbálkozásokat, amelyekkel az első időszakban a hormonhiányt pótolni igyekeztek. Az akkor rendelkezésre álló szintetikus stilbénszármazékok részben nem kedvező tulajdonságaik miatt, részben a gesztagén oppozíció nélküli kiegyensúlyozatlan bevitel miatt igen súlyos késői következményekkel jártak, többek között harmincszorosra növelték az emlőrák kockázatát. A kiegyensúlyozatlan hormonhatás gyógyszerbevitel nélkül is érvényesül az életkor előrehaladtával: míg az ösztrogéntermelés megszűnik, az androgéntermelés csak 40%-kal csökken, emiatt androgéntúlsúly alakulhat ki. Ugyanakkor enzimatikus folyamatok révén az androgénekből ösztronszintézis is folyik, amely továbbalakul ösztradiollá. Ez a folyamat ugyan csökkenti a hormondeficitet, azonban kiegyensúlyozatlansága révén mind az endometriumra, mind az emlőszövetre nézve karcinogén veszélyt jelent. Időközben sikerült az ösztradiol gyógyszerként való előállítása, így a modernnek tekinthető kombinált kezelési sémában a carcinoma kialakulásának veszélyét minimálisra lehetett csökkentetni. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a korszerű készítmények megjelenése hazánkban a korábbi magas kockázatú kezelési sémák mellőzését eredményezte.

A szerzők ezt követően részletesen ismertetik a hormonpótló kezelés hatásait, kedvezőtlen és előnyös tulajdonságait. Az alkalmazott készítmények kölcsönhatásban állva a D-vitaminnal, a parathormonnal és az interleukinokkal lényegében gátolják a csontresorptiót és fokozzák a csontképzést. Mivel az ösztrogénhatás a fogakon és a szájnyálkahártyán is érvényesül, az osteoporosis a fogak tönkremenetelével is együtt jár. A kezelésnek egyértelműen jótékony cardiovascularis hatása van, mivel csökkenti az infarktus kockázatát. Ezen túlmenően az alkalmazott készítmények jótékonyan hatnak az érfalakra, antioxidáns hatásúak, fokozzák a prosztaciklinszintézist és az NO-felszabadulást. Csökkentik az összkoleszterinszintet, ezen belül az LDL-frakció szintjét, míg növelik a kardioprotektív HDL-szintet.

A hormonpótlás bizonyítottan előnyös a szénhidrát-anyagcserében, mivel ösztrogénhiányos állapotban a glükóztolerancia csökkent. A nemi hormonok idegrendszerre gyakorolt hatását a szerzők azokkal az adatokkal támasztják alá, amelyek szerint a szorongásos zavarok előfordulása nőknél 2-3-szor gyakoribb, mint férfiaknál. Ugyancsak az endokrin tényezők jelentőségére utalnak a ciklus közepén, illetve a terhesség, szoptatás alatt jelentkező közismert hangulati változások. Megfigyelések szerint a menopausában jelentkező enyhébb depressziót a hormonkezelés önmagában is rendezni képes. Az ösztrogéneknek jelentős szerepük van az Alzheimer-kór megelőzésében. Ugyancsak összefüggés van az alacsony ösztrogénszint és a skizofrénia gyakoribb előfordulása között.

Ezen „ösztrogén-elmélet” szerint a magas ösztradiolszint befolyásolja az agyi D2-receptorok érzékenységét, ezáltal neuroleptikumszerű hatást vált ki. A hormonhiányos állapot kedvezőtlen urogenitalis változásokat okoz: a nemi szervek és a húgyutak atrophiája hüvelyszárazságot, colpitist, lubricatiocsökkenést és vizelési diszfunkciós jelenségeket eredményez. Mindezek mellett az utóbbi időben előtérbe kerülő funkcionális androgénhiány jobb megismerésével lehetőség nyílt a hormonkezelés tesztoszteronnal történő kiegészítésére. A szerzők a tesztoszteron vonatkozásában ismertetik a sebészeti és a természetes menopausa közötti különbséget. A sebészeti menopausa során a tesztoszteronszint drámaian csökken annak összes szexualitásra gyakorolt hatásával együtt. A szerzők részletesen ismertetik a hormonpótlás liposztatikus, szemészeti, colorectalis és bőrgyógyászati hatását, az autoimmun betegségek javulására gyakorolt hatást, valamint a kezelés migrénellenes, asthmaellenes és a homocysteinaemia csökkenését kiváltó hatását.

Ezt követően a szerzők a kezelés elkezdésének időpontjait ismertetik. Ez alapján négy csoport különböztethető meg:
- 40 éves kor felett az első panaszok (cikluszavarok) megjelenésekor, amennyiben azok mögött hormonhiány áll.
- A menstruáció teljes elmaradásakor.
- A petefészkek eltávolítása után 6-8 héttel.
- Súlyos petefészek-működési zavarok esetén 40 éves kor alatt is, amennyiben a beteg a ciklusrendezés lehetőségétől elzárkózik.

A szerzők táblázatokba foglalva is kifejtik a vizsgálatok rendjét és a kezelés ellenjavallatait. Ennek kapcsán ismét hangsúlyozzák a csoportmunka szükségességét, tekintettel arra, hogy a hormonhiányos állapot az egész szervezetet érinti. Javasolják azonban, hogy a vizsgálati eredmények birtokában a kezelést a nőgyógyász koordinálja, bár a gondozás folyamata a továbbiakban lényegében a családorvosra hárul.

Ezt követően részletesen ismertetik a kezelés lehetőségeit, amelyet három időszakra osztva határoznak meg.
- Az első időszak alatt a menses még többé-kevésbé rendszeres, 3-4 napig vagy tovább tart.
- A második időszakban a vérzések már rövidek és többször elmaradnak, valamint az első időszakra meghatározott kezelési séma egyhetes szüneteit a beteg a panaszok visszatérte miatt már nem viseli el.
- Az az időszak, amelyben már egyáltalán nem jelentkezik menses. A kezelés folyamatos kell hogy legyen. A korán elkezdett kezelés esetén a beteg mind a három szakaszon átesik.

A kezelésnek ugyanakkor egyénre szabottnak kell lennie, amely szükség esetén - már a három különböző szakasz természetéből adódóan is - időszakos korrekciót igényel. A szerzők felsorolják a hazánkban kapható, csak ösztrogéntartalmú készítményeket. Hangsúlyozzák, hogy a kezelést gesztagénnel ki kell egészíteni, kivéve, ha a beteg méheltávolításon esett át. Kiemelik, hogy a szisztémás kezelést igen jól egészítik ki a helyileg alkalmazható hormontartalmú készítmények. Osteoporosis esetén a hormonkezelés egyéb szerekkel történő kiegészítése javasolt, emellett a gyógytorna és az egészséges táplálkozás is fontos. A szerzők megemlítik, hogy az újabb kezelési törekvések minimális hormonadagok alkalmazását tartják követendőnek a malignus folyamatok kockázatának csökkentése érdekében. A szerzők táblázatban foglalják össze a kezelési sémákat. Röviden ismertetik a csontritkulás nem hormonális kezelésének lehetőségeit.

KOMMENTÁR
A szerzők a menopausa kapcsán jelentkező hormonhiányos állapot vizsgálati lehetőségeit, kezelési elveit ismertetik, részletesen taglalva azokat az élettani folyamatokat, ahol a kezelés előnyösen változtat a kialakult állapoton. Hangsúlyozzák, hogy a kezelés akár időskorban is jó életminőséget biztosíthat.

Irodalmi hivatkozások száma: 25

Ábrák száma: 2

Táblázatok száma: 5


KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK
Hormonpótlással a csontritkulás ellen
A változás korába jutott nőknél megakadályozhatja az oszteoporozis, a csontritkulás kialakulását a hormonpótlás, ösztrogén hormonok szedése.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.