Vissza a főoldalra
 
    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarcívum
 
Hypermed - Klinikai szakteruletek -
Gasztroenterológia
A gyomor-bél rendszer megbetegedései- A hasnyálmirigy betegségei- A máj betegségei

Ajánlási listák
A cholestasist okozó autoimmun májbetegségek patogenezise
J Medina, E A Jones, C García-Monzón, R Moreno-Otero
European Journal of Clinical Investigation 2001;(31): 64-71.

SZEMLÉZÉS
Készítette: Dr. Miheller Pál
A szerzők a cholestasist okozó autoimmun májbetegségek patomechanizmusával kapcsolatos korszerű ismeretanyagot foglalják össze.
Ezek közé tartozik a primer biliaris cirrhosis (PBC) is, melyre szövettanilag a szeptális és az intrahepatikus epeutak foltos pusztulása, plazmasejtes beszűrődés, majd fibrosis és intrahepatikus epepangás, klinikailag pedig elősősorban a középkorú nőbetegekben jelentkező bőrviszketés jellemző. A sárgaság igen ritka, leggyakrabban a betegek panaszmentesek, csak a laboratóriumi eltérés kelti fel a figyelmet. A betegség legérzékenyebb diagnosztikus mutatója az IgG típusú, anti-mitokondriális antitest (AMA), mely az esetek 90%-ában kimutatható. Biztos diagnózishoz azonban a májbiopsziára is szükség van. Az AMA pozitivitás mellett a betegek 80-90%-ában emelkedett IgM szintet is mérhetünk. Az AMA autoantitestek a mitokondriumok belső membránjában, ritkábban magalkotórészeken elhelyezkedő enzimek alegységei ellen termelődnek, és ezen enzimek aktivitását gátolják. Az antimitokondriális autoanittestek csak úgy játszhatnak kóroki szerepet, ha ezek antigénjei a sejtfelszínen helyezkednek el, hiszen a sejt pusztulása PBC-ben jóval az AMA pozitivitás megjelenése után következik csak be. Ma úgy gondolják, hogy az epehámsejt felszínéről a mitokoindrium belső membránjának antigénjéhez hasonló fehérje kerül a keringésbe, mely neoantigénként játszik szerepet a betegség létrehozásában. A T-sejtek kóroki szerepének bizonyítéka, hogy CD8+ cytotoxikus T-sejtek mutathatók ki a PBC-s máj biopszátumában. A T-sejtek autoregulációjáról kevés információnk van, de állatkísérletek alapján sejthető, hogy a leggyakoribb mitokondriáluis antigén elleni tolerancia vész el PBC-ben. A T-sejtes infiltrációt az is elősegíti, hogy speciális adhéziós molekulák nagyobb számban expresszálódnak az epehámsejt basalis membránjában. Az epehám-sejtek végül is apoptosissal pusztulnak el PBC-ben. A PBC kialakulását kiváltó tényezők ismeretlenek. Újabban virusok szerepe merült fel, mert számos retroviralis antitestet mutattak ki PBC-s betegek szérumából, illetve elektronmikroszkóppal vírus partikulákat igazoltak a biliaris hámsejtekben. A PBC-s betegek családját vizsgálva bizonyossá vált, hogy genetikai faktorok is befolyásolják a PBC kialakulását, HLA DR8, más vélemények szerint HLA DR3 illetve DR4 fenotípus esetén gyakoribb a betegség. A TNF-polymorphismusnak is lehet szerepe a betegség kórtanában, hiszen PBC-s betegekben azt találták, hogy BPC-s betegekben a lymphocytak kevesebb TNF-t termelnek.
A dolgozat második szakasza a primer sclerotisalo cholangitissel (PSC) kapcsolatos újabb ismereteket foglalja össze. A PSC az intra és az extrahepatikus epeutak foltokban kialakuló beszűkülését okozza. A betegség fiatal férfiakban gyakori, gyakran társul gyulladásos bélbetegséggel (főként colitis ulcerosával). Laboratóriumilag cholestasis szindróma illetve perinuclearis lokalizációjú antinukleáris antitest (p-ANCA) pozitivitás jellemzi. Hosszútávú szövődményei közé tartozik a cholangiocarcinoma. A diagnózis felállítását segíti a típusosan gyöngysorszerű behúzódásokat mutató cholegram és a májbiopszátum szövettani feldolgozása. A betegség pontos kóroka nem ismert, felvetődött infectio, toxinok, genetikai és immunológiai tényezők kóroki szerepének gyanúja is. Mivel a betegség gyakran asszociálódik colitis ulcerosaval, felmerült hogy a bakteriális toxinok kerinfgésbe jutása vezet a PSC-hez. Bizonyos Helicobacter törzseket is kimutattak PSC-s májbiopszátumból. Néhány szerző a reovirusok illetve a cytomegalovírus kóroki szerepének lehetőségét veti fel. Bizonyos HLA fenotípusok gyakoribbak PSC-ben. A PSC-ben leggyakoribb antitest a p-ANCA epitopja a szervezet számos helyén lévő antigénen megtalálható, például a redox-rendszer helyreállításáért felelős egyik kataláz enzimen is. Az enzim gátlásával a redox-rendszer egyensúlya is felborul, és egyes elképzelések szerint ez vezet a szövettani elváltozások kialakulásához. A celluláris immunrendszer PSC-ben másként viselkedik, mint PBC-ben, itt a T-sejtek száma csökken, a CD4/CD8 arány nő, a B-sejtek száma is emelkedik. Azt is feltételezik, hogy a biliaris epithel HLA II antigéneket expresszálva T-sejteket aktivál.
Az autoimmun cholangitis (AIC) kategóriába az AMA negatív, antinukleáris antitest (ANA) pozitív, cholestasis szindrómával járó betegségeket soroljuk. Néhány szerző szerint az AIC és a PBC egy betegség két stádiumát alkotják, csak a korai szakban (AIC) az AMA-t nem mutatható ki. Az ellenvéleményen lévők szerint az AIC-ben kimutatható karboanhidráz ellenes antitestek az AIC-re specifikusak, illetve az epeutakban és a májban lévő laktoferrin ellenes antigének a fő célantigének AIC-ben.
A PBC és az autoimmun hepatitis (AIH) overlap szindrómára mindkét betegségben kimutatható biokémiai, immunszerológiai és szövettani eltérése együttes fennállása jellemző. A betegek szérumában általában magas transzamináz koncentrációk mérhetők, a szövettani elváltozást a molyrágás-szerű nekrózis jellemzi. Újabb tanulmányok szerint a PBC-ben ismertekhez hasonló mechanizmusok dominálnak, és bizonyos genetikai konstellációk esetén a betegség AIH-ba progrediál. Megfelelően hatékony kezelési séma még nem ismert, de az immunszupresszió és az ursodeoxy-cholsav kezelés együttes alkalmazása javasolt. A PSC és AIH közti overlap szindrómában a kórkép mindkét entitás tulajdonságait ehordozza egyidőben. Jellemzően magasabb aminotranszferáz koncentrációk mérhetők az ANA, AMA és p-ANCA pozitivitás mellett. Ez a betegség ujgen ritka, az irodalom csak néhány esetet ismertet.
Összességében elmondható, hogy a cholestasis szindrómával járó, autoimmun patomechanizmussal kialakuló májbetegségek kórtanáról az ismetretek egyre bővülnek, de számos kérdés még megválaszolatlan.

KOMMENTÁR
A szerzők az irodalmi adatok áttekintésével összefoglalták a leggyakoribb autoimmun cholangiopathiak lehetséges etiológiai, kórtani és klinkia ismertetőjeleit. A dolgozat különös értéke, hogy kórtani háttér és a klinikai kép összekapcsolásával segítséget nyújthat az ilyen esetek biztosabb dagnózisához, illetve esetlegeen az oki kezeléshez is.

Irodalmi hivatkozások száma: 102
Ábrák száma: 0
Táblázatok száma: 0

Az oldalon olvasható információk nem helyettesíthetik a szakemberek véleményét, tanácsát, ezért kérjük ne kísérletezzen öngyógyítással, forduljon orvoshoz!
A gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel kapcsolatban a kockázatok és a mellékhatások tekintetében olvassa el a betegtájékoztatót, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Copyright2001-2002 Vitalitas.hu Kft.