Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 19. csütörtök Nándor


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Obesitas
 
Egyéb megnevezés

Elhízás.
A betegség meghatározása

A szervezet zsírtartalmának felszaporodása, amely az energiafelvétel és leadás egyensúlyának megbomlásából ered.
Etiológia

A kövérség néha valamely primer betegség következménye (pl. Cushing-szindróma, insulinoma), de többnyire ilyen háttér nélküli. Végsô soron az obesitast az energia-egyensúlynak a bevitel javára, illetve a leadás rovására történô tartós eltolódása idézi elô, aminek alapvetô oka többnyire ismeretlen. Az öröklôdés is fontos szerepet játszik az elhízásban. Ha az egyik szülô kövér, a gyermekek 41%-a, ha mindkettô, 78%-a kövér lesz. Nehéz eldönteni, hogy az elhízásért valamely gén vagy a táplálkozási szokások és az életmód azonossága tehetô-e felelôssé. Az öröklôdés szerepe mellett szól az a megfigyelés, hogy az egypetéjű ikrek növekedésének üteme, testtömege akkor is hasonló, ha nem együtt nônek fel. A környezeti tényezôk szerepét mutatja, hogy a testtömeg hasonlósága a szülôk és az örökbe fogadott gyermekük között is fennáll, s az is tény, hogy a kövér férfiak felesége is általában kövér. A csökkent energiafelhasználás, a fizikai aktivitás csökkenése nagy szerepet játszik az elhízásban. A legtöbb kövér ember nem vagy nemcsak sokat eszik, hanem keveset is mozog. A felnôtt lakosság több mint 85%-a még alkalomszerűen sem sportol, s csak gyermekeink 12%-ának van heti 5 testnevelésórája. Úgy tűnik, az étvágy szabályozászavara is szerepet játszik az elhízásban.
Osztályozás, típusok

BMI szerint: I. fokú túlsúly (BMI: 25,0–29,9 kg/m2); II. fokú túlsúly (BMI: 30,0–39,9 kg/m2); III. fokú túlsúly (BMI>40,0 kg/m2). Haskörfogat szerint (pozitív korrelációt mutat a szérum-triglycerid és inzulinszinttel): (normális, túlsúlyos, obes) férfiaknál: 94 cm alatt, 94–102 cm között, 102 cm felett; nôknél: 80 cm alatt, 80–88 cm között, 88 cm felett. Típusok: abdominalis elhízás (alma); gluteo-femoralis (körte).
Patogenezis, patomechanizmus

Az elhízás a csecsemôk túltáplálásával kezdôdik; hibás reflex alakulhat ki, ha a csecsemô sírására az anya megfontolás nélkül etetéssel válaszol. A túltáplálás ugyanis megnöveli a praeadipocyták és az adipocyták számát, és ez megteremti a morfológiai lehetôséget a fokozott zsírraktározáshoz. A terhes anyák táplálkozása is meghatározó lehet gyermekeik késôbbi testsúlyának alakulására. A terhesség elsô kétharmadában koplalók utódai között talán több lesz a kövér, viszont a harmadik trimeszterben éhezôk gyermekei kevésbé hajlamosak az elhízásra. Jól ismert jelenség, hogy a cukorbeteg anyák gyermekei között kétszer gyakoribb a kövérség. Ez a folyamat valószínűleg úgy indul, hogy az anyai hyperglykaemia a magzatban hyperinsulinismust vált ki, ami a magzati táplálékhasznosítást fokozza, és növeli a születési súlyt.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Császár Albert
egyetemi tanár, osztályvezető főorvos
Országos Gyógyintézeti Központ, Belgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Mező Izabella

Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Adatokat kell gyűjteni az elhízás kialakulásának idôpontjáról, a közelmúltban lezajlott testsúlyváltozásokról, a családtagok elhízottságáról, a munkahelyi viszonyokról, az étkezési és testedzési szokásokról, a dohányzásról és alkoholfogyasztásról, valamint a korábbi testsúlycsökkentéssel kapcsolatos élményekrôl és a psychosocialis tényezôkrôl. Tünetek: Zsírszövet felszaporodása és az ebbôl adódó közvetlen és közvetett következmények okozta tünetek (l. szövôdmények).
Általános vizsgálatok

Fizikális vizsgálattal meg kell határozni a test zsírtartalmának mennyiségét és eloszlását, a teljes tápláltsági állapotot és az elhízást okozó alapbetegség tüneteit (secunder obesitas). Az elhízott betegek kevesebb, mint 1%-ában található secunder obesitas (endokrinológiai vizsgálatok). Minden elhízott betegen fel kell mérni az elhízás belgyógyászati következményeit. Meg kell határozni az éhgyomri vércukor, TSH, összkoleszterin, HDL-koleszterin- és triglyceridszintet.
Célzott vizsgálatok

Bôrredô mérése, testtömegindex (BMI) meghatározása, derékkörfogat mérése.

Rizikófaktorok

L. etiológia, patogenezis, patomechanizmus.
Szövődmények

Hypertonia, diabetes mellitus, cardiovascularis betegségek, alvadási zavarok, cerebrovascularis betegségek, légzési zavarok, mozgásszervi betegségek, impotencia, daganatos megbetegedések, epekövesség, hormonális eltérések, menstruatiós zavarok.
Társuló betegségek

L. szövôdmények.
Epidemiológia

Az obesitas gyakorisága függ attól, hogy a kövérséget miként definiáljuk. A testtömegindex (body mass index – BMI) szerint egy angol felmérés alapján túlsúlyos (BMI>25,5 kg/m2) a férfiak 39%-a, a nôk 32%-a, és kövér (BMI>30 kg/m2) a férfiak 6%-a, a nôk 8%-a. Az Elsô Magyar Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat adatai alapján: kórosnak tekintve a 25-nél nagyobb BMI-szintet, a férfiaknak 53%-a, a nôknek 61,7%-a nagyobb testsúlyú; súlyos elhízás (BMI>40 kg/m2) a férfiak 9%-ában, a nôk 15%-ában fordul elô. Amennyiben kövérnek tekintjük azt az egyént, akinek a testsúlya 20%-kal haladja meg az egészségesekét, úgy az Amerikai Egyesült Államokban a férfiak 4%-a, a nôk 10%-a kövér; sôt az obesitas valójában a férfiak 14%-át, a nôk 24%-át érinti, ha az életkor elôrehaladtával bekövetkezô súlygyarapodást nem tekintik normális jelenségnek. Az elhízás gyakorisága földrajzi területenként is különbözô: Dél- és Kelet-Európában a BMI-értékek nagyobbak, mint Nyugat- és Észak-Európában; az Egyesült Államokban több a kövér, mint Angliában vagy Franciaországban. A legnagyobb BMI-értékeket Hollandiában, Olaszországban és az Egyesült Államokban mérték.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Diéta: Csökken a testsúly, ha az energiafelvétel kisebb, mint a leadás. Ezért a diéta lényege az energiaszegény táplálkozás. Napi 100 kcal hiány az energiabevitelben 5 kg fogyást eredményez évente. Két változata van: alacsony kalóriatartalmú étrend (600–800 kcal.); napi 500 kcal-val kevesebb energiabevitel. Fizikai aktivitás: Az egyénre szabott testmozgás mint a diéta kiegészítôje számos életfunkcióra kedvezô hatású (vérnyomás, mozgásszervek, vércukor, HDL-koleszterin). Napi 30 perces nagy izomcsoportot mozgató aerob aktivitás (pl. úszás, kerékpározás, gyaloglás).
Gyógyszeres kezelés

Központi hatású: sibutramin; zsírfelszívódást gátló: orlistat.
Műtéti kezelés

Gastroplastica: külsô szalag vagy ballon, illetve belsô plasztika segítségével a gyomor űrtartalmát 15 cm3-re szűkítik. Gyomorbypass: a korábbi jejunoilealis bypass eredményeivel kecsegtet annak szövôdményei nélkül. Ezeket a műtéteket akkor indikálják, ha a testsúly legalább 45 kg-mal haladja meg a normálisat vagy a BMI > 40 kg/m2, és a konzervatív fogyasztás hatástalan. A plasztikai sebészi eljárások a lógó zsíros bôrredôt távolítják el vagy a bôr alatti zsírszövetet szívják le. Ezek kozmetikai segítséget adnak, de számottevô súlycsökkenésre nem vezetnek, hiszen az elhízásért fôként a mély zsírraktárak a felelôsek.
A kezelés komplikációi

Az említett műtéti beavatkozásoknál 1 % alatti.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

Igen magas.

Terápiás célkitűzés

A táplálékkal felvett energia mennyiségének csökkentése és az energialeadás fokozása útján negatív energiamérleg fenntartása. Az eredményes fogyókúra diéta, magatartásterápia, testmozgás és gyógyszerek együttes alkalmazásával valósítható meg.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

Kooperáció hiánya.
Prognózis

Szövôdmények határozzák meg.
Követés, gondozás

Általában a szövôdménybetegségeket gondozzák.
Kiegészítő információk

Nemhez kötött jellegzettességek

Nôknél valamivel gyakoribb.
Életkorhoz kötött jellegzettességek

Életkor elôrehaladtával fokozódik.
Ajánlott irodalom

Pados Gy. Elhízás – Fogyókúra; Leövey A. A klinikai endokrinológia és anyagcsere-betegségek kézikönyve; Kopelman PG, Stock MJ. Clinical Obesity.
Hasznos címek, betegszervezetek


Szakrendelések

Anyagcsere szakrendelések, megyei diabetesgondozók.
Hasznos folyóiratok

Orvosi Hetilap, LAM.