Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 22. vasárnap Előd


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Porphyriák
 
A betegség meghatározása

A hemoglobin hemrészének felépítésében szerepet játszó porfirin anyagcserezavara.
Etiológia

Porfirinek, porfirinogének és elôanyagaik fokozott mennyiségben termelôdnek, s vagy a szövetekben rakódnak le, vagy a vizelettel, illetve a széklettel ürülnek ki, változatos klinikai és laboratóriumi eltérésekkel jár.
Osztályozás, típusok

Primer (örökletes enzimdefektus) és secunder (májbetegségek, diabeteses acidosis vagy mérgezések következtében alakul ki), valamint hepaticus és haemopoeticus (a hemszintézis helyei) formája létezik. Erythropoeticus porphyriák: A: veleszületett erythropoeticus porphyria (Günther-kór); B: erythropoeticus protoporphyria. Hepaticus porphyriák: C: acut intermittáló porphyria; D: porphyria variegata (dél-afrikai típusú, mixed porphyria); E:örökletes coproporphyria; F: porphyria cutanea tarda.
Patogenezis, patomechanizmus

A: A koszintáz (uroporfirinogén-III-szintáz) csökkent aktivitása, autoszomális recesszív öröklôdésű betegség. Jellemzô rá az uroporfirinigén I. nagyfokú ürülése a vizelettel; ebbôl autooxidációval, fôleg fény hatására uroporfirin keletkezik, mely a vizelet vöröses elszínezôdését okozza, s UV-fényben fluoreszkál. Az uroporfirinogén III. mellett még képzôdik I. típusú izomer is. Emellett fokozott a koproporfirinogén I. és III. típusú izomerek ürítése, melyekbôl a vizelet állása közben a megfelelô fluoreszcens porfirinek maguktól képzôdnek; a széklettel is fokozott mennyiségű koproporfirinogén I. ürül. A III. izomerek fokozott termelôdésének oka a d-aminolevulinát-szintáz indukciója, melynek következtében a megnôtt szubsztrátkínálat fokozott szintézishez vezet. Kimutathatók a porfirinek a vörösvérsejtekbôl és a vérplazmából is. Jellemzô a fiatal vörösvérsejt alakok fluoreszcenciája a csontvelôben. B: Autoszomális domináns öröklôdésű kórkép, a ferro-kelatáz csökkent aktivitása az oka. Nem használódik fel a protoporfirin, felhalmozódik a vörösvérsejtekben, a vérplazmában és a székletben (fô forrása a máj). A vizelettel nem nô a porfirinek ürítése. Fokozott a d-aminolevulinát-szintáz aktivitása. C: A preuroporfirinogén-szintáz aktivitása csökkent, autoszomális domináns öröklôdésű kórkép. Részleges gátlásról van szó – a hemszintézis teljes blokkja az élettel nem lenne összeegyeztethetô, mely elsôdlegesen csökkent hemképzôdést okoz. A d-aminolevulinát-szintáz végtermék gátlása visszaszorul, ennek eredménye az enzim aktivitásnövekedése és indukciója. Ezzel megnô a részlegesen gátolt enzim szubsztrátkínálata. A primer anyagcsere-defectust, egy enzim parciális blokkját a sebességmeghatározó enzim normális végtermék-szabályozása túlkompenzálja, így alakul ki – fôleg az akut fázisban –fokozott porfirinszintézis. Jellemzô a porfirinprekurzorok, a d-aminolevulinsav és fôleg a porfobilinogén fokozott ürülése a vizelettel. D: A protoporfirinogén-oxidázt érintô enzimdefektus, mely a hemszintézis részleges blokkját okozza. Autoszomális domináns öröklôdésű kórkép. Fokozott protoporfirin- és koproporfirin III. kiválasztás a széklettel. Krízisben a vizelettel is megnô az ürítésük. Egy speciális porfirin, a porfirin-X található a betegeknél. E: A koproporfirinogén-oxidáz részleges blokkja jellemzi, autoszomális domináns öröklôdésű. Fokozott, fôleg a széklettel ürülô koproporfirin III. kiválasztás. Krízisek alatt itt is nô a d-aminolevulinsav és a porfobilinogén ürítése. Emelkedett a májszövetben a d-aminolevulinát-szintáz aktivitása is. F: Az uroporfirinogén-dekarboxiláz csökkent aktivitása, öröklôdô formája autoszomális domináns, de toxikus eredetű is lehet. Még akut krízisben is normális a d-aminolevulinsav és a porfobilinogén kiválasztása. A májszövetben nem, vagy csak kismértékben emelkedik a d-aminolevulinát-szintáz aktivitása. Az uroporfirin III. és a heptakarboxiporfirin III. fokozott kiválasztása jellemzi. Az örökletes formánál az enzimhiány csak megterhelésre manifesztálódik (pl. alkohol).
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Császár Albert
egyetemi tanár, osztályvezető főorvos
Országos Gyógyintézeti Központ, Belgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Mező Izabella

Diagnosztika

Tünetek

A: Igen ritka, autoszomális recesszív módon öröklôdik, már a születés után, vagy az elsô életévekben nagyfokú photosensitivitas jellemzi. A csontvelôben a vörösvérsejtek fejlôdése zavart, az erythrcyták élettartama csökkent, az éretlen vvt-ek pusztulnak, fokozott a hemolízis. A pusztuló alakokból porfirinek és porfirinogének kerülnek a vérbe, melynek egy része a vizelettel ürül. A vérbôl porfirinek diffundálnak a szövetekbe, fôleg a bôrbe, a porcba, a csontokba, a vesébe. A máj hemosziderin-tartalma emelkedik. a bôr fénynek kitett területein erythemák és hólyagok keletkeznek, melyek fekélyekkel, alopeciával és hegekkel gyógyulnak. A porfirinlerakódás az arc és a kezek súlyos deformatióját és csonkulásait okozhatja. A fogzománc barnásvörösösen elszínezôdik és UV-fényben fluoreszkál. A betegség lassan progrediál, interkurrens infekció, vagy súlyos haemolyticus anaemia okoz halált. B: Autoszomális domináns módon öröklôdik, aránylag jóindulatú. A kórképet urticariával, erythemákkal, oedemákkal, hólyag- és hegképzôdéssel járó photosensibilitas jellemzi, hemolízis nincs. A májban felhalmozódó protoporfirin ritkán életveszélyes májfunkciózavart okozhat. C: Autoszomális domináns módon öröklôdik, nôkön gyakoribb, a 3-4. évtizedben manifesztálódik. A rohamok létrejöttében kiváltó tényezôknek jelentôs szerepük van, s ilyenek hiányában a betegség az egész életen át latens marad. Nem alakulnak ki photodermatosisok, a klinikai tünetek fajtája és súlyossága különbözô lehet. Leggyakrabban hasi fájdalmak jelentkeznek obstipatióval, hányással (exsiccosis, oliguria, azotaemia lehet), a has puha, betapintható, izomvédekezés nincs, leukocytosis, mérsékelt láz lehet. Elôfordulhatnak perifériás bénulások, melyek ráterjedhetnek a légzôizmokra is. Az abdominalis fájdalmak valószínű oka a vegetatív beidegzés zavara, mely a bélen koordinálatlan peristalticát, spasmusokat és dilatatiókat okoz. A perifériás idegrendszeri zavarok paraesthesiákban, paresisekben és paralysisekben nyilvánulnak meg. A központi idegrendszeri laesiók a lokalizációtól függôen Parkinson-kórra emlékeztetô vagy cerebellaris tüneteket, akár súlyos psychosisokat is okozhatnak, félelmi állapotokkal, hallucinatiókkal és depressiókkal. A hypothalamicus terület laesiói miatt másodlagos endocrinzavarok is létrejöhetnek. A betegség hat a vegetatív idegrendszerre, tachycardia, mérsékelt hypertonia lehet. Fényérzékenység nincs. D: Autoszomális domináns módon öröklôdô betegség, mely a dél-afrikai telepesek leszármazottai között viszonylag gyakori. Az elôzô kórképhez hasonló tünetek, de itt kialakulhat photodermatosis, de ezek jóval enyhébbek, mint a congenitalis erythropoeticus porphyriákban. Az akut elváltozás sokszor torzító hegekkel gyógyul. Nôkön, fôleg az arcon gyakori a hypertrichosis. Gyógyszerekkel provokálható, és neuropszichiátriai tünetek is kialakulhatnak. E: Autoszomális domináns módon öröklôdik, ritka betegség. A kórképet a hasi és idegrendszeri tünetek uralják, de ezek enyhébbek. Ehhez enyhe photodermatosis társulhat. Az örökletes elváltozások hordozói évekig panaszmentesek lehetnek. A kríziseket gyakran gyógyszerek váltják ki (barbiturátok, nyugtatók). F: Viszonylag gyakoribb formája autoszomális domináns módon öröklôdik. Az enzimhiány önmagában ritkán okoz tüneteket, a jellemzô kép kialakulásához járulékos tényezôk szükségesek. Férfiakon gyakoribb, a 4-6. évtized elôtt ritkán okoz tüneteket. Legjellemzôbb elváltozás a bôr fokozott mechanikai és fényérzékenysége. Fôleg nyáron vannak tünetek, télen rendszerint spontán eltűnnek. A fénynek kitett területeken hólyagok, felületes fekélyek képzôdnek. A bôr tartós irritatiója hyperpigmentatiót okoz. A hypertrichosis kezdeti tünet lehet, sajátos elhelyezkedése (zygomaticus, temporalis táj) felkeltheti porphyria cutanea tarda gyanúját. Hiányoznak a hasi és idegrendszeri panaszok, és gyógyszerek sem provokálnak hasonlót. Ezzel szemben ösztrogének és alkohol súlyos tüneteket és fokozott uroporfirinürítést váltanak ki. Általában valamilyen krónikus májbetegséghez társul.
Célzott vizsgálatok

Porfirinek kimutatása a vizeletbôl (Ehrlich-próba), a vizelet színe mélyvörös, és UV-fényben fluoreszkál, a csontvelôben a vvt-ek, valamint a fogak porfirinje is fluoreszkál az A típusnál.

Differenciáldiagnosztika

Az acut hasi kórképektôl kell elkülöníteni.
Rizikófaktorok

Bizonyos gyógyszerek, alkohol, éhezés, menstruatio, terhesség, szülés.
Szövődmények

Felesleges műtétek a hasi tünetek esetén.
Epidemiológia

Ritka betegség. ETIOLÓGIA: Porfirinek, porfirinogének és elôanyagaik fokozott mennyiségben termelôdnek, s vagy a szövetekben rakódnak le, vagy a vizelettel, illetve a széklettel ürülnek ki, változatos klinikai és laboratóriumi eltérésekkel jár.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

A kiváltó tényezôk kerülése, rohamot provokáló gyógyszer szedésének kerülése, glükózbevitel (gátolja az alfa-aminolevulinsav szintézisét).
A kezelés komplikációi

A kialakuló folyadékveszteség, illetve hyponatraemia rendezése, fájdalomcsillapítás (Dolargan), pszichomotoros tünetek csökkentése (Hibernal).
Speciális forma kezelése

A bôrtünetekkel járó formáknál javasolt phlebectomia, valamint igen kis dózisú antimaláriás szerek.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

A kiváltó tényezôk kerülésével a rohamok megelôzhetôk, a photosensitiv formáknál fontos a napfény kerülése.

Kiegészítő információk

A betegtájékoztatás alapelvei

A kiváltó tényezôk kerülése.
Hordozó állapot

Autoszomális domináns, illetve recesszív módon öröklôdik.
Ajánlott irodalom

Karlson P, Gerok W, Gross W. Patobiokémia. Magyar I, Petrányi I. A belgyógyászat alapvonalai. Tierney LM, McPhee SJ Jr, Papadakis MA. Korszerű orvosi diagnosztika és terápia.

Szakrendelések

Anyagcsere-szakrendelések.