Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 22. vasárnap Előd


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Lipoidosisok
 
Egyéb megnevezés

Szfingolipoidosisok.
A betegség meghatározása

Lysosomalis tárolási betegségek, melyek jellemzője lipid felhalmozódása a reticuloendothelialis sejtekben, autoszómális recesszív módon öröklődő betegség.
Etiológia

Autoszómális recesszív módon öröklődő anyagcsere betegség, a szfingolipideket lebontó enzimek hiányoznak.
Osztályozás, típusok

A: Gaucher-kór; B: Tay–Sachs–Schaffer megbetegedés; C: Nieman–Pick-kór; D: Fabry-kór; E: Wolman-betegség; F: Krabbe-betegség; G: Metachromasiás leukodystrophia.
Patogenezis, patomechanizmus

A: Ritka betegség, de a Gaucher-kór az a lipoidosis, mellyel az orvos leggyakrabban találkozik. A háttérben álló defektus a glukocerebrozidáz aktivitás hiánya (1q21 kromoszóma lókusz), ami normális esetben a glukocerebrozidot glukózzá és ceramiddá hidrolizálja. Rendszerint a gyermekkorban kezdődik, de jelentkezhet a csecsemőkorban vagy a felnőttkorban is. A jellegzetes pathologiai lelet a reticulum-sejtek kiterjedt hyperplasiája. A sejteket glukocerebrozid és fibrilláris citoplazma tölti ki, alakjuk változó, és egy vagy több extcentrikusan elhelyezkedő maggal rendelkeznek. Megtalálhatók a májban, a lépben. a nyirokcsomókban és a csontvelőben. B: Amaurotia idiotica familiaris, vagy Tay-Sachs-Schaffer-betegség, vagy GM gangliozidózis (G=gangliozod, M=egy neuraminsav maradékot tartalmaz, számos formáját írták le /GM1, GM2, GM3/ ), autoszómális recesszív módon öröklődő betegség, leggyakrabban a kelet-europai zsidó családokban fordul elő. A hexózaminidáz-A hiánya okozza, aminek következtében gangliozidok (komplex szfingolipidek) halmozódnak fel az agyban. C: Három típusa van, az A és B familiaris lizoszomális tárolási betegségek, melyek jellemzője deficiens savanyú szfingomielináz aktivitás és annak következtében szfingomielin (ceramid foszforilkolin) felhalmozódása a RES sejtjeiben. A C típus nonfamiliaris lizoszómális tárolási betegség, amit az exogén koleszterin celluláris transzportjának hibája okoz, melyet a nem észteresített koleszterin lizoszómális felhalmozódása jellemez. Az A és B típus autoszómális recesszív módon öröklődik, zsidó családokban gyakoribb. Az A típusban a szfingomielináz aktivitása a normálisnak kevesebb, mint 5%-a, a B típusban 5-10% között van. A C forma autoszómális recesszív öröklődésű, valamennyi etnikumban előfordul, becslések szerint olyan gyakori, mint az A és a B együttvéve. D Angiokeratoma corporis diffusum universale vagy Fabry betegség, ritka, familiaris, X-kromoszómához kötött lipidanyagcsere zavar, melyben az alfa-galaktozidáz A deficienciája következtében glikolipid halmozódik fel számos szövetben. Emelkedik a glikolipidek mennyisége a vérplazmában is és a vizelet üledékéből is kimutathatók. E: Autoszómális recesszív módon öröklődik, a koleszterin-észter tárolási betegséggel allélikus betegség (ugyanazon genetikai betegség fő fenotípusos formái). A savanyú koleszteril-észter hidroláz hiánya okozza. Nagy mennyiségű neutralis lipid, főleg koleszterin-észterek és gliceridek halmozódnak fel a test szöveteiben. F: Globoidsejtes leukodystrophia, vagy galactosylceramid lipoidosis vagy Krabbe betegség a lizoszomális béta-galaktozidáz hiánya. Az agy fehérállománya degenerálódik, a mielin eltűnik, helyét globoid sejtek töltik ki. A masszív degeneráció miatt a lipid tárolása nem feltűnő. G: Autoszómális recesszív módon öröklődik. A cerebrozid szulfatáz enzim hiánya a metakromáziás lipidek felhalmozódását okozza a központi idegrendszer fehérállományában, a perifáriás idegekben, a vesékben, a lépben és egyéb zsigeri szervekben.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Császár Albert
egyetemi tanár, osztályvezető főorvos
Országos Gyógyintézeti Központ, Belgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Mező Izabella

Diagnosztika

Tünetek

A: Három klinikai formája van. Az I. típus a felnőttkori chronicus nem neuropathiás forma a leggyakoribb, és elsősorban hypersplenia, splenomegalis és csontelváltozások tüneteivel jelenik meg. A II. típus az acut infantilis neuropathiás forma splenomegaliával és súlyos idegrendszeri eltérésekkel társul, és rendszerint az élet első két évében halálhoz vezet. A III. típus a juvenilis forma bármikor jelentkezhet gyerekkorban, és benne a felnőttkori chronicus forma tünetei kombinálódnak lassan progrediáló, de általában enyhébb neurologiai dysfunctiokkal. A serdülőkort megérő betegek sok évekig élhetnek. A splenomegalia a legfeltünőbb tünet, de hepatomegalia és lymphadenomegalia is lehet. A csontok érintettsége fájdalmat okozhat, és néha előfordul a szomszédos izületek duzzanata. Pingueculák és a bőr barna pigmentatioja jelen lehet. A tünetek fellépése akutabban zajlik újszülöttekben (cerebralis forma), mint felnőttekben, és esetleg tarkókötöttség, illetve opisthotonus figyelhető meg. A lép és a csontvelő érintettsége gyakran vezet pancytopeniához. A thrombocytopenia miatt epistaxis és egyéb vérzések léphetnek fel. A rtg. vizsgálat a hosszú csontok végeinek kiszélesedését és a corticalis elvékonyodását mutatja. B: Jellemzője az igen korai kezdet, a fejlődés progresszív elmaradása, paralízis, demencia, vakság, cseresznyepiros retinealis foltok, és halál 3 vagy 4 éves kor előtt. Juvenilis formában a betegség megvakulással kezdődik, majd szellemi visszamaradás vehető észre (dadogás, szóismétlés, elbutulás). Neurovisceralis formában hepatosplenomegalia, ascites, oedema, csontatrophia fordul elő. C: Az A típus jellemzői a hepatosplenomegalia, a fejlődés elmaradása és a gyors progressziójú neurodegeneráció, ami 2 vagy 3 éves korig halálhoz vezet. A B típus változatosabb fenotípusú, mint az A. Xanthomák, a bőrpigmentáció eltérései, hepatosplenomegalia és lymphadenopathia előfordulhatnak. A pancytopenia gyakori. A C típus tünetei többek között a változó fokú hepatosplenomegalia, a progresszív ataxia, görcsök, dystonia, demencia és néha fatalis újszülöttkori májbetegség. Általában a késői gyermekkorban kezdődik és a halál a 2. évtizedben következik be. A felnőttkori variansok psychosist és demenciát okoznak. D: A törzs alsó részén tipikus bőrelváltozások jelennek meg (angiokeratómák). Előfordulhatnak corneahomályok, lázas epizódok és a végtagok égető fájdalma. A heterozigóta nők általában tünetmentesek, de a betegség enyhe formában megjelenhet náluk, amit gyakran corneahomályok jellemeznek. A halál oka veseelégtelenség ( a lefolyás szempontjából gyakran a proteinuriával járó veseelváltozásoknak van döntő jelentősége), illetve a hypertensio vagy más vascularis betegség kardiális vagy cerebrális szövődményei. E: Az élet első heteiben jelentkező hepatosplenomegalia, steatorrhoea, haspuffadás és mellékvese kalcifikáció jellemzi. A halál általában 6 hónapos korig bekövetkezik. F: A betegség 3-6 hónapos korban kezdődik fokozott ingerlékenységgel. Az agyi funkciók elveszítése és a megvakulás mellett általában két éven belül halálhoz vezethet. G: 2 éves kor előtt jelentkező progresszív paralízis és demencia jellemzi, mely 10 éves korig halálhoz vezethet.
Célzott vizsgálatok

A: A csontvelőben, májbiopsiából illetve a lép aspirátumából a betegségre típusos sejtek (MPS eredetű PAS pozitív sejtek, csíkozott citoplazma, eritrofagocitózis jelei, lizoszómális zárványok), valamint sejtkulturában a glukocerebrozidáz aktivitás hiánya mutatható ki. Praenatalisan diagnosztizálható. B: praenatalis diagnozis, szemfenékvizsgálattal cseresznyepiros folt mutatható ki a retinán. C: A és B típusban biopsiával illetve szövetkultúrában kimutatható az alacsony szfingomielináz aktivitás (bőr, fibroblaszt, leukocita), kimutathatók a Nieman-Pick sejtek (excentrikus mag, lipidtartalmú szekunder lizoszómák), praenatalisan diagnosztizálható, a plazmában a lipidek szintje általában normális. A C típus diagnózisához szükséges a celluláris koleszterin észterifikáció meghatározása, és a fibroblaszt tenyészetben LDL expozíció hatására kialakuló jellegzetes koleszterin festődési mintázat kimutatása. D: A törzs alsó részén megjelenő tipikus bőrelváltozások felismerésén alapul. Praenatalisan diagnosztizálható. E: A diagnózis alapja a klinikai kép, valamint a specifikus enzim hiányának kimutatása bőrfibroblasztok tenyészetében, limfocitákban vagy más szövetekben.

Epidemiológia

Ritka.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

A: Az enzim pótlása tisztított placentaris glukocerebrozidázzal történik, melyet a makrofágokhoz lizoszomáihoz történő hatásos eljutás érdekében módosítottak. Intravénásan adagolva (1-2 órás infusioban kéthetente) az I. típusú betegségben szendvedő páciensek egyértelmű klinikai javulását eredményezi. Anaemia esetén transfusio adása indokolt lehet. B: szupportív és nem specifikus kezelés. C: szupportív és nem specifikus kezelés. D: szupportív, különösen láz és fájdalom esetén; tanulmányozták a hibás enzim pótlásának lehetőségét transzfúziók segítségével, a módszer hatásossága a rendelkezésre álló enzim mennyiségének függvénye volt. E: szupportív és nem specifikus kezelés. F: oki therapia nem ismert. G: oki therapiája nem ismert.
Műtéti kezelés

A: A splenectomia indikált lehet anaemia, leukopenia vagy thrombopenia esetén, illetve ha a lép megnyagyobbodása dyscomfortot okoz.

Terápiás célkitűzés

A hiányzó enzim pótlása, amennyiben lehetséges.
Prognózis

Rossz, kivéve a Gaucher-kórt.
Követés, gondozás

Rendszeres gondozást igényel.
Kiegészítő információk

Genetikai tanácsadás

Az enzimdefektus praenatalisan diagnosztizálható amniocentézis vagy chorionboholy biopsia segítségével.
A betegtájékoztatás alapelvei

Gaucher-kórban a hiányzó enzim pótolható.
Hordozó állapot

Autoszomális recesszív módon öröklődik (kivéve a Fabry-kórt).
Ajánlott irodalom

M. H. Beers, R. Berkow: MSD orvosi kézikönyv; P. Karlson-W. Gerok-W. Gross: Patobiokémia ; Lapis K.: Pathologia; Magyar I.-Petrányi I.: A belgyógyászat alapvonalai.

Szakrendelések

A magyarországi orvostudományi egyetemek gyereklinikáinak anyagcsere-illetve genetikai szakrendelései.