Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 22. vasárnap Előd


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Glycogenosisok
 
Egyéb megnevezés

Glikogénraktározási betegségek.
A betegség meghatározása

Olyan öröklôdô betegségek csoportja, amelyet a glikogénszintézis vagy -lebontás számos enzimje közül egy vagy többnek a hiánya okoz, és jellegzetessége a kóros minôségű vagy mennyiségű glikogén felhalmozódása a szövetekben.
Etiológia

Autoszomális recesszív módon öröklôdô glikogén-anyagcsere betegségek, kivéve a Haujing-betegséget, mely X-kromoszómához kötötten öröklôdik.
Osztályozás, típusok

A: I. típus-von Gierke-kór; B: II. típus-Pompe-betegség; C: III. típus-Cori-betegség; D: IV. típus-Anderson-betegség; E: V. típus-McArdle-betegség; F: VI. típus-Hers-féle betegség; G: VII. típus-Tauri-betegség; H: VIII. típus-Haujing-betegség.
Patogenezis, patomechanizmus

A: a glükóz-6-foszfatáz hiánya, autoszomális recesszív módon öröklôdik. A glükóz-6-foszfát felszaporodásával jár, s ez a metabolit aktiválja a glikogénszintázt. Az enzim hiánya a májban, a vesében, vékonybél-nyálkahártyában és a thrombocytákban azzal a következménnyel jár, hogy lehetetlenné válik a glükóz keletkezése glikogénbôl és laktátból, valamint aminosavakból (glükoneogenezis). Csupán minimális mennyiségű glükózt képesek a nem specifikus foszfatázok termelni, melyek a glükóz-foszfátokat és a glikogénmolekulák 1-6-elágazásait bontják, ennek következtében súlyos hypoglykaemia áll fenn. Az enzimdefektus következtében nem bontható glükóz-6-foszfát a glikolízis útján bomlik le, a vérben emelkedik a piruvát és a laktát mennyisége. A laktát gátolja a renális húgysavszekréciót, s ezzel hiperurikaemiát hoz létre. A hypoglykaemia következtében csökken az insulinszekréció. A csökkent insulinszekréció egyrészt fokozza a lipolízist, a vérben felszaporodnak a zsírsavak, a triglyceridek és a koleszterin, zsírmáj és metabolikus acidózis alakul ki. Másrészt a hypoinsulinismus miatt beszűkül a fehérjeszintézis. A súlyos hypoglykaemia ellenére az agyműködés normális (béta-hidroxibutirát mint alapanyag). B: autoszomális recesszív módon öröklôdô kórkép, egy lysosomalis enzim, az amilo-1,4-glükozidáz hiányzik. A különbözô szövetekben található masszív glikogénlerakódások nem szabadon, hanem lysosomalis membránokkal körülvéve találhatók a cytosolban. Normálisan az a glikogén, mely a lysosomákba kerül, ott az exo-1,4-alfa-glükozidáz hatására hidrolizálódik, majd a glükóz a membránon átdiffundál. Itt ez a lebontás nem történik meg, a lysosomák megnagyobbodnak és megtelnek glikogénszemcsékkel. A lysosomákon kívüli glikogénfelépítés és -lebontás normális. Normális tartományban van a vér glükóz-, lipid- és ketontest-koncentrációja is. C: autoszomális recesszív módon öröklôdik. Hiányzik az elágazási helyeket bontó enzim, az amilo-1,6-glükozidáz (debrancher enzim). A májban, a szívben, az izmokban olyan glikogén található, melyben sok az elágazás és a láncok rövidebbek. A hypoglykaemia általában enyhébb, mert a glükoneogenezis nem korlátozott és normálisan folyik a glikogén oldalláncok lebontása. A fokozott lipolízis hypertriglyceridaemiával és hypercholesterinaemiával, a vér ketontesttartalmának emelkedésével jár. D: autoszomális recesszív módon öröklôdik. Az amilo-1,4-1,6-transzglükozidáz hiánya (brancher enzim). A glikogént felépítô enzim hiányzik, emiatt az egyes láncok hosszabbak, így a glikogén a növényi amilopektinre hasonlít. Az enzimdefektus ellenére meglévô néhány elágazást valószínűleg egy kevésbé aktív izoenzim hozza létre. Jellemzô e mérsékelt éhomi hypoglykaemia, de acidózis, ketózis, hyperlipidaemia nem áll fenn. E: autoszomális recesszív módon öröklôdik. Az izomfoszforiláz hiánya. Az izomglikogén nem bomlik le, és felhalmozódik. Ischaemiás körülmények között az izomzat teljesítménye korlátozott, hiányzik az izommunkával járó laktáttermelés. Az izmok ezzel szemben fokozott mennyiségben vesznek fel alanint. F: a foszforiláz a májból nem hiányzik teljesen, csak jelentôs mértékben csökkent az aktivitása. A foszforiláz kináz aktivitása normális. A máj glikogéntartalma megnô. Mivel a glikoneogenezis normális, az éhomi hypoglykaemia csak kismértékű. Normális a vér laktátkoncentrációja. G: autoszomális recesszív módon öröklôdik. Csak néhány esetben figyelték meg Japánban. Az izom foszfofruktokináz hiánya. Az enzimhiány a fruktóz-6-foszfát és a glükóz-6-foszfát felhalmozódását okozza, és fokozott glikogénszintézissel jár. Emelkedett a glikogénszintáz és a glükóz-1-foszfát-uridiltranszferáz mennyisége is. Egyes esetekben van valamelyes maradék enzimaktivitás. A vörösvérsejtekben a foszfofruktokináz aktivitása csak 50 %-kal csökkent. H: foszforiláz-kináz-hiány áll fenn a májban, a fehér- és vörösvérsejtekben, az izmokban viszont az enzim aktivitása normális. A májban a foszforiláz mennyisége is normális, de a specifikus kináz hiányában nem foszforilálódik elég gyorsan, s így nem aktiválódik A biokémiai tünetek ezért olyanok, mint a májfoszforiláz hiányában. X-kromoszómához kötötten öröklôdik. Férfiakon manifesztálódik a betegség.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Császár Albert
egyetemi tanár, osztályvezető főorvos
Országos Gyógyintézeti Központ, Belgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Mező Izabella

Diagnosztika

Tünetek

A: az elsô jellegzetes tünetek már a korai gyermekkorban jelentkeznek (étvágytalanság, hányás, növekedési zavarok). A glikogénlerakódás fokozódásával hepatosplenomegalia alakul ki, erôsen kidülledô hassal. A hyperlipidaemia következtében xanthomák alakulnak ki. Az alvadási faktorok csökkent termelôdése, illetve a thrombocytaműködés zavara miatt a betegek vérzékenyek. Osteoporosis és csontfejlôdési zavarok alakulnak ki. A betegség lefolyását hypoglykaemiás krízisek, acidotikus kóma vagy veseelégtelenség döntik el. Sok esetben a beteg megéri a felnôttkort. B: nagyfokú izomgyengeség jellemzi. A cardiomegaliás alak a szívizomba történô erôs glikogénlerakódással, EKG-elváltozásokkal, radiológiailag kimutatható szívmegnagyobbodással jár. Ez a forma már az elsô életévben halálhoz vezet szívelégtelenség vagy a légzôizmok elégtelensége miatt. A neuromuscularis formát központi idegrendszeri tünetek (hyporeflexia, beszéd- és nyelészavarok, az izmok túlnyújthatósága) jellemzik. A prognózis valamivel kedvezôbb, a betegek elérik a négyéves kort. C: a klinikai kép hepatosplenomegaliával, fejlôdési elmaradottsággal, izomgyengeséggel és hypoglykaemiával jár. Csecsemôkorban kezdôdik. A hypoglykaemia kevésbé kifejezett mint az I. típusnál, csupán a cerebralis görcshajlam kifejezettebb. A betegség lefolyása jóindulatú, idôsebb korban a tünetek még ismeretlen okból visszafejlôdhetnek. D: 18 hónapos kor elôtt jelentkezik. Hepatosplenomegalia majd májcirrózis portalis hypertensioval és annak következményeivel. E: felnôttkorban jelentkezik. Rövid izommunka után fájdalmas izomgörcsök alakulnak ki, az izomteljesítmény gyorsan kimerül. F: kisgyermekkorban jelentkezik. Hepatomegalia jellemzi. Nyugalmi állapotban és terheléskor egyaránt hypoglykaemia és ketózis alakulhat ki. G: ugyanaz, mint az izom foszforiláz hiánya esetén. H: ugyanaz, mint a máj foszforiláz hiánya esetén.
Célzott vizsgálatok

A: a glikogén vagy anyagcseretermékeinek szöveti lerakódása noninvazív módon MRI-vel detektálható. A károsodott szövet biopsziás anyagából kimutatott enzimhiány biztosítja a diagnózist. E: az izomgörcsök alatt az EMG-n nem láthatók potenciálok, nyugalomban viszont igen. Ischaemiás terheléskor az izomból enzimek szabadulnak fel (CK, LDH, aldoláz). Sok esetben myoglobinuria mutatható ki. F: a leukocytákban a foszforiláz mennyiségének csökkenése mutatható ki. G: az izmokban nagy mennyiségű glikogén van, a foszfofruktokináz teljesen hiányzik az izmokból.

Epidemiológia

Ritka.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

A: a hypoglykaemia és a lipolízis gyakori táplálkozással csökkenthetô. Egyes esetekben portocavalis anastomosis készítése javít a beteg állapotán. Az insulin útja shunt-öntölôdik, az insulin így nem fokozza a glikogénszintézist a májban, s mivel csökken a májban történô insulinlebontás, az extrahepaticus insulinhatások fokozódnak (csökkent lipidmobilizáció, fokozott fehérjeszintézis). B: hatásos kezelés nem ismert. C: gyakori, kis étkezések és fehérjedús étrend. D: hatékony kezelés nincs, fontos a diéta, tüneti kezelés. E: el kell kerülni a súlyos fizikai munkát, ha ez nem lehetséges, egyidejűleg glükóz adására van szükség. F: gyakori, kis mennyiségű, fehérjedús étkezés. G: el kell kerülni a súlyos fizikai munkát, ha ez nem lehetséges, egyidejűleg glükóz adására van szükség. H: gyakori, kis mennyiségű, fehérjedús étkezés.

Terápiás célkitűzés

Diéta.
Prognózis

A: rossz a prognózis, de sok esetben a betegek megérik a felnôttkort. B: gyermekkorban meghalnak, a neuromuscularis forma valamivel jobb prognózisú. C: ha a betegek elérik a felnôttkort, a prognózis jó. D: a prognózis rossz, a betegek az elsô életéveket nem élik túl. E: a prognózis jó. F: lefolyása kevésbé súlyos. G: a prognózis jó. H: a prognózis jó.
Kiegészítő információk

Nemhez kötött jellegzettességek

A Haujing-betegség X-kromoszómához kötötten öröklôdik, férfiakon manifesztálódik a betegség.
Genetikai tanácsadás

Az enzimdefektus praenatalisan diagnosztizálható amniocentesis vagy chorionboholy-biopszia segítségével.
A betegtájékoztatás alapelvei

Fontos a diéta.
Hordozó állapot

Autoszomális recesszív módon öröklôdik (kivéve a VIII-as típus).
Ajánlott irodalom

MH Beers, R Berkow. MSD orvosi kézikönyv.; P Karlson-W, Gerok-W Gross. Patobiokémia.; Lapis K. Pathologia.; Magyar I, Petrányi I. A belgyógyászat alapvonalai.

Szakrendelések

A magyarországi orvostudományi egyetemek gyerekklinikáinak anyagcsere-, valamint genetikai szakrendelései.