Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 24. kedd Salamon


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Depressziós epizód
 
Egyéb megnevezés

Az élettartam prevalencia a felnôtt populációban: 8–24% a különbözô felmérések szerint. Nôknél 2-3-szor gyakoribb, jellemzôen magasabb az elváltak és különélôk aránya. Gyermekkorban a megbetegedés aránya a két nemben azonos, a nemek közötti különbség az andolescens korban kezdôdik. A betegségkezdet általában a húszas, harmincas évekre tehetô.
Néveredet

Deprimere (lenyomni) latin szóból.
A betegség meghatározása

A hangulati élet meghatározott ideig tartó negatív irányú eltolódása, mely együtt jár a magatartás, az érzelmi reakciók, a kognitív és vegetatív funkciók változásával. A hangulat zavara az enyhe kedvetlenségtôl a mély, vitális lehangoltságig és érzelmi stuporig terjedhet.
Etiológia

A hangulatzavar kialakulásában több tényezô határozható meg: genetikai, organikus, pszichológiai és szociális faktorok változó kombinációban. Az öröklôdésnek jelentôs szerepe van, de az öröklôdési minta még tisztázatlan. A pszichoszociális tényezôk közül a premorbid személyiség, az életesemények, a megküzdési képességek és a szociális támasz befolyásolják a betegség alakulását.
Osztályozás, típusok

A depressziós tünetcsoportot súlyossága szerint oszthatjuk enyhe, közepes és súlyos depressziós epizódra. Az állapot súlyosbodásával az egyes tünetek kifejezettebbé válnak, valamint egyre több tünet jelenik meg. Súlyos depresszió esetén pszichotikus tünetek is megjelenhetnek.
Patogenezis, patomechanizmus

Neurobiológiai elméletek: Neurotraszmitterek (szerotonin, noradrenalin, dopamin, acetilkolin, g-aminovajsav) diszregulációja, receptorfunkciók és az intracelluláris jelátvivô rendszer változása. Neuroendokrin eltérések: Hypo- thalamus-hypophysis-mellékvesekéreg tengely, ill. hypothalamus-hypophysis-pajzsmirigy tengely működésének változása. Pszichológiai elméletek: Pszichoanalitikus elmélet szerint a depresszió az érzelmi veszteségekre („tárgyvesztésre”) adott reakcióként fogható fel. A személy sérülékenysége a korai anya-gyermek kapcsolatban keresendô, ill. a felnôttkori valós vagy szimbolikus veszteségek depressziós állapothoz vezethetnek. Tanuláselméleti modell szerint: A depresszióban a személy szociális készségei és az önjutalmazó magatartásmódok hiányosak. Kognitív elméletek szerint: Az információfeldolgozás sajátos zavara. A személy a valóság negatív mozzanatait ragadja meg (negatív preferencia), az önmagával kapcsolatos információkat is negatív módon torzítja (önleértékelés, önvádlás). Az információk feldolgozása jellegzetes sémák szerint (diszfunkcionális attitűdök) történik. A biológiai vulnerabilitas a szocializációs zavarral a környezeti hatásokra való reagálás zavarát okozza. A betegség tünetei a „külsô” pszichotraumák és a „belsô” kóros viszonyulások kölcsönhatásában alakulnak ki. A pszichotraumák leggyakrabban érzelmi veszteségek, házassági, párkapcsolati, családi konfliktusok, hivatásbeli kudarcok.
Pszichiátria
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tringer László
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Szerző:

Dr. Litavszky Zsuzsanna
egyetemi tanársegéd

SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

A leggyakoribb tünetek: alvászavar (álmatlanság, elalvási vagy átalvási zavar, nyugtalan alvás, korai ébredés vagy aluszékonyság), fáradt ébredés, hangulati nyomottság, lehangoltság, rossz közérzet, érdeklôdés, örömre való képesség csökkenése vagy elvesztése, fokozott fáradékonyság, kimerültség, aktivitáscsökkenés, feledékenység, figyelmetlenség, koncentrálási nehézségek, döntésképtelenség; étvágyzavar (csökkent vagy fokozott), testsúlyváltozás (fogyás vagy hízás), szerteágazó testi panaszok (hasi fájdalom, gyomorégés, heves szívdobogás érzése, fejfájás, mellkasi panaszok, kézremegés, remegés testszerte, szájszárazság, toroktáji gombócérzés, émelygés, különféle testi fájdalmak, diszkomfortérzések, szédülés, székrekedés), csökkent szexuális érdeklôdés, önvádlás, önleértékelés, bűntudat, halál gondolatával való foglalkozás, öngyilkossági gondolatok. Elôfordulhat még feszültség érzése, ingerlékenység, jelentôs nyugtalanság, izgatottság, gyengeség érzése, lelkiismeretfurdalás, reménytelenség érzése, szenvedés érzés, tehetetlenség érzése, kényszeres tépelôdés (monoideismus). Anamnézis: Szociális magatartás hiányosságai, szociális izoláció, társadalmi kapcsolatok csökkenése, családi funkciók romlása, képtelenség a hétköznapi feladatok elvégzésére, munkabíró képesség csökkenése, szellemi és fizikai teljesítmény csökkenése, iskolai teljesítményzavarok, a tünetek diurnalis változása (reggel a legsúlyosabbak a tünetek, estefelé javul az állapot), átalvási zavar és korai ébredés, jelentôs stresszt okozó életesemények ismételt átélése.
Tünetek

A beteg megjelenése gyakran a koránál idôsebb benyomást kelt, személyi higiénéje, öltözködése elhanyagolt lehet, mozgása lelassult, mimikája, kifejezô mozgásai szegényesebbé válnak, beszéde halk, esetleg csak egy-két szóból áll, arca szomorúságot tükröz. Viselkedésbeli gátoltság, motiváció- és energiacsökkenés, negativisztikus magatartásjellemzô. A pszichomotoros gátoltság helyett idônként kifejezett nyugtalanság, izgatottság jellemzô (agitált depresszió). Hangulati és érzelmi élet: A hangulat stabilan alacsony fekvésű, nyomott, fokozott síráskészség, csökkent érzelmi igénybevehetôség, szorongás, érzelmi kiürültség, súlyos esetben stupor jellemzô. Gondolkodás: A gondolkodás tempója meglassul, tartalmilag elszegényesedés és beszűkülés, kilátástalanság, csökkent jövôre irányultság, csökkent problémamegoldó képesség, az önértékelés zavara jellemzi. Súlyos depresszió esetén öngyilkossági késztetés és/vagy gondolatok, vonatkoztatásos tartalmak, hangulatvezérelt téveszmék (pl. bűnösségi, elszegényedési, hipochondriás, persecutoros, nihilisztikus téveszmék), érzékcsalódások (akusztikus vagy szaglási hallucinációk) jelenhetnek meg.
Általános vizsgálatok

Tájékozódó testi és neurológiai vizsgálat, részletes pszichiátriai vizsgálat (anamnézis, exploráció, biográfiai elemzés, strukturált interjú). Rutin-laborvizsgálatok. Elsô epizód esetén CT-vizsgálat is. Pszichológiai tesztek: rövid pszichiátriai becslôskála (BPRS), diagnosztikus interjú (DIS), összetett nemzetközi diagnosztikus interjú (CIDI), rövid nemzetközi neuropszichiátriai interjú (MINI), általános egészségi kérdôív (GHQ), tünetjelzô lista (SCL-90), Minnesota többtényezôs személyiségleltár (MMPI).
Célzott vizsgálatok

A testi panaszoknak megfelelô, a testi eredetet megerôsítô vagy kizáró célzattal. (Ezek túlzó, ismétlôdô elvégeztetése „szomatikus betegség karriert” indíthat.) Hosszmetszeti pszichiátriai megfigyelés. Pszichológiai tesztek: Hamilton-depresszióskála (HAMD), Montgomery–Asberg-depressziópontozó skála (MADRS), Beck-depresszió kérdôív (BDI), Zung-depresszió kérdôív, diszfunkcionális attitűdskála (DAS).

Differenciáldiagnosztika

Bipolaris affektív zavar (fôként elsô depressziós epizód), schizoaffektív pszichózis depressziós típus, szorongásos zavarok, alkalmazkodási zavar, elhúzódó depressziós reakció, elkerülô személyiségzavar, schizophrenia, alkohol- és drogabúzus. A depresszió organikus háttere minden esetben kizárandó.
Rizikófaktorok

Családi elôzmények (depressziós típusú zavarok, suicidiumok a családban), szocializációs ártalmak, traumatikus életesemények (fôként érzelmi veszteségek, tartós megoldatlan helyzetek), személyiségzavarok, krónikus testi betegségek.
Szövődmények

Alkoholizmus, gyógyszer- és/vagy drogfüggôség, egyéb szenvedélyek, öngyilkosság. A depresszió számos testi betegségnek is kockázati faktora (pl. hypertonia, szívinfarktus).
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Szociális kapcsolatok erôsítése, pozitív gondolkodás fejlesztése, pszichoedukáció.
Gyógyszeres kezelés

Antidepresszív gyógyszerek adása indokolt az antidepresszív kezelés irányelveinek betartása mellett. Elsôdleges választásként SSRI, SNRI, RIMA, vagy egyéb (pl. Tianeptin), másodlagos választásként TCA-antidepresszívum adandó. Szorongás oldására, ill. insomnia esetén indokolt esetben – pontos dózis kontroll mellett – átmeneti ideig anxiolotikumat, illetve altatókat adhatunk. Terápiarezisztencia esetén „augmentáló” szerek adatók: lítium vagy pajzsmirigyhormon, esetleg pindolol. Pszichotikus tünetek esetén antipszichotikumok adása indokolt lehet.
A kezelés komplikációi

Gyógyszermellékhatások jelentkezése, gyógyszerfüggôség kialakulása.
Speciális forma kezelése

Depressziós személyiségstruktúra elôtérbe kerülése esetén pszichoterápia, elsôsorban kognitív és viselkedésterápia. A fényterápia speciális indikációja a téli depresszió. Az elektrokonvulzív kezelés (ECT) speciális indikációja a pszichotikus szintű depresszió, illetve a súlyos suicid késztetéssel és táplálkozási negativizmussal járó depressziós állapot. Alvásmegvonás (teljes vagy részleges) kiegészítô kezelésként használható. Az azonnali antidepresszív hatás többnyire rövid ideig tart, a depressziósok kb. 60%-a reagál rá.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

Depressziós epizód elôfordulását követôen 60%-ban várható újabb epizód jelentkezése, ezért indokolt lehet a fenntartó gyógyszeres kezelés. A fenntartó kezelésben monoterápiára kell törekedni. A relapsusok megelôzôsében alapvetô fontosságú a pszichoterápia alkalmazása.

Terápiás célkitűzés

Teljes gyógyulás vagy jelentôs remisszió elérése, tüneti redukció: depresszív kognitív struktúra átalakítása, problémamegoldási készségek (coping mechanizmusok) kialakítása, fejlesztése, az életvezetés harmonikusabbá tétele.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

Gyógyszeres terápia hatástalansága, zavaró mellékhatások miatti gyógyszerelhagyás, gyógyszerek nem megfelelô adagolása, esetleges gyógyszer-interakció, a beteg együttműködésének hiánya, pszichoterápiás kezelés hiánya vagy elégtelensége, gyógyulást akadályozó életkörülmények, stresszorok jelenléte, helytelen diagnózis.
Prognózis

A fiatalabb betegek jelentôs része várhatóan teljesen tünetmentessé válik. A teljes vagy részleges remisszió pár hónaptól több évtizedig tarthat. Az elsô epizód sikeres kezelése után 65–85%-ban teljes remisszió, 30–50%-ban végleges gyógyulás várható. Idôs korban a prognózis kedvezôtlenebb, itt a krónikussá válás (két éven túli epizód) sem kivételes. Az elsô súlyos depressziós epizód után 5–15%-ban várhatók (hipo) maniás fázisok, tehát bipoláris zavar kialakulása. Nem ritka, hogy az epizódok az életkor elôrehaladásával párhuzamosan egyre gyakoribbá és sűrűbbé válhatnak.
Követés, gondozás

A gyógyszerhatás kontrollálása, a beteg együttműködésének fenntartása, életvezetési tanácsadás, pszichoterápiás vezetés.
Kiegészítő információk

Nemhez kötött jellegzettességek

A bipolaris zavar gyakorisága mindkét nemnél egyforma (1%). Egyébként a depressziós epizód nôknél 2-3-szor gyakoribb.
A gépjárművezetésre vonatkozó írányelvek

Korlátozás nincs csak a gyógyszerelés függvényében.
Bejelentési kötelezettség

Nincs.
A betegtájékoztatás alapelvei

A beteggel és hozzátartozóival ismertetni kell a betegség kialakulásának lényegét, tüneteit, a kezelési lehetôségeket és a prognózist, figyelembe véve a beteg csökkent tűrôképességét (pszichoedukáció).
Terhességi sajátosságok

Terhesség és szoptatás alatt általában a gyógyszeres kezelés kerülése, pszichoterápia elônyben részesítése.
Ajánlott irodalom

Arató M. Depresszió. Cserépfalvi Kiadó; Budapest: 1994.; Arató M., Túry F. Mindennapi lelki szenvedéseink. Grafit Kiadó; Budapest: 1995.; Tringer L. A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó; 1999.; Tringer L. (szerk). Tabularium psychiatriae. Melania Kft; Budapest: 2000.; Vajda M. A depresszió kognitív viselkedésterápiája. Végeken; Budapest: 1991. További irodalmat ld. www.vitalitas.hu oldalain.

Szakrendelések

Pszichiátriai gondozók (területi ellátásban), pszichoterápiás rendelések, Magyar Pszichiátriai Társaság és egyesületei.
Hasznos folyóiratok

Psychiatria Hungarica, Pszichoterápia, Neuropsychopharmacologia, JAMA Psychiatry (magyar kiadás).