Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 24. kedd Salamon


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Fázikus lefolyású depresszió
 
Egyéb megnevezés

Ismétlôdô depresszió, periodikus depresszió, visszatérô depresszió, unipoláris depresszió.
Néveredet

Deprimere (lenyomni) latin szóból.
A betegség meghatározása

A hangulati élet periodikusan visszatérô, negatív irányú eltolódása, mely együtt jár a magatartás, az érzelmi reakciók, a kognitív és vegetatív funkciók változásával. A hangulat zavara az enyhe kedvetlenségtôl a mély, vitális lehangoltságig és érzelmi stuporig terjedhet. A fázikus lefolyású depresszió esetében a depressziós epizódok idôben jól körülhatárolható módon kezdôdnek, bizonyos ideig tartanak, majd idôben körülhatárolható módon oldódnak. Hosszabb-rövidebb tünetmentes idôszak után a tünetek újra fellépnek, az újabb fázisok tünetei ugyanazon személynél hasonló módon ismétlôdnek.
Etiológia

A hangulatzavar kialakulásában több tényezô határozható meg: genetikai, organikus, pszichológiai és szociális faktorok változó kombinációban. Az öröklôdésnek jelentôs szerepe van, de az öröklôdési minta még tisztázatlan. A pszichoszociális tényezôk közül a premorbid személyiség, az életesemények, valamint az énerôsítô tényezôk és a szociális támasz befolyásolják a betegség alakulását.
Osztályozás, típusok

Fázikus lefolyású depresszió esetén a depressziós tünetcsoportot súlyossága szerint osztályozhatjuk enyhe, közepes és súlyos depressziós epizódra. Az állapot súlyosbodásával az egyes tünetek kifejezettebbé válnak, valamint egyre több tünet jelenik meg. Súlyos depresszió esetén psychoticus tünetek is megjelenhetnek. A periodikus lefolyású depresszióban szenvedôk jelentôs része premorbid semmi feltűnô vonást nem mutat. Más esetben pesszimizmusra való hajlam, negatív beállítódás jellemzi az egyént.
Patogenezis, patomechanizmus

Neurobiológiai elméletek: Neurotraszmitterek (szerotonin, noradrenalin, dopamin, acetilkolin, g-aminovajsav) diszregulációja, receptorfunkciók és az intracellularis jelátvivô rendszer változása. Neuroendokrin eltérések: Hypo- thalamus-hypophysis-mellékvesekéreg tengely, ill. hypothalamusz-hypophysis-pajzsmirigy tengely működésének változása. Pszichológiai elméletek: Pszichoanalitikus elmélet szerint a depresszió a tárgyvesztésre adott reakcióként fogható fel, a személy sérülékenysége a korai anya-gyermek kapcsolatban keresendô, ill. a felnôttkori valós vagy szimbolikus veszteségek depressziós állapothoz vezethetnek. Tanuláselméleti modell szerint: A depresszióban a személy szociális készségei és az önjutalmazó magatartásmódok hiányosak. Kognitív elméletek szerint: Az információfeldolgozás sajátos zavara. Az esetek többségében a pszichológiai eltérések másodlagosak, s a depressziós epizód elmúltával visszafejlôdnek. E depressziók esetén a biológiai eredet van elôtérben (endogén depressziók). A bipoláris lefolyású kórképek mind ide tartoznak.
Pszichiátria
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tringer László
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Szerző:

Dr. Litavszky Zsuzsanna
egyetemi tanársegéd

SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Depresszió esetén a leggyakoribb tünetek: Hangulati nyomottság, lehangoltság, rossz közérzet, érdeklôdés, örömre való képesség csökkenése vagy elvesztése, fokozott fáradékonyság, kimerültség, aktivitáscsökkenés, feledékenység, figyelmetlenség, koncentrálási nehézségek, döntésképtelenség, alvászavar (álmatlanság, elalvási vagy átalvási zavar, nyugtalan alvás, korai ébredés, vagy aluszékonyság), fáradt ébredés; étvágyzavar (csökkent vagy fokozott), testsúlyváltozás (fogyás vagy hízás); szerteágazó testi panaszok (hasi fájdalom, gyomorégés, heves szívdobogás érzése, fejfájás, mellkasi panaszok, kézremegés, remegés testszerte, szájszárazság, toroktáji gombócérzés, émelygés, különféle testi fájdalmak, diszkomfortérzések, szédülés, székrekedés), csökkent szexuális érdeklôdés, önvádlás, önleértékelés, bűntudat, halál gondolatával való foglalkozás, öngyilkossági gondolatok. Elôfordulhat még feszültség érzése, ingerlékenység, jelentôs nyugtalanság, izgatottság, gyengeség érzése, lelkiismeret-furdalás, reménytelenség érzése, szenvedés érzés, tehetetlenség érzése. Anamnézis: A szociális magatartás hiányosságai, szociális izoláció, társadalmi kapcsolatok csökkenése, családi funkciók romlása, képtelenség a hétköznapi feladatok elvégzésére, munkabíró képesség csökkenése, szellemi és fizikai teljesítmény csökkenése, iskolai teljesítmény zavarok, tünetek diurnalis változása (reggel a legsúlyosabbak a tünetek, estefelé javul az állapot), jelentôs stresszt okozó életesemények ismételt átélése.
Tünetek

A beteg megjelenése gyakran a koránál idôsebb benyomást kelt, személyi higiénéje, öltözködése elhanyagolt lehet, mozgása lelassult, mimikája, kifejezô mozgásai szegényesebbé válnak, beszéde halk, esetleg csak egy-két szóból áll, arca szomorúságot tükröz. Viselkedésbeli gátoltság, motiváció- és energiacsökkenés, negativisztikus magatartás jellemzô. A pszichomotoros gátoltság helyett idônként kifejezett nyugtalanság, izgatottság jellemzô (agitált depresszió). Hangulati- és érzelmi élet: A hangulat stabilan alacsony fekvésű, nyomott, fokozott síráskészség, csökkent érzelmi igénybevehetôség, szorongás, érzelmi kiürültség, súlyos esetben stupor jellemzô. Gondolkodás: A gondolkodás tempója meglassul, tartalmilag elszegényesedés és beszűkülés, kilátástalanság, csökkent jövôre irányultság, romlott problémamegoldó képesség, az önértékelés zavara jellemzi. Súlyos depresszió esetén, öngyilkossági késztetés és/vagy gondolatok, öngyilkossági kísérletek az anamnézisben, vonatkoztatásos tartalmak, hangulatvezérelt téveszmék (pl. bűnösségi, elszegényedési, hipochondriás, persecutoros, nihilisztikus), érzékcsalódások (akusztikus vagy szaglási hallucinációk) jelenhetnek meg.
Általános vizsgálatok

Tájékozódó testi és neurológiai vizsgálat, részletes pszichiátriai vizsgálat (anamnézis, exploráció, biográfiai elemzés, strukturált interjú). Pszichológiai tesztek: rövid pszichiátriai becslôskála (BPRS), diagnosztikus interjú (DIS), összetett nemzetközi diagnosztikus interjú (CIDI), rövid nemzetközi neuropszichiátriai interjú (MINI), általános egészségi kérdôív (GHQ), tünetjelzô lista (SCL-90), Minnesota többtényezôs személyiségleltár (MMPI).
Célzott vizsgálatok

A testi panaszoknak megfelelô, a testi eredetet megerôsítô vagy kizáró célzattal. (Ezek túlzó, ismétlôdô elvégeztetése „szomatikus betegség karriert” indíthat.) Hosszmetszeti pszichiátriai megfigyelés. Pszichológiai tesztek: Hamilton-depresszióskála (HAMD), Montgomery–Asberg-depressziópontozó skála (MADRS), Beck-depressziókérdôív (BDI), Zung-depressziókérdôív, diszfunkcionális attitűdskála (DAS).

Differenciáldiagnosztika

Bipolaris affektív zavar, schizoaffektív psychosis depressziós típusa, szorongásos zavarok, alkalmazkodási zavar elhúzódó depressziós reakció, elkerülô személyiségzavar, schizophrenia, alkohol- és drogabusus. A depresszió organikus háttere minden esetben kizárandó.
Rizikófaktorok

Családi elôzmények (depressziók, öngyilkosságok, egyéb psychosisok a családban), szocializációs ártalmak, traumatikus életesemények (fôként érzelmi veszteségek, tartós megoldatlan helyzetek), személyiségzavarok, krónikus testi betegségek.
Szövődmények

Alkoholizmus, gyógyszer- és/vagy drogfüggôség, egyéb szenvedélyek, öngyilkosság.
Társuló betegségek

Az élettartam prevalencia a felnôtt populációban: 8–24%. Nôknél 2-3-szor gyakoribb, jellemzôen magasabb az elváltak és különélôk aránya. Gyermekkorban a megbetegedés aránya a két nemben azonos, a nemek közötti különbség az andolescens korban kezdôdik. A betegségkezdet általában a húszas, harmincas évekre tehetô. Idôskorban (60 év felett) elsô epizód viszonylag ritka.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Szociális kapcsolatok erôsítése, visszaesések megelôzése, a betegséggel való együttélés stratégiájának kialakítása (pszichoedukáció).
Gyógyszeres kezelés

Antidepresszív gyógyszerek adása indokolt az antidepresszív kezelés irányelveinek betartása mellett. Elsôdleges választásként SSRI, SNRI,RIMA, másodlagos választásként TCA-antidepresszívum adandó. Szorongás oldására, ill. insomnia esetén indokolt esetben – pontos dózis kontroll mellett – átmeneti ideig anxiolotikumat, illetve altatókat adhatunk. Terápiarezisztencia esetén „augmentáló” szerek adatók: lítium vagy pajzsmirigyhormon, esetleg pindolol. Pszichotikus tünetek esetén antipszichotikumok adása indokolt lehet.
A kezelés komplikációi

Gyógyszermellékhatások jelentkezése, gyógyszerfüggôség kialakulása. Nem megfelelôen vezetett pszichoterápia az öngyilkossági veszélyt fokozhatja.
Speciális forma kezelése

Depressziós személyiségstruktúra elôtérbe kerülése esetén pszichoterápia, elsôsorban kognitív és viselkedésterápia. A fényterápia speciális indikációja a téli depresszió. Az elektrokonvulzív kezelés (ECT) speciális indikációja a psychoticus szintű depresszió, illetve a súlyos suicid késztetéssel és táplálkozási negativizmussal járó depressziós állapot. Alvásmegvonás (teljes vagy részleges) kiegészítô kezelésként használható. Azonnali antidepresszív hatás rövid ideig, a depressziósok kb. 60%-a reagál rá.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

Depressziós epizód elôfordulását követôen 60%-ban várható újabb epizód jelentkezése, ezért indokolt lehet a fenntartó gyógyszeres kezelés. A fenntartó kezelésben monoterápiára kell törekedni. A lítium profilaxis csökkenti a relapsusok valószínűségét. (Folyamatos Li-szérumszint- ellenôrzés szükséges.) Fázisprofilaktikumként másodlagos választásként carbamazepin vagy valproát, esetleg Ca-antagonisták jönnek szóba (utóbbi hatása kevésbé bizonyított). A relapsusok megelôzôsében alapvetô fontosságú a pszichoterápia alkalmazása.

Terápiás célkitűzés

Teljes gyógyulás vagy jelentôs remisszió elérése, tüneti redukció, depresszív kognitív struktúra átalakítása, problémamegoldási sémák (coping mechanizmusok) kialakítása, fejlesztése, az életvezetés harmonikusabbá tétele.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

A gyógyszeres terápia hatástalansága, zavaró mellékhatások miatti gyógyszerelhagyás, a gyógyszerek nem megfelelô adagolása, esetleges gyógyszer-interakció, a beteg együttműködésének zavarai, pszichoterápiás kezelés hiánya vagy elégtelensége, gyógyulást akadályozó életkörülmények, stresszorok jelenléte, helytelen diagnózis.
Prognózis

Fázikus lefolyású depresszióban az epizódtartam 6–13 hónap. A depressziós epizódból egy éven belül a betegek 75%-a, két éven belül 80%-a gyógyul. A depressziós epizódok jelentôs része spontán is meggyógyul, ez azonban nem jelentheti a kezelés mellôzését. A gyógyulás lehet teljes vagy részleges, reziduális tünetekkel, mint fáradékonyság, insomnia, negatív kognitív sémák. A gyógyulást követôen egy éven belül 25% esik vissza, a betegek 75%-ánál jelentkezik ismételt depressziós epizód tíz éven belül. Az egyes epizódok változó idôszakonként jelentkeznek, néhány hónaptól több évig tartó tünetmentes periódus is lehet. Az esetek 15–20%-ában a depressziós tünetek 2 éven túl is fennállnak, ennek a következménye jelentôs mértékű szociális károsodás lehet. Az epizódok az életkorral egyre gyakoribbá és sűrűbbé válhatnak.
Követés, gondozás

A gyógyszerhatás kontrollálása, a beteg együttműködésének fenntartása, életvezetési tanácsadás, pszichoterápiás vezetés.
Kiegészítő információk