Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 24. kedd Salamon


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Pánikzavar
 
Egyéb megnevezés

Pánikbetegség, pánik- szindróma, epizodikus, rohamokban jelentkezô szorongás.
Néveredet

A görög Pán pásztoristen nevébôl ered a pánik szó. Az ô iszonyatos hangja vagy egy másik értelmezés szerint az ôt kísérô szatírok rikoltozása váltja ki másokban a „páni félelmet”, azaz a rettegést és a menekülést. A pánikbetegséget Donald F. Klein fogalmazta meg, és a DSM-III. kézikönyvben jelentek meg elôször a diagnosztikus kritériumai. Az azóta eltelt idô alatt a kritériumok többször módosultak.
A betegség meghatározása

Hirtelen kialakuló, specifikus inger nélkül jelentkezô, ismétlôdô, súlyos szorongással járó rohamok (pánik), melyek nem szűkíthetôk le egy meghatározott helyzetre vagy körülményre, és ezért megjósolhatatlanok. A pánikrohamok során hirtelen erôs félelemérzés lép fel, különbözô vegetatív és/vagy kognitív tünet kíséretében. A szorongásos tünetek súlyossága néhány perc alatt eléri a maximumot. A pánikrohamot gyakran követi egy állandó félelem a következô roham bekövetkeztétôl.
Etiológia

Kialakulásában genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti hatások (életesemények) egyaránt szerepet játszhatnak. Az öröklôdésnek jelentôs szerepe van, de az öröklôdési minta még tisztázatlan. Ismert, hogy a pánikbetegség elôfordulási kockázata kb. ötször nagyobb pánikbetegek elsôfokú rokonaiban. A premorbid személyi-ség, a megküzdési képességek és a szociális támasz is befolyásolja a betegség alakulását. A zavar kialakulásában leggyakrabban elôforduló pszichotraumák, életesemények a következôk: veszteségek, gyász, egzisztenciális nehézségek, házassági, párkapcsolati problémák, családi konfliktusok, válás, balesetek átélése vagy látványa, munkahely elvesztése, nyugdíjazás, betegség.
Osztályozás, típusok

A BNO-10 a „Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok”, ezen belül az „Egyéb szorongásos zavarok” között írja le a pánikzavart. Ezen osztályo-zási rendszerben csak akkor adható fô diagnózisként, ha fóbia nem észlelhetô. A DSM-IV. klasszifikációs rendszere a „Szorongásos zavarok” közé sorolja, „ Pánik-zavar agorafóbia nélkül” néven.
Patogenezis, patomechanizmus

A pánikzavar patogenezise csak részben tisztázott. A fôbb hipotézisek a következôk: Neurobiológiai modellek: katekolaminszint növekedése a központi idegrendszerben, locus coeruleus rendellenesség, a központi ideg-rendszer széndioxid túlérzékenysége, laktátmetabolizmus zavara, GABA-rendszer rendellenessége, kolecisztokininszint emelkedése, noradrenerg vagy szerotonerg neurotranszmisszió változása, diszregulációja, a receptorfunkciók és az intracelluláris jelátvivô rendszer változása. Pszichológiai elméletek: Pszichodinamikus elmélet: az elfojtás, mint gyakori elhárító mechanizmus, a tárgykap-csolatok zavarát, a szeparációs szorongás szerepét, a fokozott introceptív érzékenységet hangsúlyozza. A tanuláselméleti modell szerint a fejlôdés során a szorongás a félelmetes helyzetekre adott kondicionált válasz. A kognitív elméletek az információfeldolgozás sajátos zavarát írják le. Eszerint pánikzavarban a betegek szomatikus érzéseiket túlértékelik, a reálisnál veszélyesebbnek tartják. A pszichofiziológiai modell szerint fiziológiai szabályozási zavar – különösen hiperventilláció, helytelen légzési minta – és az ennek következtében megjelenô tünetek katasztrofálissá minôsítése, mint kognitív zavar, áll a pánikrohamok hátterében. A két tényezô egymást erôsítô hatása önrontó kör kialakulásához vezet.
Pszichiátria
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tringer László
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Szerző:

Dr. Litavszky Zsuzsanna
egyetemi tanársegéd

SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Leggyakrabban elôforduló panaszok a pánikroham során: heves szívdobogás érzése, szapora szívverés, izzadás, verejtékezés, remegés, reszketés, fulladás vagy légszomj érzése, toroktáji gombócérzés, mellkasi fájdalom vagy diszkomfort érzése, hányinger és/vagy hasi diszkomfort, szédülés, bizonytalanság-, vagy ájulásérzés, a valóság megváltozásának, vagy elvesztésének az érzése, megôrüléstôl vagy az önkontroll elvesztésétôl való félelem; halálfélelem, zsibbadás, bizsergés, érzéketlenség, hideg-, meleghullámok érzése, hidegrázás vagy kipirulás. Elôfordul még: fejfájás, szapora légvétel, gyengeségérzés, izomgörcsök, izomfájdalom, viszketés, szájszárazság, fokozott bélmozgás, vizelési inger. Visszatérô, váratlanul fellépô pánikrohamok; a roham jelentkezésekor semmilyen objektív veszély, megjósolható, biztos helyzet nincs, a rohamok hirtelen kezdôdnek, néhány percen belül elérik a maximális intenzi-tásukat, majd 10-30 perc múlva oldódnak; két pánikroham között relatíve szorongásmentes idôszak van; tartós aggódás, félelem újabb roham kialakulásától; rohamokkal kapcsolatban jelentôs magatartásváltozás, félelem olyan helyeken, helyzetekben ahonnan a menekülés nehéz; félelem attól, hogy nincs kéznél azonnali segítség rosszullét esetén; a munkabíró képesség csökkent; társadalmi kapcsolatok csökkenése, szociális izoláció elôfordul; életvitelben kialakult nehézségek.
Tünetek

Mindig meglévô tünet az ismétlôdô, súlyos szorongással, intenzív félelemmel és különféle testi tünetekkel járó roham, valamint az anticipátoros szorongás (félelem egy újabb rosszullétôl) kialakulása. Jellemzô még: fokozott készenléti állapot, nyugtalanság, koncentrációzavar, feledékenység, kilátástalanság érzése, hangulati nyomottság, rossz közérzet, fokozott síráskészség, kétségbeesés. Gyakran elôfordul a derealizáció, deperszonalizáció érzése, valamint alvászavar, esetleg öngyilkossági gondolatok jelentkezhetnek. A pánikroham gyakran valamely ún. testi betegség kapcsán kialakult rosszullét formáját öltheti, pl. a szívtáji szorító érzés, fájdalom, anginás roham, infarctus lehetôségét veti fel, ennek kizárása érdekében intézeti ellátásra kerülhet a beteg. Ezt követôen gyakran alakulnak ki félelmek különféle betegségektôl, leggyakrabban szívrohamtól.
Általános vizsgálatok

Tájékozódó testi és neurológiai vizsgálat, RR-mérés, EKG-készítés. Részletes pszichiátriai vizsgálat (anamnézis, exploráció, biográfiai elemzés, strukturált interjú). Pszichológiai tesztek: rövid pszichiátriai becslôskála (BPRS), diagnosztikus interjú menete (DIS), összetett nemzetközi diagnosztikus interjú (CIDI), rövid nemzetközi neuropszichiátriai interjú (MINI), általános egészségi kérdôív (GHQ), tünetjelzô lista (SCL-90), Minnesota többtényezôs személyiségleltár (MMPI).
Célzott vizsgálatok

Hosszmetszeti pszichiátriai megfigyelés. Pszichológiai tesztek: Hamilton-depresszióskála (HAMD), Hamilton-szorongásskála (HAM-A), Spielberger-féle szorongáskérdôív (STAI) Beck-depressziókérdôív (BDI), diszfunkcionális attitűdskála (DAS), pánik- és anticipátoros szorongásskála (Panic and Anticipatory Anxiety Scale), pánikbetegség- súlyossági skála (Panic Disorder Severity Scale, PDSS).

Differenciáldiagnosztika

El kell különíteni a fóbiák esetében jelentkezô pánikrohamtól. Ki kell zárni más pszichiátriai betegségeket is, mint pl. a depresszió. Elsôdleges depresszióban elôfordulhat pánikroham és szorongás. Elôfordulhat még generalizált szorongásban, kényszerbetegségben, schizophreniában, deperszonalizációban, szomatoform zavarokban és személyi-ségzavarokban, szenvedélybetegségekben is. Fontos kizárni azokat a testi betegségeket, amelyek utánozhatják a pánikzavart. Legfontosabbak.: angina, myocardialis infarctus, supraventricularis tachycardia, hyperthyreosis, hyperparathyreosis, phaeochromocytoma, hypoglycaemia, Méniere-betegség, temporalis epilepsia, carcinoid. Továbbá ki kell zárni a kémiai szerek (koffein, alkohol, gyógyszerek és egyéb drogok) indukálta pánikrohamot, illetve szorongásos állapotot. Rizikófaktorok: Pánikzavar elôfordulása a családban, szocializációs ártalmak, megterhelô életesemények, az egyén biológiai és pszichológiai vulnerabilitása.
Szövődmények

Fóbiák, hangulatzavarok, öngyilkosság, alkohol és/vagy gyógyszerabúzus és/vagy -dependencia, megnô a fekélybetegség, a magasvérnyomás kialakulásának veszélye.
Társuló betegségek

A pánikzavar prevalenciája 2-4%, két-háromszor gyakrabban fordul elô nôkön. Általában a korai húszas években kezdôdik, és nem mutat határozott kapcsolatot a szociodemográfiai változókkal (szociális helyzet, lakóhely, családi állapot).
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Szociális kapcsolatok erôsítése, stresszorok minimális szintre csökkentése, pozitív gondolkodás fejlesztése, kiegyensúlyozott, harmonikus életvitel.
Gyógyszeres kezelés

Elsôként választandó szerek az SSRI-k (selectiv serotonin reuptake inhibitorok). Az SSRI-szerek pániktünetekre kifejtett hatása nem jelentkezik kb. 10 napnál korábban, ugyanakkor az adás korai szakában figyelembe kell venni az átmenetileg jelentkezô feszültséget, ingerlékenységet. Mivel a pánikbetegek erre fokozottabban érzékenyek, ezért fokozatos dóziseszkalációra van szükség. Másodikként választandó szerek a triciklikus antidepresszánsok (TCA), amennyiben a beteg nem reagál a megfelelô dózisú, megfelelô ideig tartó SSRI-kezelésre. A TCA-k közül elsôsorban a clomipramin alkalmazása indokolt. Szerotonin és noradrenalin reuptake inhibitorok (SNRI-k) is használhatók az SSRI-kezelésre nem reagáló esetekben, valamint reverzibilis MAO-A inhibitorok (RIMA). Benzodiazepinek alkalmazása a pánikzavar kezelésében abban az esetben indokolt, amennyiben a súlyos szorongásos tünetek hirtelen, gyors enyhítésére törekszünk. A pániktünetek kezelésére a nagypotenciálú szerek jönnek szóba (clonazepam, alprazolam). Fontos, hogy a benzodiazepineket mielôbb hagyjuk el (dependencia kialakulásának veszélye!) fokozatosan csökkentve a dózisukat az ún. rebound tünetek (szorongás, alvászavar) megelôzése miatt. Augmentáció: SSRI-kezelés mellé benzodiazepin állítható be. SSRI-re mutatkozó részleges válasz esetén adjuváns szerként szóba jöhet TCA adása kis dózisban. Pszichoterápia: Elsôsorban ajánlott pszichoterápiás módszerek a kognitív és viselkedésterápiák. Ezeken kívül hatékonyan alkalmazhatók a dinamikusan orientált, a személyközpontú, a relaxációs terápiák, valamint a hipnoterápia és a csoportterápiák is. A szupportív, támogató pszichoterápia végzése minden esetben indokolt. Megemlítendô a pánik zavar esetén sikerrel alkalmazott pszichofiziológiai kontroll terápia is.
A kezelés komplikációi

Gyógyszermellékhatások jelentkezése, gyógyszerabúzus-, függôség kialakulása. Öngyilkossági veszély esetén kórházi kezelés szükséges!
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

A betegek többsége a tünetmentesség elérése után fenntartó kezelést igényel, ami az addig használt antidepresszáns további adását jelenti legalább 1-2 évig, változatlan adagban. A gyógyszer korai elhagyását visszaesés követi, amikor vissza kell állítani a korábbi kezelést. Többszöri visszaesés után érdemes a fenntartó kezelést több évre tervezni.

Terápiás célkitűzés

A hatékony terápia elérése érdekében a pánikzavar mielôbbi felismerése fontos! Sokszor évek telnek, és sok beteg 8-10 orvosnál is megfordul, mire a helyes diagnózist felállítja valaki. Pl. mellkasi fájdalmak miatt kardiológus, légzési nehézségek miatt pulmonológus, a szédülés és remegés miatt neurológus látja a pánikbeteget. Terápiás cél a teljes gyógyulás vagy jelentôs remissio elérése, tüneti redukció, a jellemzô kognitív zavar átstrukturálása, a szorongás önrontó körének a megszakítása, az egyéni probléma megoldási és megküzdési módjainak kialakítása, fejlesztése, erôsítése, az életvezetés harmonikusabbá tétele.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

Gyógyulást akadályozó életkörülmények, helytelen diagnózis, gyógyszeres terápia hatástalansága, zavaró mellékhatások miatti gyógyszerelhagyás, gyógyszerek nem megfelelô adagolása, esetleges gyógyszerinterakció, a beteg együttműködésének zavarai, pszichoterápiás kezelés hiánya vagy elégtelensége.
Prognózis

A farmako- és a pszichoterápia kombinációjával a betegek 70-80%-ában néhány héten belül jelentôs javulás, gyakran tünetmentesség érhetô el. A betegek másik 20-30%-a egyik vagy másik terápiaformára rezisztens lehet. A prognózis szempontjából érdekes megfigyelés, hogy a pánik zavar tünetei az élet negyedik-ötödik évtizedének vége felé gyakran spontán javulási tendenciát mutatnak.
Követés, gondozás

Terápiás együttműködés fenntartása, gyógyszerhatás kontrollálása, pszichoterápiás vezetés.
Kiegészítő információk

A gépjárművezetésre vonatkozó írányelvek

Korlátozás nincs, csak az aktuális állapot, ill. gyógyszerelés függvényében.
A betegtájékoztatás alapelvei

A beteggel és hozzátartozóival ismertetni kell a betegség kialakulásának lényegét, tüneteit, a kezelési lehetôségeket és a prognózist, figyelembe véve a beteg csökkent tűrôképességét.
Terhességi sajátosságok

Terhesség és szoptatás alatt a gyógyszeres kezelés kerülése, a pszichoterápia elônyben részesítése ajánlott.
Ajánlott irodalom

Andreasen NC. Black DW. Bevezetés a pszichiátriába. Medicina; 1997. Arató M., Túry F. Mindennapi lelki szenvedéseink. Grafit; 1995. Beck A., Emery G. A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula; 1999. Bitter I. Pszichiátria. Springer; 1994. Fazekas A., Martényi F. A gyógyszeres kezelés vezérfonala a klinikai idegtudományokban. Melania; 2000. Tringer L. A pszichiátria tankönyve. Semmelweis; 1999.
Hasznos címek, betegszervezetek

Pszichiátriai gondozók – területi ellátásban, pszichoterápiás rendelések, Magyar Pszichiátriai Társaság és egyesületei.

Hasznos folyóiratok

Psychiatria Hungarica, Pszichoterápia, Neuropsychopharmacologia, JAMA Psychiatry (magyar kiadás).