Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 24. kedd Salamon


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Generalizált szorongásos zavar
 
Egyéb megnevezés

Generalizált szorongás, szorongásos neurosis, szorongásos reakció, szorongásos állapot .
A betegség meghatározása

Folyamatosan jelen lévô, a napok többségét meghatározó nagymértékű szorongás és félelem. Nem korlátozódik és nem váltódik ki meghatározott helyzetben. A domináló tünetek változatosak, gyakori az idegesség, a remegés, az izomfeszülés, izzadás, szédülés, szívdobogás érzése, a gyomorpanaszok, valamint a szubjektív feledékenység. A betegek túlzottan aggódnak életkörülményeik, egészségügyi, pénzügyi helyzetük, szociális elfogadásuk, munkahelyi teljesítményűk, házasságuk és családi kapcsolataik miatt. Az állandó szorongás és a vele járó vegetatív tünetek klinikailag jelentôs szenvedést és/vagy jelentôs teljesítmény-, ill. szociálisfunkció-károsodást okoznak.
Etiológia

A generalizált szorongásos zavar etiológiája még kevésbé tisztázott. Kialakulásában valószínűleg genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti (életesemények) egyaránt szerepet játszanak. Az öröklésnek jelentôs szerepe van, de az öröklési minta még tisztázatlan. A családkutatások azt mutatják, hogy 15–20%-ban fordul elô elsô fokú rokonok között. Az idegrendszer biológiai adottságai mellett az egyén alkati sajátosságai, a személyiség egyéni reakciókészsége, a megküzdési képességek, a szociális támasz, a negatív életesemények, a krónikus környezeti stresszek is befolyásolják a betegség kialakulását és lefolyását.
Osztályozás, típusok

A BNO-10 a neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok, ezen belül az egyéb szorongásos zavarok között írja le a generalizált szorongást. A DSM-IV. klasszifikációs rendszere a szorongásos zavarok közé sorolja, generalizált szorongásos zavar néven.
Patogenezis, patomechanizmus

A patomechanizmus még tisztázatlan. Számos különbözô neurotranszmitternek lehet hatása a betegség alakulására. A szorongás kialakulásában a szerotonerg-, noradrenerg-, GABA-erg-rendszerek, valamint számos neuropeptid vesz részt. A betegségben szenvedô páciensek fokozott készenléti állapota egyértelmű. Az electroechephalographon (EEG) az alvási felvételeken csökkent alfa-aktivitás, megnövekedett béta-aktivitás, csökkent I. alvási stádium és gyors szemmozgás fázis (REM) tapasztalható. A megnövekedett éberség az autonóm rendszer gátlásával kapcsolódik össze. A központi aktivációszabályozásnak a neurosisok fiziológiai alapjait képezô gyengesége, kiegyensúlyozatlansága örökletesen meghatározott. E szabályozási gyengeség következtében az egyén átlagos környezetben is gyakran kerül túlaktivált állapotba, amikor is kognitív folyamatai nem képesek az egyensúlyt helyreállítani, ezért olyan magatartásmódokat valósít meg, amelyek az egyensúly helyreállítását célozzák. Ezért ingerkerülô magatartást szervez, hogy a túlaktiváció ne következzék be. Ez jellemzô a szorongásos kórképek csoportjára.
Pszichiátria
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tringer László
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Szerző:

Dr. Litavszky Zsuzsanna
egyetemi tanársegéd

SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Legjellemzôbb panaszok: túlzott szorongás és/vagy aggodalom, félelem, aggodalmát nehezen tudja kontrollálni, nyugtalanság, idegesség, ingerlékenység, fáradékonyság, remegés, reszketés, izomfeszülés, rángások, koncentrációzavar, feledékenység alvászavar, nehézlégzés, szapora szívverés, izzadás, szájszárazság, szédülés, hideg-/meleghullámok, hányinger, hasmenés vagy más hasi panaszok, gyakori vizelés, nyelési nehézség vagy gombócérzés a torokban, mellkasi fájdalmak, diszkomfort érzés. Elôfordulhat még: fejfájás, kétségbeesés, tehetetlenség, csökkent szexuális érdeklôdés, hangulati labilitás. Állandóan jelenlévô, a nap legnagyobb részét kitöltô szorongás, számos eseménnyel vagy cselekvéssel kapcsolatban jelentkezô aggódás és félelem, állandó rettegés betegségtôl, balesettôl stb., fizikai és/vagy szellemi teljesítmény csökkenése, munkabíró képesség csökkenése, életvitelben kialakuló nehézségek, társadalmi kapcsolatok csökkenése, esetleg szociális izoláció.
Tünetek

A panaszok az állandó aggódáson túlmenôen három fô csoportba oszthatók: Motoros feszültség tünetei, vegetatív hiperaktivitás tünetei, a figyelem és az aktiváltság zavarai. Az alvászavar elalvási vagy átalvási nehézséget, vagy nyugtalan, nem kielégítô alvást takar általában. A hangulati és az érzelmi életre jellemzô: hangulati nyomottság, rossz közérzet, érzelmi labilitás, fokozott síráskészség, szenvedés érzése, örömképtelenség. Gondolkodására jellemzô: érdeklôdés beszűkülése, kilátástalanság, csökkent jövôre irányultság, negatív önértékelés, esetleg öngyilkossági gondolatok jelentkezése.
Általános vizsgálatok

Tájékozódó testi és neurológiai vizsgálat, vérnyomásmérés, EKG-készítés részletes pszichiátriai vizsgálat (anamnézis, exploráció, biográfiai elemzés, strukturált interjú). Pszichológiai tesztek: rövid pszichiátriai becslôskála (BPRS), diagnosztikus interjú menete (DIS), összetett nemzetközi diagnosztikus interjú (CIDI), rövid nemzetközi neuropszichiátriai interjú (MINI), általános egészségi kérdôív (GHQ), tünetjelzô lista (SCL-90), Minnesota többtényezôs személyiségleltár (MMPI).
Célzott vizsgálatok

Hosszmetszeti pszichiátriai megfigyelés. Pszichológiai tesztek: Hamilton-szorongásskála (HAM-A), Spielberger-féle szorongáskérdôív (STAI), Juhász-féle neurosiskérdôív, Hamilton-depresszióskála (HAMD), Beck-depressziókérdôív (BDI), diszfunkcionális attitűdskála (DAS).

Differenciáldiagnosztika

Pánikzavar, szociális fóbia, egyéb fóbiás betegség, kényszerbetegség, schizophrenia, hangulatzavarok, szomatoform zavar, személyiségzavar. Különösen fontos kizárni a kémiai szerek indukálta szorongásos állapotokat, mint az alkoholmegvonás, a nyugtató- és altatószerek okozta megvonási tüneteket, a különféle izgatószer-abususokat és a koffein-intoxikációt, valamint a testi betegségekkel járó szorongásos állapotokat (pl. hyperthyreosis).
Rizikófaktorok

Generalizált szorongás elôfordulása a családban, szocializációs ártalmak, megterhelô életesemények, az egyén biológiai és pszichológiai vulnerábilitása.
Szövődmények

Hangulatzavar, szenvedélybetegségek (alkohol-/gyógyszerdependencia).
Társuló betegségek

Gyakori zavar, az egyéves prevalenciája 2,5 és 6,4% közé tehetô. Az elôfordulása 2x–4x gyakoribb nôknél mint férfiaknál. Általában a korai húszas évekre tehetô a betegség kezdete, de ez egyénileg változó lehet.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Szociális kapcsolatok erôsítése, stresszorok minimális szintre csökkentése, pozitív gondolkodás fejlesztése, kiegyensúlyozott, harmonikus életvitel.
Gyógyszeres kezelés

Elsôként választandó szerek, a nem benzodiazepin származékú anxiolitikumok (pl.buspiron), melyek eltérôen a benzodiazepinektôl nem rontják a kognitív és motoros teljesítményt, nem potencírozzák az alkohol és a szedatohipnotikus szerek hatásait, és tartósan adhatók a dependencia veszélye nélkül. Figyelembe kell azonban venni, hogy hatásuk csak néhány heti szedés után jelentkezik. Súlyos szorongás és alvászavar esetén –átmeneti ideig – nagypotenciálú benzodiazepin állítandó be (clonazepam, alprazolam), fokozatos dóziseszkalálással. Antidepresszív szerek közül az SSRI- és az SNRI- készítményekkel, valamint a TCA-ok közül a clomipraminnal és az imipraminnal vannak kedvezô tapasztalatok. Kiemelendô azonban, hogy szorongásoldó hatásuk 2–3 hét múlva várható. Pszichoterápia: Relaxációs technikák (autogén tréning, progresszív relaxáció) vagy meditációs módszerek kognitív és viselkedésterápiával való kombinációja eredményesen alkalmazható, amellyel az emelkedett arousal és ennek testi tünetei uralhatóak, illetve kialakítható az aggodalmaskodó attitűd kontrollja. Kiegészítô módszer a szorongással való megküzdési stratégiák tréningje és a problémamegoldó készséget fejlesztô módszerek a szorongást indukáló helyzetek kezelésére. Megemlítendôek még a dinamikusan orientált, a személyközpontú pszichoterápiák, valamint a hipnoterápia és a különféle csoportterápiák (pl. pszichodráma) is. A szupportív, támogató pszichoterápia végzése minden esetben indokolt.
A kezelés komplikációi

Gyógyszermellékhatások jelentkezése, gyógyszerabusus, függôség kialakulása. Öngyilkossági veszély esetén kórházi kezelés szükséges.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

A szorongás inkább állandósult, tartós, az életet nehezítô állapotot eredményez. Krónikus lefolyása mellett negatív életesemények, környezeti stresszorok a tünetek felerôsödését okozzák. A betegek többsége fenntartó gyógyszeres kezelést igényel, mely mellett alapvetô fontosságú a pszichoterápia alkalmazása.

Terápiás célkitűzés

A hatékony terápia érdekében fontos a generalizált szorongásos zavar mielôbbi felismerése! E betegek ritkán fordulnak pszichiáterhez, inkább az alapellátás orvosait, háziorvosokat, belgyógyászokat, kardiológusokat keresnek fel sokszor szerteágazó panaszaikkal. Terápiás cél a teljes gyógyulás vagy jelentôs remisszió elérése, tüneti redukció, a jellemzô kognitív zavar átstrukturálása, a szorongás önrontó körének megszakítása, az egyéni probléma megoldási és megküzdési módjainak kialakítása, fejlesztése, erôsítése, az életvezetés harmonikusabbá tétele.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

Gyógyulást akadályozó életkörülmények, helytelen diagnózis, gyógyszeres terápia hatástalansága, zavaró mellékhatások miatti gyógyszerelhagyás, gyógyszerek nem megfelelô adagolása, esetleges gyógyszer-interakció, a beteg együttműködésének zavarai, pszichoterápiás kezelés hiánya vagy elégtelensége.
Prognózis

A tünetek lassan, fokozatosan fejlôdnek ki, a zavar elhúzódó lefolyást mutat, bár a tünetek súlyossága az idô folyamán változhat.
Követés, gondozás

Terápiás együttműködés fenntartása, gyógyszerhatás kontrollálása, pszichoterápiás vezetés.
Kiegészítő információk

Életkorhoz kötött jellegzettességek

Gyermekeknél feltűnô lehet a megerôsítés, dicséret utáni vágy, valamint az ismétlôdô testi panaszok jelenléte.
A gépjárművezetésre vonatkozó írányelvek

Korlátozás nincs, csak az aktuális állapot, ill. gyógyszerelés függvényében.
A betegtájékoztatás alapelvei

A beteggel és hozzátartozóival ismertetni kell a betegség kialakulásának lényegét, tüneteit, a kezelési lehetôségeket és a prognózist, figyelembe véve a beteg csökkent tűrôképességét.
Terhességi sajátosságok

Terhesség és szoptatás alatt a gyógyszeres kezelés kerülése, a pszichoterápia elônyben részesítése ajánlott.
Ajánlott irodalom

Andreasen NC, Black DW. Bevezetés a pszichiátriába. Medicina Könyvkiadó; 1997.; Arató M., Túry F. Mindennapi lelki szenvedéseink. Grafit Kiadó; Budapest: 1995.; Beck A., Emery G. A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula; 1999.; Bitter I. Pszichiátria. Springer; 1994.; Fazekas A., Martényi F. A gyógyszeres kezelés vezérfonala a klinikai idegtudományokban. Melania; Budapest: 2000.
Hasznos címek, betegszervezetek

Pszichiátriai gondozók a területi ellátásban, pszichoterápiás rendelések, Magyar Pszichiátriai Társaság és egyesületei.

Hasznos folyóiratok

Psychiatria Hungarica, Pszichoterápia, Neuropsychopharmacologia, JAMA Psychiatry (magyar kiadás).