Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 24. kedd Salamon


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Kevert szorongásos és depressziós zavar
 
Egyéb megnevezés

Szorongásos depresszió.
A betegség meghatározása

A depresszió és a szorongás tünetei egyaránt elôfordulnak, de önmagukban egyik zavar tünetei sem elegendôen súlyosak ahhoz, hogy kimerítsék a szorongás vagy a depresszió diagnosztikus kritériumait. Néhány vegetatív tünetnek (pl. tremor, palpitatio, szájszárazság, gyomorfájdalom) jelen kell lennie, még ha átmeneti ideig is. Ha csak aggódás vagy túlzott nyugtalanság észlelhetô vegetatív tünetek nélkül, akkor ez a kategória nem használható.
Etiológia

A kevert szorongásos depressziós zavar etiológiája még kevésbé tisztázott. Kialakulásában valószínűleg az egyéb szorongásos kórképek esetében meglévô genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti hatások (életesemények) egyaránt szerepet játszanak. Az idegrendszer biológiai adottságai mellett az egyén alkati sajátosságai, a személyiség egyéni reakciókészsége, a megküzdési képességek, a szociális támasz, a negatív életesemények, a krónikus környezeti stresszek is befolyásolják a betegség kialakulását és lefolyását.
Osztályozás, típusok

Új betegségkategória a BNO-10-ben. A neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform zavarok, ezen belül az egyéb szorongásos zavarok között írja le a kevert szorongásos és depressziós zavart. A DSM-IV. klasszifikációs rendszere a függelékben sorolja fel mint további kutatást igénylô esetleges kategóriát.
Patogenezis, patomechanizmus

Új betegségkategóriáról van szó, a patomechanizmus még tisztázatlan. A szorongásos és depressziós állapotokhoz hasonlóan valószinűleg ebben a zavarban is számos különbözô neurotranszmitternek lehet hatása a betegség alakulására, a szerotonerg-, noradrenerg-, GABA-erg-rendszerek, valamint számos neuropeptid részvétele tételezhetô fel.
Pszichiátria
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Tringer László
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Szerző:

Dr. Litavszky Zsuzsanna
egyetemi tanársegéd

SE ÁOK Pszichiátriai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Legjellemzôbb panaszok: szorongás és/vagy aggodalom, félelem, nyugtalanság, idegesség, ingerlékenység, lehangoltság, rossz hangulat és közérzet; érdeklôdés, örömre való képesség csökkenése, fokozott fáradékonyság, kimerültség, aktivitáscsökkenés; feledékenység, figyelmetlenség, koncentrálási nehézségek, döntésképtelenség; alvászavar (álmatlanság, elalvási vagy átalvási zavar, nyugtalan alvás, korai ébredés vagy aluszékonyság), fáradt ébredés; szerteágazó testi panaszok (nehézlégzés, szapora szívverés, izzadás, szájszárazság, szédülés, hideg-/meleghullámok, émelygés, hányinger, hasmenés, székrekedés vagy más hasi panaszok, gyakori vizelés, nyelési nehézség vagy gombócérzés a torokban, gyomorégés, fejfájás, mellkasi panaszok, különféle egyéb testi fájdalmak, remegés, reszketés, izomfeszülés, rángások). Elôfordulhat még: étvágyzavar (csökkent vagy fokozott), testsúlyváltozás (fogyás vagy hízás), kétségbeesés, tehetetlenség, csökkent szexuális érdeklôdés, feszültség érzése, izgatottság, gyengeség érzése, lelkiismeret-furdalás, reménytelenség érzése, tehetetlenség érzése. Munkabíró képesség csökkenése, szellemi és fizikai teljesítmény csökkenése, iskolai teljesítményzavarok, életvitelben kialakuló nehézségek, szociális magatartás hiányosságai, társadalmi kapcsolatok csökkenése, családi funkciók romlása.
Tünetek

A szorongás és a depresszió enyhe tünetei egyaránt jelen vannak. Elôfordulhat, hogy a beteg mozgása kissé lelassult, mimikája szorongást, szomorúságot tükröz, kifejezô mozgásai szegényesebbé válnak, beszéde halk. Enyhe viselkedésbeli gátoltság, motiváció- és energiacsökkenés jellemzi. A hangulati és az érzelmi életre jellemzô: hangulati nyomottság, rossz közérzet, hangulati, érzelmi labilitás, fokozott síráskészség, szenvedés érzése, örömképtelenség, csökkent érzelmi igénybevehetôség. A gondolkodás jellemzôi: a gondolkodás tempója kissé meglassul, érdeklôdés beszűkülése, csökkent jövôreirányultság, romlott problémamegoldó képesség, az önértékelés zavara jellemzi.
Általános vizsgálatok

Tájékozódó testi és neurológiai vizsgálat, vérnyomásmérés, EKG készítése részletes pszichiátriai vizsgálat (anamnézis, exploráció, biográfiai elemzés, strukturált interjú). Pszichológiai tesztek: rövid pszichiátriai becslôskála (BPRS), diagnosztikus interjú menete (DIS), összetett nemzetközi diagnosztikus interjú (CIDI), rövid nemzetközi neuropszichiátriai interjú (MINI), általános egészségi kérdôív (GHQ), tünetjelzô lista (SCL-90), Minnesota többtényezôs személyiségleltár (MMPI).
Célzott vizsgálatok

Hosszmetszeti pszichiátriai megfigyelés. Pszichológiai tesztek: Hamilton-szorongásskála (HAM-A), Spielberger-féle szorongáskérdôív (STAI), Juhász-féle neurosiskérdôív, Hamilton-depresszióskála (HAMD), Beck-depressziókérdôív (BDI), diszfunkcionális attitűdskála (DAS).

Differenciáldiagnosztika

Hangulatzavarok, szorongásos zavarok, szomatoform zavar, személyiségzavarok. Ki kell zárni a szorongás és a hangulatzavar esetleges organikus eredetét, valamint a kémiai szerek indukálta szorongásos állapotokat.
Rizikófaktorok

Az egyén biológiai és pszichológiai vulnerabilitása, szocializációs ártalmak, megterhelô életesemények.
Szövődmények

Szenvedélybetegségek (alkohol-/gyógyszer-dependencia).
Társuló betegségek

Pontos epidemiológiai adatok még nem állnak rendelkezésre, de a kórkép gyakori elôfordulása valószínűsíthetô. A kevert és viszonylag enyhe tünetekkel jellemezhetô zavarral gyakrabban találkozhatunk az alapellátásban, de valószínűleg ennél is jóval több eset fordul elô a populációban, ugyanis ezek a személyek csak ritkán keresnek orvosi és még ritkábban pszichiátriai segítséget. Részben ezért is hiányosak az e zavart illetô epidemiológiai adatok.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Szociális kapcsolatok erôsítése, stresszorok minimális szintre csökkentése, pozitív gondolkodás fejlesztése, kiegyensúlyozott, harmonikus életvitel.
Gyógyszeres kezelés

A kevert szorongásos depressziós zavar kezelésében a látszólag enyhe tünetek sokszor nehezen befolyásolhatók és a szokásos terápiára gyakran rezisztensek. Az individuálisan megválasztott antidepresszív szerek (SSRI, SNRI, RIMA, TCA) tartós alkalmazásának, valamint a nem benzodiazepin származékú anxiolitikumoknak (buspiron), a nagypotenciálú benzodiazepineknek (elsôsorban alprazolam) az adása lehet hatékony a kórképben. Pszichoterápia: A farmakoterápia mellett a korszerű pszichoterápiás eljárások alkalmazása hozhat tartósabb eredményt. Relaxációs technikák (autogén tréning, progresszív relaxáció) vagy meditációs módszerek kognitív és viselkedésterápiával való kombinációja eredményesen alkalmazható a szorongás és depresszió tünetei esetében. Kiegészítô módszerként a megküzdési stratégiák tréningje és a problémamegoldó készséget fejlesztô módszerek alkalmazhatók. Megemlítendôek még a dinamikusan orientált, a személyközpontú pszichoterápiák, valamint a hipnoterápia és a különféle csoportterápiák (pl. pszichodráma) is. A szupportív, támogató pszichoterápia végzése minden esetben indokolt.
A kezelés komplikációi

Gyógyszermellékhatások jelentkezése, gyógyszerabusus, -függôség kialakulása.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

A szorongás inkább állandósult, tartós, az életet nehezítô állapotot eredményez. Krónikus lefolyása mellett negatív életesemények, környezeti stresszorok a tünetek felerôsödését okozzák. A betegek többsége fenntartó gyógyszeres kezelést igényel, mely mellett alapvetô fontosságú a pszichoterápia alkalmazása.

Terápiás célkitűzés

Terápiás cél a teljes gyógyulás vagy jelentôs remisszió elérése, tüneti redukció, a jellemzô kognitív zavar átstrukturálása, a szorongás önrontó körének megszakítása, az önértékelés javítása, az egyéni probléma megoldási és megküzdési módjainak kialakítása, fejlesztése, erôsítése, az életvezetés harmonikusabbá tétele.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

A gyógyulást akadályozó életkörülmények, helytelen diagnózisa, gyógyszeres terápia hatástalansága, zavaró mellékhatások miatti gyógyszerelhagyás, gyógyszerek nem megfelelô adagolása, esetleges gyógyszer-interakció, a beteg együttműködésének zavarai, pszichoterápiás kezelés hiánya vagy elégtelensége.
Prognózis

A zavar csaknem mindig krónikus lefolyású. Az esetek többségében több éven át folytatott fenntartó farmako- és pszichoterápiát igényel.
Követés, gondozás

Terápiás együttműködés fenntartása, gyógyszerhatás kontrollálása, pszichoterápiás vezetés.
Kiegészítő információk

A gépjárművezetésre vonatkozó írányelvek

Korlátozás nincs, csak az aktuális állapot, ill. a gyógyszerelés függvényében.
A betegtájékoztatás alapelvei

A beteggel és hozzátartozóival ismertetni kell a betegség kialakulásának lényegét, tüneteit, a kezelési lehetôségeket és a prognózist, figyelembe véve a beteg csökkent tűrôképességét.
Terhességi sajátosságok

Terhesség és szoptatás alatt a gyógyszeres kezelés kerülése, a pszichoterápia elônyben részesítése ajánlott.
Ajánlott irodalom

Andreasen NC, Black DW. Bevezetés a pszichiátriába. Medicina Könyvkiadó; 1997.; Arató M., Túry F. Mindennapi lelki szenvedéseink. Grafit Kiadó; Budapest: 1995.; Beck A., Emery G. A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula; 1999.; Bitter I. Pszichiátria. Springer 1994.; Fazekas A., Martényi F. A gyógyszeres kezelés vezérfonala a klinikai idegtudományokban; Melania: Budapest 2000.
Hasznos címek, betegszervezetek

Pszichiátriai gondozók- területi ellátásban, Pszichoterápiás rendelések, Magyar Pszichiátriai Társaság és egyesületei.

Hasznos folyóiratok

Psychiatria Hungarica, Pszichoterápia, Neuropsychopharmacologia, JAMA Psychiatry (magyar kiadás).