Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 22. vasárnap Előd


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Alvás alatti légzészavarok
 
A betegség meghatározása

Alvási apnoe-szindrómák: Azokat az életveszéllyel járó állapotokat soroljuk ebbe a csoportba, amelyekben az éjszakai alvás közben a légzés leáll olyan hosszú idôszakra, hogy a vérben értékelhetôen csökken az oxigén mennyisége, máskor ez a légzésleállás ugyancsak 10, esetleg több másodpercig tart, de ez az állapot éjszakánként >30-szor ismétlôdik. A betegség elsô, nem orvosi, hanem szépirodalmi leírása Charles Dickens nevéhez fűzôdik. Az alvási apnoe szindróma típusai: Obstructiv alvási apnoe: alvás alatt a felsô légutak elzáródása következtében ún. obstructiv típusú apnoék lépnek fel. Centrális alvási apnoe: alvás alatt a légzôizomzat nem működik, és légzés így nincs. Kevert típusú apnoe. Az alvási apnoék többsége az obstructiv formához tartozik. Az alvás alatti légzészavarokhoz soroljuk a felsô légúti rezisztencia- szindrómát, ennél a betegségnél a hirtelen felriadásért nem elsôsorban a hypoxia, hanem maga a légzési munka, valamint a felsô légutak kollaptiform izomvázának a rezgése a felelôs, valamint gyermekkorban is jelentkezhet obstructiv alvási apnoe is, melyet leginkább anatómiai malformatio okoz. Centrális alvási apnoe és hypoventilatio: „Ondine átka”-szindróma: az ebben szenvedô betegek légzésének automáciája az agytörzsi légzôközpontok valamilyen okból bekövetkezett működészavara miatt alvás közben nem funkcionál, míg éber állapotban légzési zavaruk nincs. A neuromuscularis betegségek, a mellkasfal deformációja, a krónikus légúti megbetegedések szintén állhatnak az alvás alatti légzészavarok mögött.
Patogenezis, patomechanizmus

Obstructiv alvási apnoe: Okai csak részben ismertek, lehet oka a pharyngealis izomtónus csökkenése, a felsô légutakat nyitvatartó és azokat záró erôk egyensúlyának megbomlása. Lehet valamilyen anatómiai rendellenesség is, állhat a háttérben congenitalis rendellenesség vagy trauma után bekövetkezô deformitás, vagy például megnövekedett tonsillák, micrognathia, macroglossia stb. Sok esetben azonban semmilyen eltérés nem mutatható ki. Vannak hajlamosító tényezôk, mint például obesitas, alkohol, szedatívumok, altatók, nyugtatók szedése.
Pulmonológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Mihóczy László
Professor Emeritus
DEOEC Pulmonológiai Klinika
Szerző:

Dr. Szilasi Mária
klinikaigazgató egy. docens

DEOEC Pulmonológiai Klinika
Diagnosztika

Tünetek

A betegeknél a leggyakrabban észlelhetô tünetek: a betegségre jellemzô az éjszakai horkolás és apnoe, mely apnoe rövid felriadással (arousal) fejezôdik be. A betegség leírásánál használjuk az ún. apnoe-hypopnoe indexet (AHI). Az apnoe súlyos esetben már az alvás 1. fázisában, általában azonban a 2. fázisban lép fel. Az apnoe végeztével pedig átmenetileg kompenzatorikus hyperventilatio alakul ki. Ezt jellegzetes hangjelenség kíséri. Jellemzô a kóros alvás, minél súlyosabb a kórkép, annál felületesebb alvási fázisban észlelhetô apnoe, és ilyenkor a beteg az adott fázisnál mélyebbre nem igen vagy csak ritkán jut el. Észleljük a betegeknél a vérnyomás és szívfrekvencia változásait, a betegek kb. 2/3-ánál éjszaka bradyarrhythmia szindróma léphet fel (esetleg e miatt pacemaker behelyezésére is sor kerülhet). Egyéb ritmuszavarok is elôfordulnak. A nappali aluszékonyság az egyik legfontosabb nappali tünet, a beteg feje fáj, bódult, ez veszélyes lehet nemcsak a beteg számára, hanem a társadalom számára is, hiszen így a beteg könnyebben okozhat balesetet is. Változhat a személyisége, valamint az intellektuális funkciók hanyatlása is bekövetkezhet. Az éjszakai horkolás pedig a legfontosabb éjszakai tünet. Nagyon sok ember horkol, azonban az alvási apnoe-szindrómában szenvedô beteg horkolása jellegzetes, és ez a jellegzetesség felhívhatja a figyelmet a betegségre. A horkolás egyre erôsödik, majd egy horkantásba torkollik, és nagy szuszogással folytatódik. Sokszor a hozzátartozóknak tűnik fel. Fontos tünet a beteg nyugtalan alvása, az alvás alatti rendellenes mozgások, csapkodás, lábrugdosás stb. Elôfordulhat még impotencia, enuresis nocturna is. Fontos tünet az elhízás is. A betegség késôbbi veszélyei: Légzési elégtelenség, cardiovascularis tünetek: ritmuszavarok, hypertonia, jobbszívfél-elégtelenség.
Általános vizsgálatok

Fizikális, laboratóriumi vizsgálatok: belgyógyászati vizsgálat, légzésfunkció, fül-orr-gégészet, EKG, röntgen, 24 órás vérnyomás-monitorozás.
Célzott vizsgálatok

Poliszomnográfia: EEG (elektroencefalogram), EOC (elektrookulogram), EMG (elektromiogram), EKC (elektrokardiogram), légzésvizsgálat, a légzôizomzat működésének vizsgálata, induktív testpletizmográf (Respitrace), vérgázvizsgálat, hangfelvétel, videofelvétel. A poliszomnográfia igen drága vizsgálat, speciális „alváslaborokban” történik.

Epidemiológia

Az obstructiv alvási apnoe epidemiológiája: régebben ritka megbetegedésnek tartották, azonban manapság az eddigi felmérések alapján a lakosság kb. 1,5-5%-át érinti, a súlyosabb formák 0,5-1% körül lehetnek. A férfiak körében gyakrabban fordul elô.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

Teofillinszármazékok és acetazolamid mellett próbálkoznak almitrin-terápiával, mely a légzôközpontot stimulálja (Magyarországon nem elfogadott gyógyszerek).
Speciális forma kezelése

Obstructiv alvási apnoe kezelése: Az obes beteg figyelmét fel kell hívni a fogyásra, életmódtanácsokat kell adni. Fontos kiiktatni azokat a tényezôket, amelyek hajlamosítanak a betegség kialakulására, mint az alkohol, nyugtatók, altatók. Ha a beteg háton fekszik, és a tünetei ekkor lépnek fel, akkor a háton fekvés kivédésére apró ötletek megvalósítása javasolható, például a pizsama hátára erôsíteni valamilyen apró tárgyat (pl. ping-pong labda), mely arra kényszeríti a beteget, hogy oldalra forduljon. A gyógyszeres kezelés nem igazán hozott átütô sikert, így egyéb kezelési módokat javasoltak. Amennyiben van valamilyen felsô légúti akadály, akkor ezt kell megszűntetni, pl. a megnagyobbodott tonsilla sebészeti eltávolítása stb. A tracheostomia elvégzése volt az elsô komolyabb megoldás, azonban ennek voltak kellemetlen következményei, fertôzésveszély vagy a beteg életminôségének a romlása. Próbálkoztak uvulo-palato-pharyngeoplastica (UPPP) elvégzésével, de ez sem vezetett igazán eredményre. Ma a legjobban bevált módszer az nCAP, a nasalis, folyamatos pozitív nyomásos lélegeztetés. Az utóbbi idôben megjelentek a még korszerűbb, ún. BIPAP készülékek, amelyek a belégzésnél és a kilégzésnél a nyomást változtatják. Vannak kísérletek arra, ami a jövô kezelési lehetôségét rejti magában, ez a felsô légúti izmok pacemaker-szerű ingerlése. A centrális alvási apnoe kezelése: Lélegeztetés: negatív nyomású lélegeztetés, pozitív nyomású lélegeztetés, magas frekvenciájú oszcilláció, „Rocking bed” (ágy rázása).

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Magyar P., Hutás I., Vastag E. Pulmonológia. Budapest: Medicina; 1998. Pénzes I. Aneszteziológia és intenziv terápia. Budapest: Medicina; 1998. Herjavecz I., Böszörményi Nagy Gy. Asthma bronchiale. Budapest: Springer; 1993. Az asthma bronchiale diagnosztikája és terápiája. A Pulmonológiai Szakmai Kollégium ajánlása. 2001. Rhinitis. Egyeztetett hazai állásfoglalás és ajánlás a rhinitis diagnosztikájához és kezeléséhez. 2001.

Hasznos folyóiratok

Medicina thoracalis, Háziorvosi Továbbképzô Szemle, Allergológia és Klinikai Immunológia, Thorax, Eur. Resp. J. J. Allergy Clin. Immunol., Orvostovábbképzô Szemle, Lege Artis Medicinae, Chest, Allergy, Am. Rev. Resp. Dis.