Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2014. ápr. 16. szerda Csongor


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Krónikus légzési elégtelenség
 
A betegség meghatározása

A légzési elégtelenség azon állapot, amikor a légzőrendszer nem képes egyensúlyban lenni a szervezet metabolikus igényével, azaz nem tudja fenntartani az O2 és a CO2 homeosztásist. A légzési elégtelenség osztályozása: kórélettani, időtartam és etiológia szerint történik. Kórélettani szempontok alapján: I. típus – parciális légzési elégtelenség: PaO2 < 60 Hgmm (FiO20,21) és PaCO2 < 40 Hgmm. II. típus – globális légzési elégtelenség: PaCO2 > 50 Hgmm és PaO2 <60 Hgmm (FiO20,21). Időtartam szerint: Akut légzési elégtelenség: Perceken-napokon belül alakul ki. Hypoxaemiával és légzési acidózissal vagy alkalózissal jár. Heveny életveszélyt jelent! Krónikus légzési elégtelenség: Hónapok-évek alatt fejlődik ki. Hypoxaemiával és/vagy hypercapniával jár. Lassú kialakulása leheőséget biztosít arra, hogy a kompenzációs mechanizmusok pufferolják a légzési acidaemiát, illetve javítsák az O2-transzportot. Amikor valamilyen endogén vagy exogén ok miatt olyan károsító kihatás éri a tüdőt, aminek irreverzibilis hatásai maradnak vissza, enyhébb-súlyosabb fokban károsodik a gázcsere. A krónikus tüdőbetegségekre jellemzŚ patológiai eltérések: HörgŚszűkület ŕ ventillatio és a V/Q romlik. Az alveolaris struktúra destrukciója, bullák keletkeznek (romló ventillatio, csökkenő légzőfelszín). Pulmonalis vasoconstrictio. Complience kóros változása. Légzési munka megnő, hatásfoka csökken (obstrukció, restriktív zavarok). Krónikus gyulladás.
Osztályozás, típusok

Kórok szerint: Congenitalis defektus (pl. a-1-antitripszin hiány). Infekció. Környezeti szennyődés (vegyszer, por stb.). Gyógyszer, allergia, autoimmun betegségek, daganat, vérzés, idiopathiás. Patofiziológiai felosztás: Krónikus hypoxia: magassági hypoxia. Ventilatiós zavarok: elégtelen légzési aktivitás, krónikus nagy légzési munkaigény (pl. mellkasdeformitások). Respiratiós zavarok: intrapulmonalis söntképzŚdés (atelectasia), V/Q-megoszlási zavarok, diffúziós zavarok, kontaktidŚ lecsökkenése. Keringési okok: jobb-bal söntök (vitiumok), perfusiós blokkok (embolia, primer pulmonalis hypertensio). Haemoglobinsaturatiós zavarok: anaemia, haemoglobinopathiák. Légzésfunkciós lelet szerint: Restriktív légzési zavarok: csökkent tüdőcomplience esetén, csökkent mellkasi complience esetén. Obstruktív légzési zavarok: felső légúti szűkület, kis légúti szűkületek (COPD, asthma, emphysema).
Patogenezis, patomechanizmus

Kisvérköri ellenállás á (eleinte reverzibilis, majd irreverzibilis érelváltozás), a jobb kamra hipertrófizál, dilatál, majd elégtelenné válik. Szimpatikus tónusfokozódás. Kompenzáló polyglobulia. Szekunder hyperaldoszteronizmus. Kombinált respiratiós + metabolicus acidózis. Krónikus hypercapnia következményei: Szívizom kontraktilitása â. Vegetatív szimpatikus tónus á. Érhatások: coronaria és egyéb arteriás tágulat, pulmonalis vasoconstrictio. Vese: RBFâ, GFRâ, Na+ és Cl- retenció, bikarbonátretenció!
Pulmonológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Mihóczy László
Professor Emeritus
DEOEC Pulmonológiai Klinika
Szerző:

Dr. Szilasi Mária
klinikaigazgató egy. docens

DEOEC Pulmonológiai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

.
Tünetek

Dyspnoe, köhögés, cyanosis, emelkedett vérnyomás, tachycardia, nagyobb relatív szívtompulat, pulmonalis 2. hang ékelt, hasadt, pitvari galoppritmus, Graham–Steel-zörej, nagyvérköri pangás.
Célzott vizsgálatok

EKG-jelek: P-pulmonale, jobbra-elŚre deviáló R-tengely, R a standard elvezetésekben alacsony. Röntgenjelek: Dilatált szívárnyék, centroperifériás érdiszkrepancia. Légzésfunkció: Restriktív zavar: TLC â, VC â. Obstruktív zavar: FEV1 â, Tiffeneau index â, PEF â, FEF20-50-75 â. Vérgáz: hypoxaemia, hypercapnia, emelkedett bicarbonátszint (>28 mmol/l). Laborlelet: polyglobulia.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

O2-terápia – 2 l/perc. SaO2: 85-90% legyen (hypoventilatiót okozhat, a hypercapniát fokozhatja). Kezelés lépcsŚi: 1. inhalált anticholinerg szer, 2. inhalált b-2-mimetikum, 3. Theophyllin, 4. inhalált szteroid. Hörgőtágító gyógyszerek szisztémásan: theophyllin, szelektív b-2-mimetikumok, paraszimpatolítikum. Szteroidok. Mukolítikumok. Antibiotikumok, antimikotikumok. Légzésstimulánsok. Adjuváns gyógyszeres kezelés: Kényes folyadékegyensúly (1. Na-vízretentio, jobbszívfél-elégtelenség, nagyvérköri pangás: diuretikumok: karbonhidráz-bénítók. 2. fokozott töltŚnyomások kellenek a jobb kamrában a perctérfogat fenntartásához: folyadékbevitel). Keringésre ható gyógyszerek: Digitálisszármazékok: csak kifejezett dekompenzációs tünetek esetén. Antiarrhythmiás szerek: jobb pitvar dilatatiója és falfeszülése miatt gyakori a pitvarfibrillatio. Rheológiai viszonyok javítása: pentoxiphyllin, rheomacrodex, venasectio. Fizioterápiás kezelés: inhaláció, váladékmobilizálási eljárások (ütögetés, vibratio, asszisztált köhögtetés, maszkos-csutorás IPPV), optimális légzési technika/minta megtanítása, CPAP-kezelés. Mechanikus lélegeztetés. Indikációk a tünetek alapján: Hypoxaemia: PaO2 < 40 Hgmm, max FiO2-nél, „betegségtudat” hiánya, kooperációs kézség fokozódó csökkenése, gyorsan előrehaladó pulmonalis decompensatio, növekvŚ légzési munka jelei. Csökkent alveolaris ventillatio PaCO2 á. Coma, emelkedett ICP. Érdemi eredmény/haszon az alábbi esetekben várható: reverzibilis betegség vezetett az állapotromláshoz, a beteg életminŚsége az állapotromlást megelŚzŚen kielégítő (egyéni mérlegelés). Döntő a beteg akarata, amennyiben világos tudatú beteg visszautasítja a kezelést! Lélegeztetés alapelvei: Minimális invazivitás: O2-terápia, fizioterápia, nem invazív lélegeztetési eljárások. Minimális iatrogenia: minimális nyomás, térfogat, minimális FiO2, legtöbbet bízunk a beteg saját légzésére, max. összhang a lélegeztető géppel, minimális szedálás, adequat táplálás, gyors leszoktatás.

Terápiás célkitűzés

A tünetek csökkentése, az exacerbatiók kivédése. A légzésfunkciós paraméterek romlásának lassítása, rövid és hosszú távon egyaránt. A terhelhetŚség és életminőség javítása. A szövődmények kivédése.
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Magyar P., Hutás I., Vastag E. Pulmonológia. Budapest: Medicina; 1998. Pénzes I. Aneszteziológia és intenziv terápia. Budapest: Medicina; 1998. Herjavecz I., Böszörményi Nagy Gy. Asthma bronchiale. Budapest: Springer; 1993. Az asthma bronchiale diagnosztikája és terápiája. A Pulmonológiai Szakmai Kollégium ajánlása. 2001. Rhinitis. Egyeztetett hazai állásfoglalás és ajánlás a rhinitis diagnosztikájához és kezeléséhez. 2001.

Hasznos folyóiratok

Medicina thoracalis, Háziorvosi Továbbképző Szemle, Allergológia és Klinikai Immunológia, Thorax, Eur. Resp.J. J Allergy Clin. Immunol, Orvostovábbképző Szemle, Lege Artis Medicinae, Chest, Allergy, Am. Rev. Resp. Dis.