Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 22. vasárnap Előd


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Nosocomialis pneumoniák
 
A betegség meghatározása

Azok a pneumóniák, melyek a kórházi felvételt követôen több mint 48 órával kezdôdnek, olyan betegeken, akiknél a felvétel idôpontjában sem klinikai, sem radiológiai tünetek nem voltak észlelhetôek.
Etiológia

Leggyakrabban bacterialis eredetűek: P. aeruginosa (10–20%), K. pneumoniae (10–15%), S. aureus (10–15%), E. coli (5–10%), S. pneumoniae (5–10%), Acinetobacter (5–10%), anaerobok (5–10%), H. influenzae (3–5%), Proteus (3–5%), L. pneumophila (1–3%), tisztázatlan eredetű (20–40%). Ritkábban vírusok: CMV, herpes, varicella (5–10%). Protozoonok : P. carinii. Gombák: Aspergillus, Candida.
Patogenezis, patomechanizmus

Legfontosabb kialakulási mechanizmus az orr- és garatválladék aspiratiója: zavart tudatállapot, zavart nyelési reflex, immobilizáció, hányás, gyomorszonda, gastrooesophagealis reflux (antacidák, H2-receptor blokkolók miatt a gyomor pH-ja emelkedik, Gram-negatív kolonizáció a gyomorban és a nyelôcsôben). Cseppfertôzés vagy kontakt fertôzés: kórházi személyzet, látogatók. Direkt baktériumbejutás az alsó légutakba: fertôzött lélegeztetôgépek, endotrachealis tubusok, tracheostoma, fertôzött aerosolok. Haematogen fertôzés: sepsis, fertôzött orvosi eszközök (katéter, kanül stb.). Mindegyik esetben a fertôzôdéshez hozzájárulhatnak az alábbiak: csökkent köhögési reflex, csökkent mucociliaris clearance, széles spektrumú antibiotikumok alkalmazása (Gram-negatív kolonizáció, fôleg az orrban és a garatban).
Pulmonológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Mihóczy László
Professor Emeritus
DEOEC Pulmonológiai Klinika
Szerző:

Dr. Tarnóczai Tamás
pulmonológus szakorvos

Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Nem specifikusak, l. az egyes kórokozók által kiváltott pneumóniáknál.
Célzott vizsgálatok

Röntgendiagnosztika: nem specifikusak az elváltozások, de segíthetnek a kiterjedés, szövôdmények, a terápia hatásosságának megítélésében. A radiológiai elváltozás lehet bronchopneumoniás infiltratum, lobaris konszolidáció, üregképzôdés, pleuralis folyadék. Laboratóriumi vizsgálatok: Hemokultúra, köpetvizsgálat (Nem mindig megbízható. Nehézkes lehet a mintavétel, nem elég érzékeny, gyakori a vegyes flóra.), mellkaspunktátum vizsgálata (ha lehet), leszívott légúti váladék vizsgálata.

Rizikófaktorok

Endotrachealis intubáció, tartós gépi lélegeztetés, nyelési nehezítettség, rossz tudatállapot, gastrooesophagealis reflux, elôrehaladott életkor, alultápláltság, széles spektrumú antibiotikumok alkalmazása, pulmonalis vagy szisztémás alapbetegségek, minden aspiratióra hajlamosító betegség vagy állapot.
Epidemiológia

A kórházban fekvô betegek 1–5%-a betegszik meg. A nosocomialis fertôzések gyakorisági sorrendjében a sebfertôzések után a második helyen áll (kb. 28% Magyarországion). Letalitás szempontjából viszont a nosocomialis pneumonia a vezetô halálok (kb. 57% Magyarországion). Hazánkban már nem bejelentendô megbetegedés.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

1. Krónikus betegségben nem szenvedô betegek: 2. generációs cefalosporinok (cefamandol, cefuroxim), 3. generációs cefalosporinok (cefotaxim, ceftriaxon, cefoperazon), b-laktám/laktamázinhibitor (ampicillin/sulbactam, ampicillin/klavulánsav, piperacillin/tazobactam). Penicillinallergia esetén fluorokinolon, makrolid. 2. Súlyos betegségben szenvedôk, de intenzív ellátást nem igénylô betegek: 3. generációs cefalosporin ± aminoglikozid, 3. generációs cefalosporin + fluorokinolon. MRSA esetén vancomycin. Anaerob fertôzésben clindamycin is adandó. 3. Intenzív kezelést igénylô betegek: b-laktám + aminoglikozid,b-laktám + fluorokinolon. Anaerobok esetén clindamycin, b-laktám + aminoglikozid + fluorokinolon. Szükség esetén a kombinációkban makrolid is alkalmazható.

Terápiás célkitűzés

Legfontosabb tudnivalók: a modern antibiotikumok alkalmazása nem csökkentette lényegesen a mortalitást. A megelôzésnek kiemelkedô a jelentôsége. Annál jobb a gyógyeredmény, minél hamarabb indul a kezelés. Bizonyítottan hatásos terápia esetén sem lehet a túlélést 70–80% fölé emelni. Az Amerikai Mellkasi Társaság (1995) irányelvei a nosocomialis pneumonia kezelésérôl: A betegeket három csoportba osztották: 1. Kórházi kezelést igénylô, de krónikus betegségben nem szenvedô betegek (pl. epekôműtétre várók). 2. Súlyos alapbetegségben szenvedôek (pl. diabetes, májcirrhosis), de intenzív ellátást nem igénylôek. 3. Súlyos alapbetegség miatt intenzív ellátásra szoruló betegek. Mindhárom csoportban az elérhetô epidemiológiai adatok alapján feltételezett kórokozóspektrum mellé empirikus antibiotikus terápiát ajánlottak. A terápiában igen lényeges a helyi rezisztenciaviszonyok ismerete.
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Dési I. Népegészségtan. Semmelweis; 1998. p. 132, 136, 140–141, 188–195. Kertai P. Megelôzô Orvostan. Medicina; 1999. p. 583–584, 599–601, 693–702, 731–732. Magyar P. Hutás I. Vastag E. Pulmonológia. Medicina; 1998. p. 279–307. Hutás I. Pulmonológia. Springer Hungarica; 1993. p. 87–102. Mihóczy L. Faragó E. Szűk B. Pulmonológia I. Egyetemi jegyzet. 1990. p. 167–180, 201–224. Magyar I. Belbetegségek elkülönítô diagnózisa Medicina; 1983. p. 932–956. Tierney LM. McPhee SJ. Papadakis MA. Korszerű orvosi diagnosztika és terápia. Melania; 2000. p. 293–299.