Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. dec. 12. kedd Gabriella


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Pleuralis folyadékgyülemek
 
Etiológia

A mellkasi folyadékgyülemek általában két nagy csopotra oszthatók: gyulladásos és tumoros eredetűekre. Elhelyezkedésük szerint egyoldali, vagy kétoldali lehet. Mindkét ok következtében folyadék szaporodhat fel a pleuraüregben. Nem minden folyadékgyülem gyulladásos, vagy tumoros eredetű. Fizikai okok következtében, a megnőtt endocapillaris nyomás, vagy az ozmotikus plazmanyomás csökkenése miatt is kiléphet a folyadék az extravascularis üregbe és nem történik meg a visszaszívódás az endocapillaris szárba. Ezeket a mellkasi folyadékgyülemeket transsudatumoknak nevezzük. A gyulladásos vagy tumoros mellhártyaizzadmány gyakorlatilag mindig exsudatum. A tumoros mellhártyaizzadmány főleg a pleuralis nyirokutak daganatos infiltrációja következtében jön létre, ami megzavarja a mellhártyaüregben egészséges körülmények között meglévő csekély folyadékmennyiség absorbcióját.
Pulmonológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Mihóczy László
Professor Emeritus
DEOEC Pulmonológiai Klinika
Szerző:

Dr. Faragó Eszter
egyetemi docens

DEOEC Koch Róbert Zöldambulancia
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

.
Általános vizsgálatok

Ha a folyadékmennyiség meghaladja a 300 ml-t, röntgenológiailag kimutathatóvá válik. 500 ml felett a fizikális vizsgálat számára is jól hozzáférhető. Ha az exsudatum mennyisége eléri a 300-400 ml-t, kialakul a jellegzetes Ellis–Damoiseau-vonal: a folyadék felszíne a lapockánál a legmagasabb és a gerinc felé erősen lejt.
Célzott vizsgálatok

Amennyiben a fizikális és röntgenvizsgálat pleuritis exsudativa mellett szól, punkciót kell végeznünk. Ekkor láthatjuk, hogy savós, vagy gennyes, esetleg véres izzadmányról van-e szó. Amennyiben az izzadmány véres, akkor elsősorban tumorra kell gondolnunk és a vizsgálatot a folyadék citológiai vizsgálatával egészítjük ki. Veszélyeztetett korban lévők pleuratisénél helyes a thoracoscopia, pleuroscopia elvégzése is, miután ezáltal megtekinthetjük a pleurát és a tüdő felszínét. Másrészt excisiót végezhetünk és a nyert anyagot hisztológiai vizsgálatnak vethetjük alá. Természetesen a véres folyadék önmagában nem bizonyítja a tumoros eredetet. Véres exsudatum fordulhat elő tuberculosisban, infarctus után és postpneumoniás pleuritisekben is. A ritkán észlelhető tejszerű chylosus exsudatum általában a ductus thoracicus sérülését jelzi, azonban előfordul rheumás eredetű pleuritisben is. A purulens exsudatum ezzel szemben már az empyema megjelenését bizonyítja. A diagnózisban segít az exsudatum bakteriológiai vizsgálata is. Serosus folyadékban csak a Mycobacterium tuberculosis keresésének van jelentősége, minden más baktérium gennyes mellhártyagyulladást, empyemát okoz. Nélkülözhetetlen laboratóriumi vizsgálat rutin szerűen végzett Rivalta-próba, vagyis a mellkasi folyadékgyülem fajsúlyának vagy fehérjetartalmának a megállapítása. Az 1014 alatti fajsúlyú, 3% fehérjetartalom alatti - Rivalta-negatív - folyadékgyülem biztosan transsudatum. A pozitív Rivalta-próbának azonban nincs diagnosztikus jelentősége, mivel a hosszú ideig fennálló keringési eredetű pleuralis folyadékok is (besűrűsödése miatt) pozitívak lehetnek.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

A gyógykezelés az alapbetegség szerint változik. Amennyiben gümőkóros eredetű a pleuritis, úgy legalább féléves gátlószeres gyógykezelésre van szükség, amely megakadályozza az egyéb szervekben kifejlődő tbc-s megbetegedést is. Az alapbetegség kezelésén kívül jó eredménnyel járhat a szteroid kezelés. A későbbiekben - a légzésfunkció javítására - a mellhártyakéreg eltávolítása, a decorticatio, valamint a fizikoterápia is szóbajöhet. A punkciónak a jelentősége ugyancsak nagy, még tumoros eredetű folyadékgyülemek rendszeres lecsapolása esetén is gyakran meglehet szüntetni a folyadék utántermelődését. A punkció tehát ilyenkor sem felesleges. Előfordulhat, hogy a folyadék tartósan felszívódik, rövidebb-hosszabb ideig tartó javulást azonban általában minden esetben elérhetünk.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Magyar P., Hutás I., Vastag E.: Pulmonológia. Medicina, 1998. Budapest. Petrányi Gy.(Szerk.):Belgyógyászat- Tömör összefoglaló (Pulmonológia fejezet-Mihóczy László). Medicina,1999.Budapest. Faragó Eszter:Doktori értekezés, 1992. Faragó E.,Mihóczy L.,Szűk B.:Pulmonológia.Egyetemi jegyzet,1990.Debrecen.

Hasznos folyóiratok

Chest.Thorax.Medicina thoracalis. New England Journal of Medicine. Lancet.