Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. dec. 12. kedd Gabriella


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Spontán pneumothorax
 
A betegség meghatározása

Spontán pneumothorax alatt értjük a levegő - külső beavatkozás nélüli - behatolását a pleuraűrbe.
Etiológia

Az idiopatikus spontán pneumo-thorax általában fiataloknál lép fel és leginkább szubpeuralis hólyagok megrepedése okozza. Általában veleszületett alveolaris szövetdefektus eredménye. Karcsú, magas növésű fiatalok közöttt lép fel, lényegesen gyakrabban férfiaknál, mint nőknél. Ritkán fordul elő a 40. életév után. Az idiopatikus spontán pneumothorax többnyire a tüdőcsucsokban helyezkedik el, de típusos elhelyezkedési hely nincsen. A szimptomatikus, vagy másodlagos spontán pneumothorax leggyakoribb oka az emphysema. Ez a megjelenési forma inkább az idősebb egyénekben fordul elő. A szubpleurálisan elhelyezkedő emphysemás bullái szoktak perforálni és hozzák létre a spontánt. Igen gyakran köhögési rohamok vezetnek a pneumothorax kialakulásához. Gyakran előfordul minden idült tüdőbetegségben, fibrózisokban, cisztás elváltozásokban, tuberkulózisban, kaverna-perforáció következtében.
Osztályozás, típusok

Megkülönböztetünk: idiopatikus, vagy pedig különböző tüdőmegbetegedések következtében létrejött, komplikálódhat szimptomatikus spontán pneumothoraxot.
Pulmonológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Mihóczy László
Professor Emeritus
DEOEC Pulmonológiai Klinika
Szerző:

Dr. Faragó Eszter
egyetemi docens

DEOEC Koch Róbert Zöldambulancia
Szerző:

Dr. Kollár Sándor
egyetemi adjunktus

DEOEC II. sz. Sebészeti Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

.
Tünetek

A spontán pneumothorax tünetei az esetek egy részében kifejezettek: hirtelen fellépő szúró fájdalom, nehézlégzés, száraz köhögés. A fájdalom többnyire a vállakba sugárzik, ritkán a hasba. A betegek hamar megszokják, amennyiben egyszerű spontán ptx-ről van szó, alkalmazkodnak és hirtelen fellépő tünetek néhány óra alatt megszűnhetnek. Dyspnoe esetén természetesen a nehézlégzés egyre inkább fokozódik, kollapszushoz hasonló kép alakul ki. A mediasz- tinum ereinek az összenyomása következtében életveszélyes állapotba kerülhet a beteg. A spontán pneumothorax nagyon gyakran nagyobb testi megerőltetésnél a betegek egy részében köhögésnél vagy asztma bronchiális roham közben lép fel. Egészen enyhe formákban tünetmentesen is lefolyhat a spontán pneumathorax.
Célzott vizsgálatok

A diagnózist általában röntgenvizsgálat és fizikális vizsgálat biztosítja. A tünetek - a klasszikus anamnézis - általában megkönnyíti a diagnózist. Diffenciáldiagnosztikus szempontból el kell különíteni elsősorban a szívinfarktustól és a tüdőinfarktustól, az esetek egy részében differenciáldiagnosztikai problémát okozhat a status astmaticus is. Radiológiai megjelenésében komplett, teljes tüdőkollapszussal, illetve inkomplett, részleges tüdőösszeeséssel járó formát különíthetünk el.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

Observatio, pihentetés: kis kiterjedésű köpenyszerű pneumothorax esetén választható eljárás. Az intrapleuralis és alveolaris tér közötti kapcsolat megszűnése esetén a levegő utántöltődése megszűnik, így a pneumothorax spontán rendeződése várható a levegő felszívódásával. Aspiráció: kisebb kiterjedésű olyan pneumothorax esetén választható eljárás, amikor is alveolopleuralis kommunikáció nincs. Levegő leszívását branüllel végezzük, hogy elkerüljük a tüdősérülést. Az esetek kis százalékában vezet csak tartós eredményre (feszülő pneumothorax esetén elsősegélyként használható módszer). Mellkas drenálás és tartós szívatókezelés: a legcélravezetőbb eljárás az esetek több mint 90 %-ában eredményes módszer. Az előzőekben említett esetek kivételével minden esetben ez a módszer választandó elsőként. Helyi érzéstelenítés után 1-1 cm-es bőrmetszés az V-VII. bordaköz felett a középső axillaris, illetve az elülső axillaris vonalban a II-III. bordaköz felett, majd trokáron át 14-24 Ch. méretű oldalnyílásokkal rendelkező ún. furulya-draineket vezetünk a mellüregbe, a draineket a mellkasfal bőréhez fonallal rögzítjük. A draineket szívatórendszerrel kötjük össze, a szívásszabályozót 40 vízcm körüli értékre állítjuk. Az esetek többségében 24-72 órán át tartó szívatókezelés után a légáteresztés megszűnik, a tüdő expandál. A folyamat gyógyulásáról mellkas-röntgen-felvétellel győződünk meg. Ha a drain tartós lefogása után sem látható a röntgen-felvételen pneumothorax, a drainek eltávolíthatók a rögzítő fonal megcsomózásával. A kezelés során mindvégig biztosítani kell a mellkasi drainek átjárhatóságát. (A trokáron keresztül sclerotizáló anyagot, tetrant, talcum port juttathatunk a peluraüregbe, a pleuralis adhesiok kialakulásának elősegítésére. Rutin szerű alkalmazása nem javasolt.).
Műtéti kezelés

Az esetek mintegy 10 %-ában a korrekt módon végzett mellkas drainálás és szívatókezelés sem vezet eredményre, ilyenkor műtéti megoldás válik szükségessé, amely napjainkban videoasszisztált thoracoscopiával, illetve mini thoracotomiából történő ellátást jelent. Műtéti megoldás a következő esetekben javasolt: 5-7 napig tartó adekvát szívatókezelésre a légmell nem gyógyult, perzisztáló légáteresztés észlelhető. Ezen időtartamon túl történő mellkas drenálás esetén fennáll a veszélye, hogy a pleuraűr fertőződik a drainen keresztül. Azonos oldali recidiva esetén. Az anamnésisben ellenoldali pneumothorax miatti gyógykezelés szerepel. Egyidejű kétoldali pneumothorax. Bizonyos foglalkozások esetén ( búvár, pilóta, tengerész…). A műtéti kezelés szakaszai a videoasszisztált thoracoscopia, illetve mini thoracotomia során (Jakoszkópia): A visceralis és parietalis pleura közötti adhesiok oldása. Vízpróbával megkeressük a légáteresztés helyét, amely rendszerint megrepedt csúcsi bulla. Az áteresztésnek megfelelő destruált tüdőszövetrész reszekciója. Csúcsi partialis fali pleurectomia, célszerű lehet Betadinos törlővel végzett pleurodesis is. Ismételt vízpróba. Mellkasi szívó-drainek behelyezése után sebzárással fejeződik be a műtét. A drainek röntgen kontroll mellett általában a 2-3. napon eltávolíthatók.
Speciális forma kezelése

Parciális pneumothorax: A spontán pneumothorax leggyakoribb formája. Ez különösen többszörös szubpleuráris bulláknál fordul elő, a parciális pneumothorax ezek megrepedése következtében jön létre. Ha ismétlődik (a különböző alapbetegségek miatt) akkor sebészi ellátást igényel. Külön típusa a parciális pneumothoraxnak a mediastinalis pneumothorax. Az esetek többségében elegendő a nyugalomba helyezés, vagy leszívás. Ventil pneumothorax: Az egyszerű spontán pneumothorax komplikálódhat a feszülő vagy máskülönben ventil pneumothorxszal. Akkor jön létre, ha olyan ventil-mechanizmus működik, amely következtében inspiriumban a levegő bejut a mellhártyüregbe, az expiriumban azonban nem tud onnan eltávozni. Előre nem számítható ki, hogy mikor jön létre feszülő, ventil-spontán-ptx, így a betegek mindig kórházi megfigyelés alatt kell hogy álljanak. Amennyiben a pleuraűri nyomás nagyobb, a pneumothorax szélesebb, úgy szóba jöhet - nem komplikált esetekben - a leszívás. Legtöbbször azonban pihenésre, fektetésre a levegő felszívódik. Más a helyzet a feszülő, ventil-pneumothorax kezelésében, amely közvetlen életveszélyt jelent. Ilyenkor azonnali leszívás válik szükségessé. Addig is, amíg ez lehetővé válik, megfelelő feltételek híján tűt, vagy kanült kell behelyeznünk, hogy a légnyomás kiegyenlítődjék és az akut életveszély elháruljon. Megfelelő szakintézetben gépi leszívás oldja meg a helyzetet. Előre nem számítható ki, hogy mikor jön létre feszülő, ventil-spontán-ptx, így a betegek mindig kórházi megfigyelés alatt kell hogy álljanak. Amennyiben a pleuraűri nyomás nagyobb, a pneumothorax szélesebb, úgy szóba jöhet - nem komplikált esetekben - a leszívás. Legtöbbször azonban pihenésre, fektetésre a levegő felszívódik. A feszülő, ventil pneumothorax kezelésében, amely közvetlen életveszélyt jelent, azonnali leszívás válik szükségessé. Addig is, amíg ez lehetővé válik, megfelelő feltételek híján tűt, vagy kanült kell behelyeznünk, hogy a légnyomás kiegyenlítődjék és az akut életveszély elháruljon. Megfelelő szakintézetben gépi leszívás oldja meg a helyzetet. Recidiváló ptx: A recidiváló PTX-el különösen subpleuralis bullák esetében kell számolni. Többször ismétlődő spontán pneumothoraxnál, a beavatkozás vagy endoszkópos úton történő elzárása a fisztulának, vagy torakotómiával a beteg terület, a pneumothoraxot fenntartó fisztula rezekciós műtéttel történő eltávolítása. Itt is előfordulhatnak komplikációk, amikor fertőzés, azaz gennymell jön létre, vagy heamothorax. Ez azonban nem gyakori.

Terápiás célkitűzés

A pneumothorax kezelésének célja az intrapleuralis levegő eltávolításával visszaállítani a mellhártya lemezei között a szubatmoszférikus nyomást, ennek az állapotnak a stabilizálása, megelőzve a kiújulás lehetőségét.
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Magyar P., Hutás I., Vastag E.: Pulmonológia. Medicina, 1998. Budapest. Petrányi Gy.(Szerk.): Belgyógyászat- Tömör összefoglaló (Pulmonológia fejezet-Mihóczy László). Medicina, 1999. Budapest. Faragó Eszter: Doktori értekezés, 1992. Faragó E., Mihóczy L., Szűk B.: Pulmonológia. Egyetemi jegyzet, 1990. Debrecen.

Hasznos folyóiratok

Chest. Thorax. Medicina thoracalis. New England Journal of Medicine. Lancet.