Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. dec. 14. csütörtök Szilárda


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Tüdôfibrosis
 
A betegség meghatározása

A tüdőfibrosis kialakulásakor a tüdő interalveolaris septumaiban az elasztikus rosthálózat helyét a kötőszövet újraképződésének zavara folytán rugalmatlan, fibroticus rostok foglalják el. A tüdő fokozatosan elveszti rugalmasságát, tágulékonyságát, ami kóros légzésfunkciós értékeket eredményez. A fibrosis előfordulhat primer (idiopathiás) formában, de többnyire egyéb tüdőbetegségek vagy rendszerbetegségek következménye. Klinikailag légzési elégtelenség, cor pulmonale megjelenése jellemzi.
Etiológia

Ismert és ismeretlen etiológiájú interstitialis tüdőbetegségnél interstitialis pulmonalis fibrosis alakulhat ki: 1. Ismert eredetű diffus infiltratív tüdőbetegségek: Pneumoconiosisok esetén anorganikus porszemcsék hoznak létre interstitialis tüdőbetegséget. Általában foglalkozási betegségek. Elterjedésük összefüggésben volt a bányászat és az ipar térhódításával. A silicosis mellett bauxit, talcum, azbeszt okozhat még hasonló eltérést. Extrinsic allergiás alveolitis (hiperszenzitív pneumonitis): Az organikus anyagot tartalmazó por inhalálása következtében késői típusú hypersensitivitási reakció jön létre a tüdőben. A belégzett antigenből és a keringő IgG-antitestekből immunkomplexek keletkeznek, amelyek lerakódnak az alveolaris intersticiumban. Szövettanilag a pulmonalis laesio mononuclearis sejt-infiltratumot tartalmaz elsősorban az alveolusokban és az interstitiumban, amit gyakran kísér granulomaképződés. A bronchoalveolaris lavage vizsgálatokból ismeretes, hogy a T lymphocyták túlnyomórészt (CD8 pozitív) suppresszor fenotípusúak. Az ismételt antigen-expozíció esetén tüdőfibrosis alakul ki. Gyakran foglalkozási betegségként jelenik meg, a kiváltó antigén származhat termofil mikroorganikus gombákból, madártoll-, szérum-, ürülék stb. Ezen kívül a különböző gyógyszerek (bleomycin, amiodaron) toxikus gőzök, gázok (ózon, klór), sugárkezelés, szisztémás toxikus anyagok (paraquat) más szervek megbetegedései (hepatitis, cirrhosis, bal kamra elégtelenség, krónikus uraemia, gyulladásos bélbetegségek) esetén is észlelünk fibrosis kialakulását. 2. Ismeretlen eredetű diffus infiltratív: Sarcoidosis: Elsősorban fiatal felnőtteknél észleljük, ismeretlen eredetű több szervet érintő granulomatosis. Leggyakrabban a hilusi nyirokcsomókat és a tüdőt érinti. Patogenesis: a granulomaképződés reaktív gyulladásos folyamat. A granulomákra jellemző, hogy el nem sajtosodó epitheloid sejtek. Jellemző, hogy aktív sarcoidosisban a tüdőben, illetve a nyirokcsomókban a helper-suppressor arány (a normális 1,8-hoz képest) 5-20-szorosan emelkedik. Idiopathiás tüdőfibrosis (cryptogen fibrotisaló alveolitis): a betegségre jellemző a tüdőben lejátszódó inflammatio, majd következményes fibrosis. Ismeretlen eredetű krónikus, progredialó megbetegedés. Elsősorban a középkorú férfiak és nők betegsége. Patogenesis: az alveolaris makrofágokat valószínűleg immunkomplexek stimulálják és belőlük kemotaktikus faktorok szabadulnak fel. A betegség előrehaladtával a kötőszövet felszaporodik, a parenchyma tönkre megy. Fibrotizáló alveolitis illetve pulmonalis fibrosis autoimmun kórképekben: A pulmonalis fibrosis hátterében állhat polysystemás autoimmun megbetegedés is, mint rheumatoid arthritisben, SLE-ben, systemás sclerosisban, Sjögren-szindrómában illetve dermato-polymyositisben. Leggyakrabban systemás sclerosisban észlelhető. Krónikus aktív hepatitisben (CAH), primer biliaris cirrhosisban, gyulladásos bélbetegségekben interstitialis tüdőbetegség szintén előfordul. Egyéb okok: Ide sorolható az irradiatiós ártalom, tüdő amyloidosis, idiopathiás haemosiderosis, alveolaris proteinosis, lymphangitis carcinomatosis, toxicus vegyszer ártalom, gyógyszer hatás, chronicus intramuralis (interstitialis) oedema illetve a chronicus pulmonalis exudatumot okozó betegségek. Létezik még famili-aris tüdőfibrosis is, mely igen ritka, gyakran már fiatal korban fatalis kimenetelű.
Patogenezis, patomechanizmus

Annak ellenére, hogy számos kóroki tényező ismert, nagyon sok esetben a kiváltó tényező ismeretlen. A pulmonalis fibrosis kialakulását minden esetben szöveti sérülés és a fiziológiás-tól eltérő inflammatios immunfolyamatok beindulása jellemzi. Így tehát szakaszai: 1. Szöveti károsodás, mely lehet exogen és endogen ok is (toxicus behatás, trauma stb.). 2. A szöveti sérülést az akut gyulladásos fázis követi. Az akut gyulladásos reakció fő jellemzője a neutrofil granulocyták gyors és szelektív felszaporodása az interstitiumban. Az utóbbi időben egyre mélyebben ismerjük meg a citokinek szerepét a fibrosis kialakulásá-ban. Legfontosabb citokinek: interleukin-1 (IL-1), TNF-s, thrombocyta eredetű növekedési faktor (PDGF), inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1), TGF-b. Számos növekedési faktor szerepét vizsgálták a tüdőfibrosis patogenezisében. Ezek közül legfontosabb a TGF-b, amelynek sokoldalú szerepét számos kísérlet igazolta. A tüdőben számos sejt képes termelni, alveolaris macrophagok, fibroblasztok, endothel sejtek, de legfőbb forrásai a bronchialis epithelsejtek. TGF-b stimulálja az extracellularis matrix termelést, a kollagen termelést. További vizsgálatok igazolták az endothelin rendszer patogenetikai szerepét a tüdőfibrosisban. A gyulladás alveolitis formájában jelentkezik, a domináns sejttípus alapján négy forma különíthető el: neutrophil alveolitis, lymphocyta alveolitis, eosinophil alveolitis, kevertsejtes alveolitis. A fibrosis kialakulásában az immunrendszer szerepe egyértelmű. Az immunválasz során a fontos sejtek: epithelsejt, endothelsejt, alveolaris macrophag, neutrophil granulocyta, eosinophil granulocyta, lymphocyták, basofil granulocyta és hízósejt. A fibrosis során az extracellularis mátrix depositioja figyelhető meg, amely felváltja a normális tüdőparenchymát. A fibrosissal járó kórképek közös jellemzői, hogy végső stádiumban az eredeti szöveti architectura felbomlik és helyette kötőszövet-proliferatio jön létre.
Pulmonológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Mihóczy László
Professor Emeritus
DEOEC Pulmonológiai Klinika
Szerző:

Dr. Szilasi Mária
klinikaigazgató egy. docens

DEOEC Pulmonológiai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Sarcoidosis. Sokszor tünetmentes a beteg, de súlyos fulladás is jelentkezhet. A diagnosis felállításában a hagyományos röntgen mellett, a HRCT (high-resolution CT) a gallium scintigraphia a laboratóriumi rutin vizsgálatok mellett speciális laboratóriumi vizsgálatok is szóba jönnek. A diagnosis részei a légzésfunkciós vizsgálatok, a biopsiás vizsgálatok, hiszen a szövettani igazolástól nem tekinthetünk el. Ezek mellett a bronchoalveolaris lavage-nak (BAL) is jelentős szerepe lehet a diagnosis felállításánál és a differenciáldiagnosztikában is. Idiopathiás tüdőfibrosis (cryptogen fibrotisaló alveolitis): A kórkép fulladással, nehézlégzéssel illetve improduktív köhögéssel jár. Nem ritkán láz, testsúlycsökkenés, arthralgia, gyengeség jelentkezhet. A légzésfunkciós vizsgálat eredményét tekintve a statikus tüdőtérfogatok csökkentek, a resistance normális, a diffúziós kapacitás csökkent. Nyugalmi hypoxaemia, enyhe hypocapnia és terhelésre romló gázcsere jellemzi. A késői stádiumban secunder pulmonalis hypertonia és jobbszívfél elégtelenség jelei észlelhetők. A mellkas röntgenen reticulonodularis rajzolat látható, a későbbi stádiumban klasszikus „lépesméz”-tüdő figyelhető meg. A mellkas röntgen mellett a diagnózis felállításában, a folyamat követésében a HRCT, a diffusios kapacitás vizsgálat, a bronchoalveolaris lavage, gallium scintigraphia segít. Biopsia szükséges a diagnózis pontos felállításához.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

Sarcoidosis: A kórkép spontán is gyógyulhat. A kezelés célja az alveolitis és a granuloma képződés megszüntetése, a tüdőfibrosis kifejlődésének megakadályozására. A panaszmentes és jó légzésfunkciójú beteget nem kell azonnal kezelni: 6 hónapos megfigyelés javasolt, várható a spontán regressio is. Szteroidot adunk progresszív, romló légzésfunkcióval, vagy panaszokkal járó parenchyma- infiltracio esetén. Idiopathiás tüdőfibrosis (cryptogen fibrotisaló alveolitis): A kezelés célja a gyulladásos és immuneffektor sejtek okozta parenchyma károsodás megszüntetése illetve a következményes fibrosis kialakulásának gátlása. A kezelést szteroidokkal valamint immunsuppressiv-cytostaticus szerekkel végezhetjük. A jövő terápiás lehetőségei tüdőfibrosisban: A tüdőfibrosis kórélettanának mélyebb részletes megismerése lehetővé teszi újabb támadáspontú gyógyszerek létrehozását: ilyenek a citokin specifikus antitestek, solubilis citokin receptorok, thrombocyta aktiváló faktor receptor antagonisták stb. Antifibroticus hatású pirfenidone is új terápiás lehetőség, csökkenti a fibroblast proliferatiot, az extracellularis mátrix termelését, a TGF- b indukálta kollagén szintézist és PDG-F mitogén hatását. INF-g leukotrién antagonisták, ACE-gátlók, endothelin receptor antagonisták, IL-10 és anticoagulansok alkalmazásának lehetősége is felmerül a tüdőfibrosis kezelésében.

Prognózis

Idiopathiás tüdőfibrosis (cryptogen fibrotizáló alveolitis): Az átlagos túlélési idő általában 3,5-5 év. Leggyakoribb halálok a légzési elégtelenség.
Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Magyar P., Hutás I., Vastag E. Pulmonológia. Medicina, 1998 Budapest. Pénzes I. Aneszteziológia és intenziv terápia. Medicina, 1998 Budapest. Herjavecz I., Böszörményi Nagy Gy. Asthma bronchiale. Springer, 1993 Budapest. Az asthma bronchiale diagnosztikája és terápiája: A Pulmonológiai Szakmai Kollégium ajánlása 2001. Rhinitis. Egyeztetett hazai állásfoglalás és ajánlás a rhinitis diagnosztikájához és kezeléséhez 2001.

Hasznos folyóiratok

Medicina thoracalis. Háziorvosi Továbbképző Szemle. Allergológia és Klinikai Immunológia. Thorax. Eur. Resp.J. J Allergy Clin. Immunol. Orvostovábbképző Szemle. Lege Artis Medicinae. Chest. Allergy. Am. Rev. Resp. Dis.