Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2014. okt. 20. hétfő Vendel


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Magzat méhen belüli elhalása (foetus mortus)
 
A betegség meghatározása

A tudomány mai állásának megfelelő, legigényesebb terhesgondozás mellett is előfordulhat, hogy a magzat méhen belül a megszületés előtt elhal. A korszerű méhen belüli vizsgálati módszerek alkalmazásával a kockázatot minimálisra sikerült redukálni, de a halvaszületés gyakorisága így is alig csökkent 1% alá. Ha a terhesség nagysága már betöltötte a 24. terhességi hetet és a magzat legalább 30 cm hosszú vagy 500 g súlyú, akkor halvaszületésről beszélünk. Ha a halott magzat korábban, vagy kisebb méretekkel születik meg, akkor vetélésről beszélünk. A terhes asszonyok gyakran maguk veszik észre, hogy a magzat nem mozog, vagy az utóbbi időszakban a megszokott aktív mozgások lecsökkentek, csak a testhelyzet változtatással járó passzív magzati helyzetváltoztatást érzékelik. Ha nem kerül felismerésre a magzat elhalása, akkor a következő egy-két hétben csökken a méh mérete, „a méh lejjebb száll”. A méhizom öszszehúzódások, azaz a vajúdás általában az elhalást követően két héten belül megindul, spontán megszülethet magzat. Az elhalást követően, mivel a magzat a magzatvízben úszik jellegzetes elváltozások, enzimatikus folyamatok indulnak meg, amit macerátiónak nevezünk. A méh ürege a terhesség során kórokozóktól mentes és ez így marad az elhalás után is, hacsak a magzatburok meg nem reped. A macerátió tehát nem fertőzés, „mérgezés” következménye, hanem a magzat halála után beinduló élettani folyamat. Közvetlenül az elhalás után a magzat bőre szürkésfehér lesz, sérülékennyé válik, felpuhul. Néhány nappal az elhalás után a magzat bőre sötétebb szürkés színű, a felhám lemezesen leválik esetleg hólyagossá válik, a magzatvíz véresen festenyzett. Egy-két héttel az elhalás után egyes szervek elfolyósodhatnak, a test kenőcsös állagú lesz. Előfordulhat, hogy az elhalt magzat mummifikálódik, azaz kiszárad, lemezszerűen összezsugorodik, papírszerű lesz. Ez utóbbi elváltozásokat ikerterhességben figyelhetjük meg: az egyik magzat elhalása után a másik magzat élettani ütemben továbbfejlődik és születéskor már csak lemezszerűen elvékonyodott szövetek emlékeztetnek az elhalt ikerre. Nagyon ritka elváltozás az elhalt magzat meszesedése.
Etiológia

Az oxigénhiány kialakulhat: akutan: a lepény idő előtti leválása a méhfalról, a köldökzsinór előesése (pl.: a koponya mellett a hüvelybe kicsúszó köldökzsinór összenyomódik, a vérkeringés leáll) , a köldökzsinór csomó meghúzódása (a magzat átbújik a zsinórhurkon és csomó képződik). Krónikusan: hosszabb ideje fennálló lepényi elégtelenség végstádiumaként. Magzati betegségek: fejlődési rendellenességek, a lepény és/vagy a magzat vizenyője (pl.: vércsoport összeférhetetlenség), elhanyagolt terhességi cukorbetegség, egyes vírusinfekciók.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Gimes Gábor
egyetemi adjunktus

SE ÁOK II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

A magzat méhen belüli elhalásának gyanúját leggyakrabban már a terhes jellegzetes panaszai is felvetik. Nem érez vagy csak alig érez magzatmozgást, ami megfelelhet passzív mozgásoknak. A terhesek vizsgálata során minden esetben, de ilyenkor feltétlenül kell keresni magzati szívhangokat. Régebben csak sztetoszkóp állt rendelkezésre, aminek használata nagy gyakorlatot igényelt, ma azonban ultrahang elven működő szívhanghallgatók és kardiotokográfok állnak rendelkezésünkre. Ha nem hallunk szívhangot az előbbi műszerekkel, akkor ultrahang készülék segítségével kaphatunk egyértelmű diagnózist, ahol láthatjuk a magzati szívmegállást. Korábban röntgen vizsgálatokat végeztek az elhalás bizonyítása céljából, de az ultrahang használata ezt a módszert kiszorította. Ha a sajnálatos diagnózis bizonyítást nyer, akkor a szülészorvos számára a legfontosabb feladat a terhesség befejezése a legkíméletesebb módon, a terhes asszony veszélyeztetése nélkül, olyan módszerrel, hogy az asszony újabb terhességet vállalhasson és egészséges magzatot szüljön. A magzat elhalása után, mint azt korábban már megemlítettük nem alakul ki „önmérgeződés”, azaz néhány nap rendelkezésünkre áll a szükséges vizsgálatok elvégzése céljából. Bár a terhes nehezen viseli ezt az időszakot, nem felesleges a várakozás, mert a fájástevékenység megindítása sikeresebb lesz néhány nappal a sajnálatos esemény után, és a vajúdás várható időtartama is rövidebb lesz. Tudnunk kell, hogy a terhesség terminus előtti időszakában több faktor hat a terhesség megtartására, mint a fájástevékenység megindítására, ezért nem könnyű feladat a terhesség befejezése. Ha a magzat 2-3 hétnél régebben halt el, akkor anyai véralvadási rendellenességek léphetnek fel, amit halott magzat szindrómának nevezünk. A halott magzatból olyan anyagok szaporodnak fel, amelyek megnyújtják a vér alvadási idejét, illetve ismételt vérzések lépnek fel, komplikációt okozva a szülésnél, vagy a lepény leválása után. A gondos laboratóriumi vizsgálatokkal a veszélyállapot kiszűrhető az időben elkezdett megfelelő kezelés a rizikót csökkenti. Külön kell kitérni az ikerterhességre, mert előfordulhat, hogy az egyik magzat elhal és a másik élettani körülmények között továbbfejlődik. Az egyik iker elhalásának oka lehet, hogy a közös lepényből az egyik magzat több vért kap, azaz mintegy elszívja az oxigént és a tápanyagot, vagy az egyik magzat valamilyen fejlődési rendellenességgel sújtott. Tapasztalataink szerint gondos kórházi ellenőrzés (alvadási faktorok, másik magzat oxigenizációja) mellett a terhesség továbbviselhető és szerencsés esetben egészséges újszülött várható. Ha szövődmény jönne közbe, vagy fájástevékenység indulna meg, a szülés gyógyszeres visszatartása ellenjavallt.

Terápia

Műtéti kezelés

A terhesség befejezésének módja változhat az előidéző ok szerint. Ha a magzat időelőtti lepényleválás miatt hal el, akkor a terhes is akut életveszélyes állapotba kerülhet, mert a lepény-magzatburkok közé nagy mennyiségű vér kerül, veszélyeztetve az anya vérkeringését. Ilyen esetben azonnal császármetszést kell végezni, kiemeljük a magzatot, eltávolítjuk a lepényt, ezzel megszüntetjük a vérzést. Ha sürgős beavatkozásra nincs szükség, akkor gondos kivizsgálás (vérkép, vizelet, vese, májfunkció, alvadási faktorok) után indítjuk meg a fájástevékenységet. Sokszor azonban a méhszáj éretlen (hosszú nyakcsatorna, zárt méhszáj), ezért célszerű méhszájérlelés, puhítás céljából egy-két napos előkészítést végezni prosztaglandin származékokkal. Ha a méhszáj érett (rövid nyakcsatorna, nyitott méhszáj), akkor a szülésindítás után a vajúdási idő rövidebb lesz. A fájáskeltésre oxytocin vagy prosztaglandin infúziót használunk. Nagy gondot fordítunk a lelkileg összetört vajúdó fájdalmának csillapítására, a szülés utáni teendők gyors és szakszerű elvégzésére. A szülés utáni gondozás része a tejelválasztás megakadályozása és a lelki támogatás.

Kiegészítő információk