Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. márc. 26. vasárnap Emánuel


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Méhnyak erosiója, cervicalisatio
 
A betegség meghatározása

Erosio: a hám (laphám) teljes hiánya a portio felszínén.
Etiológia

Az erosio keletkezhet traumás úton, pl. szülés után vagy mechanikusan, a vizsgálótükör érintése nyomán, fôleg idôsebb betegeken. A széli részeken még gyakran felismerhetô a lesodort laphám. Gyakorlott vizsgáló az ilyen traumás úton keletkezett erosiókat általában mindjárt jóindulatúnak ítéli meg. Cohabitatiós sérülések után is keletkezhetnek erosiók, sôt nagyobb ulcusok is. Végül meg kell említeni a hüvelypesszárium nyomása következtében keletkezett erosiókat is idôsebb betegeken. A nem traumás eredetű portioerosiók hisztogenezisével kapcsolatban napvilágot látott elméletekbôl kiemelendô a gyulladás szerepe.
Osztályozás, típusok

Valódi erosio, pseudoerosio (egysoros hengerhám fedi).
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Pál Zoltán
klinikai orvos

SZE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

Az erosio rendszerint akut vagy krónikus méhnyakgyulladással jár. Bôséges nyálkás folyás, illetve rendellenes idôben, gyakran fizikai behatást követôen, kisebb vérzés jelentkezhet. Ez utóbbi tünet azért fontos, mivel az uterus hüvelyi részének rosszindulatú betegsége ugyanígy viselkedhet. A portio uteri duzzanata, beszűrôdése némely esetben keresztcsonttáji, alhasi panaszokat idéz elô. Kolposzkóp nélkül a vizsgáló orvos a valódi erosiót az átmeneti zónától nem tudja megkülönböztetni. Általában csak piros foltot lát, amelyet sokszor tévesen még ma is gyakran erosiónak ír le. Az 5%-os ecetsavas ecsetelés minden kolposzkópos vizsgálatnál kötelezô. Mindenekelôtt ennek a segítségével tudjuk a hámdefektust, a szabadon fekvô, többnyire piros stromát tisztán felismerni, és a laphám széli részeinek elváltozásait értelmezni. Szövettanilag az erosio alapja gyakran a basalis membránig gyulladásos sejtekkel teljesen infiltrált granulatiós szövet. Különösen figyelemmel kell lennünk az ilyen erosio széli részeire. Meg kell figyelnünk, hogy sima vagy egyenetlen-e a felszín, szemügyre kell venni az érhálózat jellemzôit. Ha az erosio lapos, szélei simák, a szokásostól eltérô érlefutások (pontozottság) nem láthatóak, az elváltozás nem gyanús. Ezzel szemben, ha egy ulcus széle hullámos, és rendellenes erek is láthatók, akkor ez gyanús lehet és biopszia végzése javasolt.

Terápia

Műtéti kezelés

Regeneráció: A kialakult elváltozás regenerációjában alapvetô jelentôségű a fokozott fluor megszüntetése, így a hüvelyi pH visszaállítása. A lúgos környezet, mely az endocervixre jellemzô, a mirigyhámnak kedvez. A savas vegyhatás visszaállítása a többrétegű el nem szarusodó laphám regenerációját indítja el az érintett területeken. Ez a folyamat kétféleképpen valósulhat meg: az esetek egy részében az erosio szélérôl a laphám alapjáról, a stratum germinativumból kiinduló burjánzás csapok formájában a hengerhámréteg alá vagy fölé nô. Az ilyen regeneráció, ha a mirigyek járatait körülveszi, és azok kivezetô nyílásait elfedi, retentiós cysták (Naboth-tüszôk) képzôdését segítheti elô. A másik lehetôség az egyrétegű hengerhámréteg alatt olyan subepithelialis rezerv sejtek vannak, amelyek képesek laphámszigetekké alakulni. Ezek a szigetszerűen burjánzó laphámelemek a hengerhám pusztulásához vezetnek, és az érintett terület teljes restitutióját eredményezik. A erosio gyógyulása nem mindig végleges. Kiújulására számítani kell. Amennyiben a laphám regenerációjában valamely oknál fogva zavar keletkezik, a burjánzó hámból preablastomatosis, sôt carcinoma is képzôdhet. Visszatérô pseudoerosio esetében ma leginkább conisatiót végeznek. Újabban a kriokirurgiai beavatkozás bizonyult hatásosnak.

Cervicalisatio: Ha a laphám bármilyen ok miatt elpusztul, a cervix hengerhámja másodlagosan kerül a felszínt borító laphám helyére. Mivel ez olyan, mint az endocervix bélése, hengerhámmal fedett sok papilla a többrétegű laphám helyén, vagyis a portio felszínének ez a része cervixszerűen alakult: „cervicalisálódott”, a folyamatot, a változást és annak képét cervicalisatiónak nevezzük. A hüvely savas pH-ja a reparatív folyamatoknak kedvez. Ezek hatására a laphám rákúszik a hengerhámra. Ez a folyamat az epidermisatio. Átmeneti (transformatiós) zónáról beszélünk ha a cervicalisatio és az epidermisatio változatos képei láthatók a kolposzkópos képen.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Bánk. Kazy. Kolposzkópia. Budapest: Medicina; 1990. Bauer HK. A kolposzkópia atlasza. Budapest: Springer; 2000. Papp Z. (szerk.) A szülészet-nôgyógyászat tankönyve. Budapest: Semmelweis; 1999.