Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. aug. 19. szombat Huba


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Szeméremtest sorvadása (atrophia vulvae)
 
A betegség meghatározása

A szeméremtest sorvadásával járó betegségeket a nőgyógyászati patológia a vulva dermatosisai közé sorolja.
Etiológia

A vulva atrophiás változásának etiológiája. A vulva atrophiás elváltozásában a legfontosabb szerepet a klimaktériumban és a postmenopausában jelentkező szérumösztrogén-szint csökkenése játssza. A pontos élettani változások még nem ismertek, de valószínűleg a növekvő oocyta depléció és a hiányzó inhibinszintézis következtében csökken a petefészek ösztrogénszintézise is. Ennek következménye az emelkedett gonadotropin szint. A postmenopausában jelentkező ösztrogénhiányt tovább súlyosbítja, hogy a szervezetben a biológiailag kevésbé aktív ösztron van túlsúlyban az ösztradiolhoz képest. Az ösztron túlnyomó többsége a zsírszövetben képződik androsztendion konverziója utján. Ezzel magyarázható, hogy kövér nők kevésbé szenvednek a postmenopausában jelentkező akut tünetektől (hőhullám, izzadás, álmatlanság, depresszióra való hajlam stb.). Ugyancsak ezzel magyarázható, hogy postmenopausában lévő obes nők gyakrabban betegednek meg endometriumacarcinomában sovány társaikhoz képest. Az ösztrogénhiány akut, intermedier és késői tüneteket okoz. A vulva atrophiás elváltozásait a szakirodalom a postmenopausában jelentkező intermedier tünetek között tárgyalja. Intermedier szimptómák: urogenitalis tractus atrophiája, szervezetben kialakuló általános kollagén szintézis csökkenése. A postmenopausát követő 3 éven belül, a HRT-ben nem részesülő nők 10–20% szenved az urogenitalis rendszer atrophiájától. Arányuk az utolsó vérzés után 5–8 évvel 40–50%-ra emelkedik. A tünetek kialakulása szoros összefüggést mutat a szervezet kollagénszintjének csökkenésével. A vulva bőre veszít vascularitásából és elaszticitásából, és a korábban már részletezett szövettani változások mennek végbe.
Osztályozás, típusok

A vulva legfontosabb dermatosisai: kraurosis, lichen sclerosus et atrophicus, leukoderma (vitiligo), senilis atrophia. A vulva dermatosisaiból rák fejlődhet ki, így bizonyos fokig praecancerosisnak tekinthetők. A kraurosis vulvae enyhébb megnyilvánulási formáját régebben leukoplakia néven külön tárgyalták. Sokan a lichen sclerosust sem különítik el kraurosistól. 1. Kraurosis vulvae: a vulva duzzadásával, vöröses elszíneződésével, majd fehér foltok kialakulásával járó folyamatát kraurosis vulvaenak nevezzük. Az elváltozás rendszerint a nagyajkakat érinti, de ráterjedhet a gát és a comb bőrére is. Két formáját különíthető el. Az egyikben kis területre lokalizálódik egyik oldalt vagy szimmetrikusan bilateralisan, a másik formában a folyamat kiterjedtebb, bevonja a clitorist, a nagyajkakat, a gátat és az anus körüli területeket is. A vestibulumra és a húgycső nyílására nem terjed ki az elváltozás. Makroszkóposan az említett fehér foltoknak megfelelően a bőr sima felszínű, halvány, rajta gyakran láthatók repedések, fissurák és kis fekélyek. A kórfolyamatot túltengéses szak, az irhaszemölcsök vizenyője, a bőrpigment eltűnése és hyperkeratosis vezeti be. Később a sorvadásos szakban olyan nagymérvű zsugorodás áll be, hogy a nagyajkak lelapulnak, a kisajkak és a csikló szinte eltűnnek. A hüvelybemenet erősen beszűkül, hegesedik, ez cohabitatiós nehézséget okoz. A bőr keménnyé, szárazzá, merevvé, gyöngyházfényűvé válik, gyakran bereped, és rajta fehér, pigmenthiányos foltok támadnak (leukoderma). Az elvékonyodott hám alkalmas talaj ekzema és különböző bőrfertőzések kialakulására. A szekunder bőrgyulladásokat a szerzők egy része a kraurosisra jellemzőnek tartja. Szövettanilag az elváltozás két formában nyilvánulhat meg, az egyikben a hám hypertrophiája, a másikban az atrophiája a szembetűnő. Gyakran ugyanazon területen mindkét típus felismerhető. Hypertrophiás forma: a bőr hámja megvastagodott, vaskos szaruréteg borítja. A hám papillái hypertrophiásak, sokszor mélyen a kötőszövetbe nyúlnak, kifejezett acanthosist mutatva. A hypertrophiás hámban, különösen a megnyúlt papillákban a sejtek nagysága, alakja és festődése változó, a magokban fokozott az oszlási aktivitás. A hám alatti kötőszövetben tág erek, oedema, a kötőszöveti rostok hialinos elfajulása, gyulladásos jelenségek, plasma sejtes infiltratio látható. Szembetűnő az elasztikus rostok pusztulása a kötőszövetben, aminek következtében a hám alatti zóna halvány. Atrophiás forma: a kraurosis másik formájában ezzel szemben kifejezett atrophia tűnik szembe. A hám elvékonyodik, a papillák eltűnnek, a Malphigi-réteg változó vastagságú. Jellegzetes képet nyújt a szaruréteg, amely a legtöbb esetben igen vaskos, gyakran a hámréteg kétharmadát teszi ki, máskor viszont teljesen hiányozhat. A hám atrophiája néha annyira kifejezett, hogy az csak néhány rétegből áll. A hámsejtekben a hypertrophiás háménál kisebb aktivitás látható, sok a degenerálódott hámsejt. A hám alatti kötőszövet halványan festődik, az elasztikus rostok hiányoznak, a hám alatt hialinos vagy tömött fibrosus réteg látható. A capillarisok száma csökkent, kis vérzések, valamint kereksejtes beszűrődések vannak rendszerint a kötőszövet felső rétegében. Az elvékonyodott hám gyakran bereped. A kraurosis általában a változás korában és a menopausában lévő nők betegsége, de néha fiatalabb egyéneket is érinthet. Számos vizsgálat és feltételezés ellenére a kraurosist kiváltó ok még ma sem tisztázott. Régebben kémiailag izgató anyagok szerepére gondoltak, ma már azonban sokkal nagyobb szerepet tulajdonítanak a petefészek csökkent működésének. A csökkent ösztrogéntermelés szerepére utalnak azok a megfigyelések is, amikor a fiatalabb nők kraurosisával egyidejűleg hiányos petefészek-működés is fennállott. 2. Lichen sclerosus et atrophicus: ez az elváltozás a test felületén bárhol előfordulhat. Korai szakában sárgás papulák formájában jelenik meg, amelyek később összefolynak, és az érintett területet szürkésfehér, elvékonyodott hám borítja. A vulván sorvadást, zsugorodást, viszketést okoz. A megbetegedésre morfológiailag jellemző a hyperkeratosis, a hám-atrophia és a subepidermalis oedema, melyet a kollagén- és az elasztikus rostok degeneratív elváltozása követ. Megfigyelhető a capillarisok és az idegvégkészülékek súlyos degenerációja is, néha kraurosissal együtt. A menopausában fordul elő. 3. Leukoderma (vitiligo): leukodermának nevezzük azokat a pigmenthiányos foltokat, amelyek a vulva bőrén és nyálkahártyáján fordulnak elő, hasonlóan a test más területein előforduló depigmentált területekhez. A világos foltok a bőr szintjéből nem emelkednek ki, és bennük más morfológiai elváltozás nem látható. Előfordul önállóan, de más elváltozáshoz (kraurosis) társulva is. 4. Primer senilis atrophia: az atrophia az öregedés természetes folyamata, és egyénenként változó. Különösen jól felismerhető a hüvelyben, ahol az ösztrogénhiány következtében a hám elvékonyodik, sérülékennyé, vérzékennyé válik. A vulva atropiája a nagyajkak zsírpárnájának eltűnése következtében elsősorban a labialis redők elsimulásában mutatkozik, később a szeméremtest sorvadása következtében a clitoris relatív hypertrophiája alakul ki.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Sikovanyecz János
egyetemi tanársegéd

SZE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Lásd az Osztályozás, típusok címszó alatt.

Szövődmények

A VULVA DERMATOSISAINAK ÖSSZEFÜGGÉSE A RÁKKAL:
Számos megfigyelés szerint a vulva dermatosisai bizonyos százalékban megelőzik a vulvarák kialakulását. A legtöbb összefüggést a kraurosis és a rák között találták. Kétségtelen, hogy a vulva-rákok jó részében szerepel előzetes kraurosis vagy a rák a leukoplakiával egyidejűleg mutatható ki. Mindezen megfigyelések alapján a leukoplakiát és a kraurosis vulvaet feltétlenül praecancerosus elváltozásoknak kell tekinteni, és belőlük minden esetben szövettani vizsgálatot kell végezni.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

Praecancerosis esetén szövettani mintavétel, az eredménytől függően, műtéti megoldás. Senilis atrophia esetén lokálisan és szisztémásan adott ösztrogén terápia (HRT). HRT előtt elvégzendő vizsgálatok: nőgyógyászati onkológiai szűrés, vese és májfunkciós tesztek, mammographia. Ajánlatos a vizsgálatokat évente elvégezni. A hormonpótlást kontraindikálhatja: rosszindulatú emlőelváltozások, endometrium carcinoma, akut és krónikus májbetegség.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

László János, Gaál Magdolna. Nőgyógyászati pathológia. Medicina Könyvkiadó; Budapest: 1976.; Malcolm Whitehead, Val Godfree. Hormone replacement therapy. Churchill Livingstone; Edinburgh: London: Madrid: Melbourne: New York: and Tokyo: 1992.