Vállak elakadása   Egyéb megnevezés Cingula humeri retenta, "shoulder dystocia". A betegség meghatározása Normál magzati méretek mellett zajló szülésnél is kialakulhat, de különösen nagy magzatok esetében jelentkezhet súlyos szövődményként a fej megszületését követően a vállak elakadása. Előfordulási gyakorisága 2-5/ 1000 szülés, de 4000-4500 g születési súly esetén 1-2 %-ban, 4500 g felett pedig 10 %-ban fordul elő. A vállak elakadásától élesen el kell különítenünk azt a jelenséget, amikor a koponya megszületését követően a váll ugyanazon fájásra nem születik meg, és az áll a gát irányába visszahúzódik (teknősbéka-jel). A vállak elakadását abban az esetben mondhatjuk ki, ha az a következő fájásra sem születik meg. Tekintettel arra, hogy a fej megszületését követően a köldökzsinór beszorul a medence üregébe, a stagnáló szülés magzati hypoxiát okozhat. Ilyen esetben tehát haladéktalanul be kell avatkoznunk, a vállat ki kell fejtenünk. Amennyiben a rendellenességet nem sikerül szakszerűen kezelnünk, súlyos anyai és magzati szövődmények kialakulásával kell számolnunk. Szülészet-Nőgyógyászat Szakterületi elnök: Prof. Dr. Bódis József osztályvezető főorvos Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály Szerző: Dr. Panka Tibor egyetemi adjunktus PTE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Diagnosztika Panaszok, anamnézis Lásd a Meghatározás címszó alatt. Rizikófaktorok Magzat várható súlya 4000 g. feletti, túlhordás, anyai diabetes illetve gestatios diabetes, obesitas, hasonló szövődmény valamely előző szülésnél, fogóműtét, vacuumextractio, elhúzódó kitolási szak, fájásgyengeség a kitolási szakban, helytelen szülésvezetés. Szövődmények Lehetséges anyai szövődmények: hüvelyi sérülés és haematoma, uterus ruptura, hólyag és urethrasérülés, bélsérülés. Lehetséges magzati szövődmények: Asphyxia, intrauterin elhalás, plexus brachialis sérülés, clavicula- és/vagy humerustörés, egyéb sérülések. Terápia Műtéti kezelés Az elakadt vállak kifejtésére négyféle műfogás áll rendelkezésre. Mindegyik műfogás mellett tanácsos elvégezni a következőket. Az oxytocinos infusio cseppszámát emelni, az episiotomiát meghosszabbítani, a nyakra csavarodott köldökzsinórt meglazítani. McRoberts műfogás: A legegyszerűbb, leggyakrabban alkalmazott, és az esetek túlnyomó többségében sikeres eljárás. Kivitelezése: a szülőnő combjait teljesen felhúzzuk ( felcsapjuk ) a hasfalra, így megdöntjük a medencét, a symphysis cranialis irányba mozdul el, a sacrum pedig felemelkedik. Így a medencekimenet egyenes átmérője megnő, a mellső vállnak rövidebb utat kell megtennie, hogy a symphysis alá kerüljön. A fájás alatt miközben a magzat nyakát a sacrum felé nyomjuk, a symphysis fölött ökölbe szorított kézzel a mellső, elakadt vállnak megfelelően nyomást gyakorlunk. Amenynyiben az eljárás sikertelen, áttérhetünk a következő műfogásokra. Woods féle csavaró („dugóhúzó”) műfogás, Gunn- Zavanelli féle műfogás, a hátsó kar kifejtése, illetve végső, kétségbeesett helyzetben cleidotomia vagy symphisiotomia jöhet szóba. Kiegészítő információk