Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. márc. 24. péntek Gábor, Karina


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Vállak elakadása
 
Egyéb megnevezés

Cingula humeri retenta, "shoulder dystocia".
A betegség meghatározása

Normál magzati méretek mellett zajló szülésnél is kialakulhat, de különösen nagy magzatok esetében jelentkezhet súlyos szövődményként a fej megszületését követően a vállak elakadása. Előfordulási gyakorisága 2-5/ 1000 szülés, de 4000-4500 g születési súly esetén 1-2 %-ban, 4500 g felett pedig 10 %-ban fordul elő. A vállak elakadásától élesen el kell különítenünk azt a jelenséget, amikor a koponya megszületését követően a váll ugyanazon fájásra nem születik meg, és az áll a gát irányába visszahúzódik (teknősbéka-jel). A vállak elakadását abban az esetben mondhatjuk ki, ha az a következő fájásra sem születik meg. Tekintettel arra, hogy a fej megszületését követően a köldökzsinór beszorul a medence üregébe, a stagnáló szülés magzati hypoxiát okozhat. Ilyen esetben tehát haladéktalanul be kell avatkoznunk, a vállat ki kell fejtenünk. Amennyiben a rendellenességet nem sikerül szakszerűen kezelnünk, súlyos anyai és magzati szövődmények kialakulásával kell számolnunk.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Panka Tibor
egyetemi adjunktus

PTE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Lásd a Meghatározás címszó alatt.

Rizikófaktorok

Magzat várható súlya 4000 g. feletti, túlhordás, anyai diabetes illetve gestatios diabetes, obesitas, hasonló szövődmény valamely előző szülésnél, fogóműtét, vacuumextractio, elhúzódó kitolási szak, fájásgyengeség a kitolási szakban, helytelen szülésvezetés.
Szövődmények

Lehetséges anyai szövődmények: hüvelyi sérülés és haematoma, uterus ruptura, hólyag és urethrasérülés, bélsérülés. Lehetséges magzati szövődmények: Asphyxia, intrauterin elhalás, plexus brachialis sérülés, clavicula- és/vagy humerustörés, egyéb sérülések.
Terápia

Műtéti kezelés

Az elakadt vállak kifejtésére négyféle műfogás áll rendelkezésre. Mindegyik műfogás mellett tanácsos elvégezni a következőket. Az oxytocinos infusio cseppszámát emelni, az episiotomiát meghosszabbítani, a nyakra csavarodott köldökzsinórt meglazítani. McRoberts műfogás: A legegyszerűbb, leggyakrabban alkalmazott, és az esetek túlnyomó többségében sikeres eljárás. Kivitelezése: a szülőnő combjait teljesen felhúzzuk ( felcsapjuk ) a hasfalra, így megdöntjük a medencét, a symphysis cranialis irányba mozdul el, a sacrum pedig felemelkedik. Így a medencekimenet egyenes átmérője megnő, a mellső vállnak rövidebb utat kell megtennie, hogy a symphysis alá kerüljön. A fájás alatt miközben a magzat nyakát a sacrum felé nyomjuk, a symphysis fölött ökölbe szorított kézzel a mellső, elakadt vállnak megfelelően nyomást gyakorlunk. Amenynyiben az eljárás sikertelen, áttérhetünk a következő műfogásokra. Woods féle csavaró („dugóhúzó”) műfogás, Gunn- Zavanelli féle műfogás, a hátsó kar kifejtése, illetve végső, kétségbeesett helyzetben cleidotomia vagy symphisiotomia jöhet szóba.

Kiegészítő információk