Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. jún. 25. vasárnap Vilmos


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Adnextorsio
 
A betegség meghatározása

Az adnexum részleges vagy teljes megcsavarodása vascularis tengelye körül. Csupán kivételes esetekben kétoldali, 60%-os gyakorisággal érinti a jobb oldali adnexumot. Az ovarium és a tuba együttes megcsavarodása átlagosan minden tizedik esetben fordul elő.
Patogenezis, patomechanizmus

A tömlők kocsányát négy képlet alkotja: ligamentum ovarii proprium az arteria és vena uterina ramus ovaricusával, a tuba uterina, a ligamentum latum, a ligamentum infundibulopelvicum az arteria és vena ovaricával. Ahogy az ovarium daganata nő és nehezebbé válik, hirtelen testhelyzet-változtatás vagy a belek peristalticus mozgása hatására vascularis tengelye körül megcsavarodhat. A csavarodás mértéke lehet l80°-os, 360°-os, vagy többszörös is. A torsio következtében először a kevésbé rugalmas falú vénák préselődnek össze, az ovariumban pangás jön létre, megduzzad, színe livid, majd kékesfekete lesz, bevérzések keletkeznek. Ahogy a nyomás fokozódik, a rugalmasabb falú artériák is komprimálódnak, necrosis jön létre, az ovarium felszíne fekete színűvé és hámfosztottá válik, majd kitapad a környező bélkacsokhoz. A necroticus fal könnyebben megrepedhet, a daganatok kiömlő bennéke peritoneum-irritatiót okozhat. A hashártya-irritatio, a necrosis és a kitapadt belekből kolonizálódó baktériumok hatására peritonitis, akut hasi tünetek fejlődhetnek ki.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Novák Zoltán
klinikai orvos

SZE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Általában a panaszok hirtelen jelentkeznek: heves, azonnali fájdalom a jobb vagy bal oldali hypochondriumban. Hányinger, hányás, verejtékezés, csuklás, ájulás, peritonealis izgalmi jelként megjelenhet. Reflexes védekezés következtében a beteg fekve lábait felhúzza, a torziónak megfelelő oldalán fekszik, meggörnyedve jár. Súlyos esetben tachycardia, hypotensio, shock jelei alakulhatnak ki.
Általános vizsgálatok

Fizikális vizsgálattal az érintett adnexumnak megfelelően palpabilis ovarialis terime, nyomásérzékenység, izomvédekezés, akut has esetén deszkakemény has tapintható. Laborvizsgálatokkal leukocytosis, balra tolt vérkép található.
Célzott vizsgálatok

Ultrahangvizsgálat: leggyakrabban az ovarium tömegének átlagosan a normális méret többszörösére történő növekedése, komplex, cysticus vagy szolid ovarialis maszsza figyelhető meg. Az ovariumok extrém mértékű tömegnövekedése malignus daganatok gyanúját veti fel. Ritkább ultrahangjelek a hyperechogén centrális területek (oedema) és a periférikusan elhelyezkedő folliculusok. A megcsavarodott vascularis nyél koncentrikus echogén csíkokkal körülvett kerek echomentes struktúraként ábrázolódik. Az esetek 90%-ában kevés folyadék is megfigyelhető a Douglas-űrben. Színkódolt Doppler-UH-vizsgálatnak is fontos szerepe van az adnextorsio diagnózisának felállításában. Leggyakrabban az arteria ovarica hiányzó áramlása figyelhető meg, melyet a vena ovarica csökkent vagy hiányzó áramlása kísér. Laparoszkópia/laparotomia: bizonyos esetekben csak az explorativ laparoszkópia, vagy laparotomia során derül fény az adnextorsióra. Az ovarium tömege megnő, lila-sötétkék-fekete színűvé válik.

Differenciáldiagnosztika

Tuboovarialis abscessus, endometriosis, appendicitis, extrauterin graviditas, ovariumcysta rupturája.
Epidemiológia

A nőgyógyászati sürgősségi műtéti beavatkozások ötödik leggyakoribb okát képezi. A petefészek-daganatok mintegy 10–15%-a szenved kocsánycsavarodást. 70%-ban fogamzóképes nőket érint, 15–15%-ban jelentkezik gyermekkorban, illetve postmenopausában. Az esetek felében még nem szült fiatal nők betegsége. Terhesség alatt gyakoribb az előfordulása, az esetek 15–28%-ában jelentkezik terhes nőkön, általában az első trimesterben. Az esetek döntő többségében ovarium-daganatok szövődményeként jelentkezik. Leggyakrabban funkcionális cysták illetve luteincysták állnak a torsio hátterében, mintegy 2% gyakorisággal lehet malignus ovarium-daganatot találni. Kb. 5%-ban alakul ki torsio egészséges, daganatmentes adnexumokon. Prediszponáló faktorok: fiatal, fogamzóképes kor, petefészek-daganat, hypermobilis adnexum, hydrosalpinx, előzetes tuba ligatura, ovarialis hyperstimulációs szindróma.
Terápia

Műtéti kezelés

Az adnextorsio azonnali műtéti beavatkozást tesz szükségessé. A laparoszkópos műtéti eljárásokat 1994-ben vezették be, azóta az adnextorsiók kezelésében a leggyakrabban használt módszerré vált, mivel kevesebb thromboemboliás és vérzéses szövődményt, valamint rövidebb ideig tartó posztoperatív fájdalmat eredményez. A műtéti eljárások két csoportra oszthatók: konzervatív, azaz az adnexumokat megtartó és radikális, azaz az adnexumok eltávolításával járó műtéti eljárások léteznek. A konzervatív módszer egyre több teret nyer, egyes centrumokban a betegek 90%-át nem vetik alá radikális műtétnek. Konzervatív műtéti eljárások: detorsio, detorsio és fixatio, detorsio és biopsia, detorsio és cystectomia, detorsio és aspiratio. Radikális műtéti eljárások: oophorectomia, adnexectomia, salpingectomia izolált tubatorsio esetén. A konzervatív eljárások mellett a nők fogamzóképessége megmarad, a detorsio következtében thromboemboliás szövődményt még nem közöltek, ezért jelenleg 40 éven aluli nők esetében, amikor nem áll fenn malignus ovariumdaganat gyanúja, konzervatív műtéti megoldásra érdemes törekedni. A közelmúltban közölt tanulmányok szerint, az ovarium makroszkópikus állapotától függetlenül alkalmazott konzervatív eljárások következtében túlnyomórészt hormonálisan aktív petefészek maradt fenn, és számos terhességet is leírtak adnextorsiót követő konzervatív műtét után. Terhesség alatt az első trimesterben laparoszkóppal történő konzervatív műtét javasolt, egyes közlemények szerint a műtétet követően a terhesek 80–85%-a terminusban érett újszülöttet hozott világra. A posztoperatív időszakban antibiotikum és tocolyticus terápia alkalmazása javasolt.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Papp Zoltán (szerk). A szülészet-nőgyógyászat tankönyve. Semmelweis Kiadó; 1999. p. 736.; F Albayram, UM Hamper. Ovarian and Adnexal Torsion. J. Ultrasound Med. 2001; 20:1083–1089.; D Bider, S Mashiach, M Dulitzky, E Kokia, S Lipitz, Z Ben-Rafael. Clinical, Surgical and Pathological Findings of Adnexal Torsion in Pregnant and Nonpregnant Women. Gynec. and Obs. 1991;173:363–366.; G Descargues, F Tinlot-Mauger, A Gravier, JP Lemoine, L Marpeau. Adnexal Torsion: a Report on Forty-Five Cases. Eur. J. Obs and Gyn and Repr Biol. 2001;98:91–96.