Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 23. hétfő Gyöngyi


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Gestatiós diabetes (GDM)
 
A betegség meghatározása

A GDM a terhesség alatt jelentkezô, vagy felismert szénhidrát anyagcserezavar, melybe a korábban csak gestatiós IGT-ként (csökkent glukóz-tolerancia) számon tartott forma is beletartozik. A GDM fogalmába a terhesség alatt keletkezô szénhidrát-intolerancia attól függetlenül beletartozik, hogy inzulin- vagy csak diétás kezelést igényel-e, illetve, hogy ez az állapot fennmarad, vagy megszűnik a terhesség után.
Etiológia

A terhesség alatt 30–90%-kal nô a perifériás (a glukózfelvétel csökken) és a hepatikus (a glukóz kibocsájtás fokozódik) inzulinrezisztencia. Ebben elsôsorban a lepény által termelt antiinzuláris, diabetogén hormonoknak van szerepük, melyek közül a human placentalis lactogent (HPL) kell kiemelni. Az inzulinrezisztencia kompenzálásra az anyai inzulintermelés fokozódik. Amenynyiben a növekvô inzulintermelés nem biztosított, a kompenzáció elégtelen, GDM alakul ki.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Szilágyi András
egyetemi docens

PTE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

L. Célzott vizsgálatok címszó alatt.
Célzott vizsgálatok

A GDM szűrésére és diagnosztikájára nincs világszerte elfogadott egységes álláspont, de Európában és így hazánkban is a WHO ajánlása szerinti 75 g glukózzal végzett oralis terhelés (OGTT) a kizárólagosan alkalmazandó eljárás. A szűrés és diagnózis céljára az OGTT elôtt (0 perc) és 120 perccel utána mért vércukorértékek szolgálnak a WHO kritériumai szerint. Amennyiben az éhomi vércukor >7 mmol/l, a GDM diagnózisa felállítható, és nem végezhetô el az oGTT. Amennyiben a normális éhomi érték mellett a 120 perces érték meghaladja a 7,8 mmol/l-t, szintén GDM-rôl beszélünk. A magas éhomi érték diagnosztikus jelentôségén túl akkor is felállítható a GDM diagnózisa, ha a random vércukorérték két alkalommal eléri vagy meghaladja a 11,1 mmol/l-t. A GDM magyarországi incidenciája alapján a terhesek teljes körű szűrése javasolt a terhesség 24–28. hete között. A GDM szempontjából rizikócsoportba tartozó terhesek esetén javasolt a korai szűrés (OGTT) a terhesség 12–16. hete között. Negatív terheléses teszt esetén, ezen terheseknél az oGTT ismétlése javasolt a 24–28. terhességi hét között. A GDM szempontjából rizikótényezôk: magas anyai életkor, obesitas, diabetes elôfordulása a családban, hypertonia, glucosuria, elôzô terhességbôl született nagy magzat, fejlôdési rendellenességgel született magzat, elôzô terhességben intrauterin elhalás, habitualis vetélés.

Szövődmények

A nem felismert vagy nem megfelelôen kezelt GDM során jelentkezô anyai hyperglycaemia növeli a perinatalis mortalitást és morbiditást. A legsúlyosabb szövôdmény a magzat méhen belüli elhalása lehet lepényi elégtelenség következtében. A terhesség alatti további szövôdmények közül a magzati macrosomia kialakulását emelhetjük ki, mely nem csak a magzati morbiditást emeli, de a szülési sérülések gyakoribb kialakulásához, illetve a császármetszések gyakoriságának növekedéséhez vezet. Magzati cardiomyopathia már a terhesség alatt kialakulhat, a szülést követôen pedig a hypoglycaemia, hypocalcaemia, hyperbilirubinaemia, valamint a neonatalis respiratorikus distress syndroma (NRDS) gyakorisága nô. Anyai részrôl a praeeclampsia és a polyhydramnion gyakoribb kialakulásával számolhatunk.
Epidemiológia

A szénhidrát intolerancia gyakran társul terhességgel. Magyarországon becslés szerint 2–3000 GDM-es nô szül évente, mely 2–3%-os gyakoriságot jelent. Világszerte népcsoportonként is változik a GDM gyakorisága, általában 1–6%-os gyakoriságot írnak le, de egyes népcsoportoknál a GDM a 14%-os gyakoriságot is eléri.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

A kezelés elsô lépcsôje a helyes diéta bevezetése, de a túlzott megszorítás még elhízott terheseknél sem célszerű. Legalább napi 1600 kcal bevitele szükséges 150–160 g szénhidrát tartalommal napi ötszöri étkezésre elosztva. A napi vércukorprofil alapján a vércukorértékek 3,5–7,0 mmol/l között legyenek.
Gyógyszeres kezelés

Amennyiben a diéta nem elegendô, elsôsorban a postprandialis vércukor emelkedése figyelhetô meg, mely meghaladja a 7 mmol/l-t. Ekkor a fôétkezések elôtt adott rövid hatású inzulinkészítményekkel (napi 1–3 injekció) érhetô el normoglycaemia. Ha az éhomi, elsôsorban a reggeli vércukorérték magas, az inzulin-kezelést lefekvéskor adott intermedier inzulinnal kell kiegészíteni. Szükség lehet az intermedier inzulin napi kétszeri adására is. Az inzulinszükséglet általában napi 0,7–1,0 E/kg. Az ultragyors hatású inzulinanalógok alkalmazása a terhesség alatt még ellentmondásos, de GDM esetén a terhesség második felében biztonságosnak tűnnek.

Prognózis

A szülés után a GDM miatt inzulinkezelésben részesülôknél az inzulin szükséglet megszűnik, a szénhidrát anyagcserezavar teljes mértékben rendezôdhet. Ezen betegeknél az életük során azonban nagy valószínűséggel alakul ki elsôsorban II. típusú diabetes, mely gyakoriság 7 éves távlatban akár 50% is lehet. Éppen ezért fontos a GDM-es betegek szülés utáni nyomon követése, melynek elsô lépcsôje a szülés után 6 héttel (vagy a szoptatás befejezése után) ajánlott újabb OGTT reklasszifikáció céljából. Normál vércukorértékek esetén az évenkénti vércukor-ellenôrzés javasolt.
Kiegészítő információk

Szakterületi specificitás

A GDM nem megfelelô kezelés esetén magasabb perinatalis mortalitással és morbiditással járhat, melynek kivédésében nem csak a normoglycaemia elérése játszik jelentôs szerepet, hanem a magzat, illetve a lepényfunkció terhesség és szülés alatti intenzív monitorizálása is. A magzati intrauterin diagnosztika eszközei (non stress teszt, oxytocin terheléses teszt, ultrahangvizsgálat, a magzati erek flowmetriás vizsgálata) alkalmazásának kezdete, gyakorisága a diabetes súlyosságától és az esetleges szövôdmények meglététôl függenek. Inzulin-kezelés, illetve anyai vagy magzati szövôdmények esetén célszerű a terhest terhes-diabetológiai központba irányítani.
Ajánlott irodalom

Baranyi É. Terhesség és diabetes. In: Baranyi É, Békefi D, Fövényi J, Kautzky L, Takács J(szerk). Diabetes mellitus. Melánia Kiadó; Budapest: 1998. p. 185–196.; Baranyi É, Winkler G. A gestatiós diabetes ellátásának aktuális kérdései. Diabetologia Hungarica 2001;9:195–202(Abs).; Szilágyi A, Feledi É, Szabó. A gestatiós diabetes rizikótényezôinek jelentôsége a terhesek szülést követô kérdôíves vizsgálata alapján. Magy. Nôorv. L. 1995; 58: 29–32(Abs).

Hasznos folyóiratok

Diabetologia Hungarica, Magyar Nôorvosok Lapja.