Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. dec. 14. csütörtök Szilárda


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Hyperplasia glandularis endometrii, hyperplasia adenomatosa endometrii
 
Néveredet

Az endometrium hyperplasia az abnormális sejtproliferációk heterogén csoportja. Az 1970-es években esetkontroll vizsgálatokban igazolták a kiegyensúlyozatlan ösztrogénhatás szerepét a betegség kialakulásában. A hyperplasia az ösztrogénstimuláció hatására bekövetkezô abnormális sejtproliferáció és mirigyszerkezet-változás eredménye.
A betegség meghatározása

Irreguláris méretű és mértékű az endometrium mirigyszövetének proliferációja megemelkedett mirigy/stroma aránynyal társulva, mely nem feltétlenül érinti a mirigyszövet egészét. Az endometrium hyperplasiáit két nagy csoportra osztjuk – hyperplasia atípiával, illetve atípia nélkül. Mindkét csoport tovább osztható szimplex és komplex hyperplasiára attól függôen, hogy a szabályos mirigyszerkezet milyen mértékben bomlik meg. Minél inkább megbomlik az endometrium integritása, annál komplexebb, elágazóbb mirigyek jönnek létre. Az atípiát nem mutató hyperplasticus sejtekben ovális, bázison elhelyezkedô, a normál mirigysejtekre is jellemzô sejtmag található. Ezzel ellentétben az atípiát mutató hyperplasticus sejtekben megnagyobbodott, változó méretű és formájú hyperchromaticus magokat találunk. Mivel nem minden mirigyjárat tartalmaz atípusos sejteket, így az atípia mértékén alapuló beosztás igen szubjektív és szerzônként eltérô lehet.
Etiológia

Progeszteronhatás nélkül jelentkezô ösztrogéntúlsúlyos állapot alakítja ki az endometrium proliferatív elváltozását. Sokszor fordul elô PCO-szindrómával, ösztrogéntermelô petefészek-daganattal együtt, illetve anovulációs ciklusú nôkben is gyakori. A praemenopausalis idôszakban gyakoriak az anovulációs ciklusok, ezért a legtöbb eset ekkor fordul elô. A postmenopausalis idôszakban elôfordulása gyakoribb a hormonpótló kezelésben részesültek körében.
Osztályozás, típusok

Szövettanilag négy típusa különíthetô el (WHO).

Hyperplasia simplex, atypia nélkül (régi elnevezése: hyperplasia glandularis cystica endometrii): az endometriális mirigyek és a stroma túltengett, a mirigy/stroma arány a mirigyek javára eltolódott. A proliferáló mirigyek többsége cysticusan kitágult. A tág lumeneket egy- vagy többsoros szabályos köb- vagy hengerhám béleli. Mitosis csak elvétve látható.

Hyperplasia complex, atypia nélkül (régi elnevezése: hyperplasia adenomatosa endometrii): a mirigy/stroma arány a mirigyek javára jelentôsen eltolódott, amely az endometrium szerkezeti átalakulását eredményezi. A kép adenomára emlékeztet. A túltengô mirigyek változatos alakúak, szabálytalan csoportokba rendezôdnek és lumenükbe papillaris növedékek nyomulnak. Citológiai atípia nincs, a mitoticus aktivitás itt is mérsékelt. A kezeletlen esetek 3%-ában alakul ki endometriumcarcinoma.

Hyperplasia simplex atypica: atípusos hámmal bélelt mirigyek láthatók. A sejtek mérete, alakja változó, a mag/cytoplasma arány emelkedett, a magok hyperchromaticusak, az osztódó alakok is gyakoriak. Kezelés nélkül 8%-ban endometriumcarcinoma alakul ki.

Hyperplasia complex atypica: jellemzô, hogy az erôsen proliferáló mirigyekben architekturális és citológiai atípia egyaránt jelentkezik. A mirigyhám kifejezett atypia jeleit mutatja, a mirigyek elrendezése, alakja szabálytalan, adenomára emlékeztett. A hám a lumen felé papillaris növedékeket képez. A nagyfokú szerkezeti atypia miatt az invasiv endometriumcarcinomától való elkülönítés nem könnyű. Ez az állapot intraendometrialis neoplasiának felel meg. Enyhe, középsúlyos és súlyos formája különíthetô el. A malignus átalakulás az atypia súlyosságával párhuzamos. Az endometriumcarcinoma kialakulásának veszélye ennél a típusnál a legnagyobb (25–80%).
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Varga-Tóth Andrea
klinikai orvos

SZE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

A hyperplasia glandularis endometrii leggyakoribb tünete a rendellenes vérzés. A hyperplasia klinikailag nem különíthetô el a hasonló tüneteket adó endometriumcarcinomától, -sarcomától. A méhkaparék szövettani vizsgálata biztosítja a diagnózist. Hyperplasia endometrii esetén, különösen fiatalkorban az ösztogéntermelô elváltozás (pl. PCO-szindróma, ovariumtumor) lehetôségét mindig ki kell zárni.
Célzott vizsgálatok

Az atípusos hyperplasia és a jól differenciált endometriumcarcinoma elkülönítése az endometriumstroma inváziójának hiánya vagy megléte alapján (invázió=endometriumcarcinoma) lehetséges: mirigysejtek stromába törését követô fibroblasticus elváltozás, nagymértékű papillaris elváltozás a mirigyekben.

Terápia

Műtéti kezelés

A választandó kezelés függ az atípia jelenlététôl, a beteg életkorától, valamint attól, hogy a beteg kíván-e még terhességet. Az atípia nélküli esetek nagy része az ösztrogéntúlsúlyos állapot megszűnésével spontán gyógyul, nem újul ki. Fiatalabb betegnél, aki még terhességet szeretne vállalni, ciklusos gesztagén terápia vagy ovulációindukció javasolt. Perimenopausában levô nôbeteg esetén, ha a vérzészavar ismétlôdik, hysterectomia végzése jön szóba. Az atípusos endometriumhyperplasia az endometriumcarcinoma megelôzô állapotának tekinthetô. Fiatal, reproduktív korban levô nôbetegnél megkísérelhetô a ciklusos gesztagén terápia vagy az ovulációindukció, azonban a beteg szoros ellenôrzése szükséges. A gyógyszeres kezelésre nem reagáló, illetve terhességet már nem kívánó beteg esetében az endometriumcarcinoma megelôzése céljából hysterectomia végzése tanácsos.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Blaustein’s Pathology of the Female Genital Tract. Springer-Verlag; 1994. Papp Z. (szerk.) A szülészet-nôgyógyászat tankönyve. Semmelweis kiadó; 1999. Szende B. (szerk.) Pathologia. Medicina; 1999.