Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. ápr. 28. péntek Valéria


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
IDDM és terhesség
 
A betegség meghatározása

Az I. típusú diabetes mellitus (inzulin dependens diabetes mellitus, IDDM) jellemzôje az endogén inzulinhiány. Az IDDM felosztható az Ia „klasszikus” IDDM formára és az Ib lassan kialakuló autoimmun formára, melyet újabban LADA (late onset diabetes in adults) elnevezéssel illetnek. Terhességgel általában az Ia forma társul, mivel a LADA ritkábban és egyébként is idôsebb korban fordul elô. A terhességgel szövôdô, de már a terhesség elôtt is fennálló diabetest praegestatiós diabetesnek nevezzük, mely csoportba az IDDM mellett a reproduktív korban még ritka II. típusú diabetes mellitus (nem inzulin dependens diabetes mellitus, NIDDM) is beletartozik.
Etiológia

A terhesség alatt kialakuló inzulinrezisztencia a már egyébként is diabeteses anya számára a terhesség alatt további megterhelést, veszélyeket jelent. A terhesség során termelôdô diabetogén hormonok (human placentalis lactogen – HPL, progesteron) hatására kialakuló inzulinrezisztencia miatt a terhesség alatt az inzulinigény nô. A fokozódó inzulinigény kialakulásához a lepény inzulin lebontó aktivitása is hozzájárul. Így a terhesség során az inzulinigény a terhesség elôtti dózis két-háromszorosát is elérheti. Az anya számára mindemellett a diabeteses érszövôdmények kialakulása, illetve súlyosbodása jelent speciális veszélyt. Az érszövôdmények a lepény ereit is érintik, mely lepényi elégtelenség kialakulásához vezet a magzat intrauterin növekedésének elmaradása vagy hypoxiás károsodása, esetleg elhalása formájában.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Szilágyi András
egyetemi docens

PTE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

L. fentebb.
Célzott vizsgálatok

Az IDDM a terhesség elôtt is ismert, de nagyon ritkán a terhesség során alakul ki, illetve kerül felismerésre. Az ismert IDDM esetén a praeconceptionalis gondozás jelentôségét kell hangsúlyozni, melynek segítségével a conceptio körüli idôszakban már normoglycaemiás anyagcsere-állapotot kell biztosítani. A hyperglycaemia teratogen hatása ismert, így a nem jól beállított diabetesre jellemzô magas (5% vagy magasabb) magzati malformatiók aránya az organogenesis (4–8 terhességi hét) idôszakában elért normoglycaemiával csökkenthetô csak a nem diabeteses terhesek szintjére (1,5–2%). A praeconceptionalis gondozás során a terhesség vállalásáig megfelelô fogamzásgátló módszert kell ajánlani, továbbá interdiszciplináris team-munka szükséges a megfelelô anyagcsere-állapot eléréséhez, az esetleges diabeteses érszövôdmények kimutatásához. A vércukor laboratóriumi és önellenôrzése, HbA1c és/vagy fruktózamin, vizelet cukorürítés vizsgálatok alapján biztosítjuk a normoglycaemiát, de szemészeti, nefrológiai (vesefunkciók, microalbuminuria, vizeletleoltás), nôgyógyászati vizsgálatra, ellátásra is szükség van. A praeconceptionalis gondozás során tehát a közel normoglycaemiás anyagcsere-állapot megvalósítása mellett a másik fontos feladat annak megítélése, hogy kimutathatóak-e microangiopathiás (retinopathia, nephropathia) esetleg ritkán macroangiopathiás szövôdmények.

Szövődmények

Anyai: hypo- és hyperglycaemia, ketoacidosis, infekció, praeeclampsia, polyhydramnion, szemészeti szövôdmények. Magzati: malformatiók, vetélés, intrauterin elhalás, koraszülés, macrosomia, lepényi elégtelenség, intrauterin retardatio, hypertrophiás cardiomyopathia, polyhydramnion, szülésnél vállak elakadása, szülési sérülés, infekció, magzati tüdôérés késése, polycytaemia, szülés után hypoglycaemia, hyperbilirubinaemia, hypocalcaemia.
Epidemiológia

A reproduktív korú nôk között a diabetes gyakorisága 0,3%, így hazánkban évente körülbelül 300 praegestatiós diabeteses nô szül.
Terápia

Gyógyszeres kezelés

Az inzulinkezelés célja a normoglycaemia fenntartása, valamint a szövôdmények, így a foetopathia kialakulásának megelôzése. Az inzulinszükségletet folyamatosan korrigálni kell, mivel a terhesség alatt 2-3-szorosára nôhet az inzulinigény. A terhesség végén, a 36. hét után az inzulinigény csökkenhet is, de a túlzott csökkenés nem jó prognosztikai jel, mivel lepényi elégtelenségre utal. A szülés után órákon belül jelentôs az inzulinigény csökkenése, a terhesség alatti dózis felére, harmadára esik vissza a szükséglet. Az inzulinkezelés mellett a diéta jelentôsége is nagy a normoglycaemia fenntartásában, valamint a magzat megfelelô növekedésének biztosításában. Normális testsúly esetén az energiaszükséglet 30–35 kcal/kg, 50–55% szénhidrát tartalommal. Túlsúlyos terheseknél a napi kalóriabevitel 1400–1600 kcal-ra csökkenthetô, de a túlzott megszorítás során kialakuló ketosis káros lehet a magzatra. A diabeteses terhesek gondozása során a normoglycaemia biztosításán túl a magzat intrauterin monitorizálása is elengedhetetlen a jó perinatalis kimenetel elérése céljából. A koraterhességben végzett ultrahangvizsgálatokkal az esetleges fejlôdési rendellenességek kimutatása lehetséges, melyben a már több helyen rendelkezésre álló 3D ultrahang nyújt további lehetôséget. A terhesség 26–28. hetétôl szükséges a magzat intrauterin állapotának megítélését szolgáló módszerek alkalmazása (ismételt ultrahangvizsgálat, doppler flowmetria, non stress teszt, oxitocin terheléses teszt). Ezen vizsgálatokkal a lepényi elégtelenség, a fenyegetô intrauterin elhalás idôben kiszűrhetô, és a szülés megindításával, a terhesség terminálásával az intrauterin elhalás megelôzhetô. Jó intrauterin diagnosztikai eredmények esetén a terhesség a terminusig kihordható. A szülés során további monitorizálási lehetôséget jelent a magzati pulzoximetria alkalmazása. A diabetes önmagában nem indikációja a császármetszésnek, azt csak egyéb anyai vagy magzati indikáció alapján kell elvégezni. A szülési vagy műtéti anesztézia céljából az epiduralis anaesthesia javasolt.

Kiegészítő információk

Szakterületi specificitás

A diebetessel szövôdött terhesség esetén felmerülô számos probléma közül kiemelendô a tocolysis kérdése és a magzati tüdôérés fokozása spontán vagy művi koraszülés esetén. IDDM és terhesség esetén a koraszülés rizikója magasabb, ezért tocolysis alkalmazására is gyakran kerül sor. Az elsôdlegesen alkalmazott béta-szimpatomimetikumok vércukoremelô hatása ismert, ezért lehetôleg kerülendôk. Helyettük magnézium citrát, nifedipin vagy újabban oxytocin antagonista adása jön szóba tocolysis céljából. A magzati tüdôérés fokozására, a surfactant-dependens respiratoricus distressz szindróma (RDS) kivédésére világszerte elterjedt módszer az anyának adott kortikoszteroidok alkalmazása. Diabetes esetén ez súlyos anyai metabolikus zavarral járhat, ezért a magzatnak amniocentesis útján direkt adott glükokortikoid adminisztráció jelent újabb lehetôséget.
Ajánlott irodalom

Baranyi É, Tamás Gy, Egyed J. Terhesség és diabetes. In: Halmos T, Jermendy Gy(szerk). Diabetes mellitus. Medicina; Budapest: 1997. p. 561–574.; Baranyi É. Cukorbetegség és terhesség. Medicina; Budapest: 1990.; Egyed J. A cukorbetegséggel szövôdött terhesség. Gyógyszereink 1994; 44:280–287(Abs).; Szabó I, Ertl T, Vizer M, Arany A, Gács E. Új eljárások a respiratoricus distress szindróma megelôzésére. Magy. Nôorv. L. 1997;60:189–194(Abs).; Halvax L, Szabó I, Kiss T, Ertl T. Foetalis pulzoxymetria és prophylacticus amnioninfusio együttes alkalmazása meconiumos magzatvíz esetén. Magy. Nôorv. L. 2000;63:179–183(Abs).

Hasznos folyóiratok

Diabetologia Hungarica, Magyar Nôorvosok Lapja.