Enciklopédia

Dizygota ikrek:
Két spermium termékenyít meg két különálló petesejtet. Az összes ikerterhesség kb. 2/3-a. Genetikai sajátosságaik két testvér genetikai sajátosságainak felelnek meg.

Monozygota ikrek:
Egy petesejt termékenyül meg, majd ezt követően fűződik le. Attól függően, hogy ez mennyi idővel a fertilizáció után következik be, különböző lehet az elválasztó membránok kialakulása. A fertilizációt követő 72 órán belül dichoriális diamniális placentáció jön létre. Ez kb. 30%-a a monozygota ikreknek. 4-8 nappal a fertilizáció után monochoriális diamniális placentáció alakul ki. Ez a forma a leggyakoribb kb. 68%-al. Ezt követően monochoriális monoamniális ikrek fejlődnek. Gyakoriságuk 2%. Ezek az ikrek a legveszélyeztetettebbek a különböző szövődmények szempontjából. Ha a fertilizációt követően 13 napnál hosszabb idő telik el, összenőtt úgynevezett sziámi ikrek alakulnak ki. 1500 ikerszülésre, illetve 50-80 ezer szülésre jut egy ilyen szülés.

Az ikerterhesség kialakulásában szerepet játszik a különböző fertilitást javító technikák mellett az anya életkora, a szülésszám és a táplálkozási viszonyok. A többes ikerterhességek főképpen az in vitro fertilizációs technikák eredményeként jönnek létre. Éppen ezért ma már az embrió illetve oocyta transfer száma nem haladja meg a hármat, kivételes esetben a négyet. Amennyiben szükséges, a koraterhességben is lehetőség nyílik embrió redukcióra. A monozygota ikrek gyakorisága 3-4/1000 szülés, a dizygotáké 3-40/1000 szülés. A perinatális mortalitás az alacsonyabb születési súly miatt magasabb, ezen kívül fokozott kockázatot jelent a monozygótaság, a monochoriális placentáció, a nemek megoszlása szerint pedig a fiúk rendelkeznek fokozott kockázattal. Az, hogy egy vagy kétpetéjű ikrekről van szó eldönthető a következők figyelembevételével: a monochoriális ikrek csak egypetéjűek lehetnek, a különnemű magzatok csak kétpetéjűek lehetnek. A családi halmozódás egypetéjű ikrekre jellemző, míg a két vagy többpetéjűek általában ovuláció indukció után fogannak. Ikerterhességek esetén a magasabb perinatális mortalitás okaként leggyakrabban a koraszülés szerepel. Ez ikerterhességek esetén a fejlett országokban is elérheti a 45-50%-ot. Különösen fontos a 24-28. hét közötti koraszülések megelőzése. A koraszülések megelőzésére a tokolízis és az ágynyugalom hasznos lehet, azonban a hospitalizáció pozitív szerepét ma már több közlemény cáfolja. Gyakrabban lépnek fel fejlődési rendellenességek, polyhydramnion, fekvési és tartási rendellenességek is. Az anyai szövődmények közül a praeeclampsia, méhszáj elégtelenség, lepénytapadási rendellenességek, a szülés elhúzódása, atonia gyakoribbak. A cerclage műtét nem javítja az esélyeket, kivéve azokat az eseteket ahol az előző terhességek során a középidőben méhszáj elégtelenség lépett fel. A chorionicitás megállapítására a terhesség 10-14. hete között végzett ultrahangvizsgálat alkalmas. Ha a két petezsák közötti válaszfal kiindulási helyén szélesebb, ezt nevezik „lambda” jelnek, dichoriális ikrekről beszélünk, ha ez a kiindulás „T” alakú, akkor monochoriális ikrekről van szó. Míg az előző esetben az ikrek diszkordánsak egy adott fejlődési rendellenességre, addig utóbbi esetben az ikrek konkordánsak lesznek ebben a vonatkozásban. Dichoriális placentáció esetén tehát a szelektív feticid, mint therápiás megoldás az egyik magzat fejlődési rendellenessége esetén szóba jön. Monochoriális placentáció esetén fennáll az iker-iker transfusio lehetősége. Ilyenkor a nem kiegyensúlyozott arteriovenosus shuntön keresztül a donor vért pumpál a recipiensbe, aminek következtében fejlődésében elmarad, olygohydramnion alakul ki, a másiknál pedig hydrops jön létre. Mindkét magzatnál mentális retardatiora kell számítani, a recipiensnél cardiális decompensatio, hyperviscositas, polyhydramnion és thrombosis következik be. A két keringés közötti anastomosisok lezárására laserrel vagy elektromos késsel van lehetőség. Ennek hiányában megkísérelhető a polyhydramnion csökkentése ismételt amniocentesisekkel. Mindkét módszer mérsékelt sikerességgel alkalmazható. „Vanishing twin” szindróma: olyan terhességek, amelyekben a terhesség korai időszakában két petezsák, illetve két szívműködés detektálható, de a terhesség végén csak egy magzat születik meg. Az első trimeszterben különböző szerzők 10-20% között találtak ikerterhességet. A jelenség az anyai életkor előrehaladásával gyakoribbá válik. A 12. hét előtt lezajlanak ezek a folyamatok. Di- illetve multizygóta terhesség esetén láthatjuk az egyik vagy több ikermagzat felszívódását, monozygóta terhesség esetén mindkét magzat elhal. Különböző tünetek kísérhetik, így görcsök, vérzés, Rh izoimmunizáció. A korai prenatális diagnosztikában tévedéshez vezethet az „eltűnt” iker. A prenatális diagnosztika az ikerterhességekben főleg az ultrahang vizsgálatokon alapul. A koraterhességben jelek (zigoticitás, chorionicitás, amnionicitás) segítenek a későbbi kimenetel, kockázat és komplikációk előzetes becslésében. Speciális probléma a növekedési különbség kialakulása. Ennek monitorizálásában a Doppler ultrahang vizsgálatok segíthetnek. Monochoriális ikerterhesség esetén az iker-iker transzfúziós szindróma kizárására, illetve kezelésére lehet szükség. Megszületés után a lepény és a burkok vizsgálata segíthet az egy- illetve kétpetéjüség eldöntésében, amit már a korai ultrahang vizsgálatok alapján is meghatározhatunk. Ikerterhesség és hármas ikerterhesség esetén a következő lehetőségek állnak fenn: (DZ=dizygota, DC=dichoriális, MZ=monozygota, MC=monochoriális, TZ=trizygota, TC=trichoriális). DZ ikrek DC, MZ ikrek vagy DC vagy MC, MC placenta MZ ikreket igazol, TZ hármas ikrek TC, DZ hármas ikrek vagy DC vagy TC, MZ hármas ikrek vagy TC; DC vagy MC, DC hármas ikrek vagy MC vagy DZ, MC hármas ikrek MZ. A szülés módja: hármas- illetve többes-ikerterhességek esetén a szülés módja a tervezett császármetszés, bár irodalmi adatok rendelkezésre állnak spontán hármas-ikerszülések tapasztalatairól is. Minden esetben olyan szakember vezesse a szülést, aki az esetleg fellépő szövődmények ellátásában megfelelő gyakorlattal rendelkezik, ugyanez vonatkozik ezeknek a szüléseknek az anaesthesiájára is. Kettős-ikerterhesség esetén, ha mindkét iker koponyavégű fekvésben helyezkedik el, bizonyos súlyhatár felett (kb. 1800 g) illetve ha a második magzat súlya 15-25%-al nem haladja meg az első magzatét, spontán szülésre törekedhetünk. Koponyavégű és medencevégű vagy harántfekvés kombinálódása esetén az amerikai irodalom egyértelműen a tervezett császármetszést tartja elfogadottnak, Európában ettől eltérő gyakorlat is érvényesül, mégpedig a második magzat külső vagy belső fordítása révén. Azokban az esetekben, amikor egyik magzat sem helyezkedik el koponyavégű fekvésben, minden esetben a császármetszést tartják elfogadott módszernek.