Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. jún. 25. vasárnap Vilmos


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Ikerterhesség
 
A betegség meghatározása

L. Osztályozás, típusok címszó alatt.
Etiológia

L. Osztályozás, típusok címszó alatt.
Osztályozás, típusok

Dizygota ikrek:
Két spermium termékenyít meg két különálló petesejtet. Az összes ikerterhesség kb. 2/3-a. Genetikai sajátosságaik két testvér genetikai sajátosságainak felelnek meg.

Monozygota ikrek:
Egy petesejt termékenyül meg, majd ezt követően fűződik le. Attól függően, hogy ez mennyi idővel a fertilizáció után következik be, különböző lehet az elválasztó membránok kialakulása. A fertilizációt követő 72 órán belül dichoriális diamniális placentáció jön létre. Ez kb. 30%-a a monozygota ikreknek. 4-8 nappal a fertilizáció után monochoriális diamniális placentáció alakul ki. Ez a forma a leggyakoribb kb. 68%-al. Ezt követően monochoriális monoamniális ikrek fejlődnek. Gyakoriságuk 2%. Ezek az ikrek a legveszélyeztetettebbek a különböző szövődmények szempontjából. Ha a fertilizációt követően 13 napnál hosszabb idő telik el, összenőtt úgynevezett sziámi ikrek alakulnak ki. 1500 ikerszülésre, illetve 50-80 ezer szülésre jut egy ilyen szülés.

Az ikerterhesség kialakulásában szerepet játszik a különböző fertilitást javító technikák mellett az anya életkora, a szülésszám és a táplálkozási viszonyok. A többes ikerterhességek főképpen az in vitro fertilizációs technikák eredményeként jönnek létre. Éppen ezért ma már az embrió illetve oocyta transfer száma nem haladja meg a hármat, kivételes esetben a négyet. Amennyiben szükséges, a koraterhességben is lehetőség nyílik embrió redukcióra. A monozygota ikrek gyakorisága 3-4/1000 szülés, a dizygotáké 3-40/1000 szülés. A perinatális mortalitás az alacsonyabb születési súly miatt magasabb, ezen kívül fokozott kockázatot jelent a monozygótaság, a monochoriális placentáció, a nemek megoszlása szerint pedig a fiúk rendelkeznek fokozott kockázattal. Az, hogy egy vagy kétpetéjű ikrekről van szó eldönthető a következők figyelembevételével: a monochoriális ikrek csak egypetéjűek lehetnek, a különnemű magzatok csak kétpetéjűek lehetnek. A családi halmozódás egypetéjű ikrekre jellemző, míg a két vagy többpetéjűek általában ovuláció indukció után fogannak. Ikerterhességek esetén a magasabb perinatális mortalitás okaként leggyakrabban a koraszülés szerepel. Ez ikerterhességek esetén a fejlett országokban is elérheti a 45-50%-ot. Különösen fontos a 24-28. hét közötti koraszülések megelőzése. A koraszülések megelőzésére a tokolízis és az ágynyugalom hasznos lehet, azonban a hospitalizáció pozitív szerepét ma már több közlemény cáfolja. Gyakrabban lépnek fel fejlődési rendellenességek, polyhydramnion, fekvési és tartási rendellenességek is. Az anyai szövődmények közül a praeeclampsia, méhszáj elégtelenség, lepénytapadási rendellenességek, a szülés elhúzódása, atonia gyakoribbak. A cerclage műtét nem javítja az esélyeket, kivéve azokat az eseteket ahol az előző terhességek során a középidőben méhszáj elégtelenség lépett fel. A chorionicitás megállapítására a terhesség 10-14. hete között végzett ultrahangvizsgálat alkalmas. Ha a két petezsák közötti válaszfal kiindulási helyén szélesebb, ezt nevezik „lambda” jelnek, dichoriális ikrekről beszélünk, ha ez a kiindulás „T” alakú, akkor monochoriális ikrekről van szó. Míg az előző esetben az ikrek diszkordánsak egy adott fejlődési rendellenességre, addig utóbbi esetben az ikrek konkordánsak lesznek ebben a vonatkozásban. Dichoriális placentáció esetén tehát a szelektív feticid, mint therápiás megoldás az egyik magzat fejlődési rendellenessége esetén szóba jön. Monochoriális placentáció esetén fennáll az iker-iker transfusio lehetősége. Ilyenkor a nem kiegyensúlyozott arteriovenosus shuntön keresztül a donor vért pumpál a recipiensbe, aminek következtében fejlődésében elmarad, olygohydramnion alakul ki, a másiknál pedig hydrops jön létre. Mindkét magzatnál mentális retardatiora kell számítani, a recipiensnél cardiális decompensatio, hyperviscositas, polyhydramnion és thrombosis következik be. A két keringés közötti anastomosisok lezárására laserrel vagy elektromos késsel van lehetőség. Ennek hiányában megkísérelhető a polyhydramnion csökkentése ismételt amniocentesisekkel. Mindkét módszer mérsékelt sikerességgel alkalmazható. „Vanishing twin” szindróma: olyan terhességek, amelyekben a terhesség korai időszakában két petezsák, illetve két szívműködés detektálható, de a terhesség végén csak egy magzat születik meg. Az első trimeszterben különböző szerzők 10-20% között találtak ikerterhességet. A jelenség az anyai életkor előrehaladásával gyakoribbá válik. A 12. hét előtt lezajlanak ezek a folyamatok. Di- illetve multizygóta terhesség esetén láthatjuk az egyik vagy több ikermagzat felszívódását, monozygóta terhesség esetén mindkét magzat elhal. Különböző tünetek kísérhetik, így görcsök, vérzés, Rh izoimmunizáció. A korai prenatális diagnosztikában tévedéshez vezethet az „eltűnt” iker. A prenatális diagnosztika az ikerterhességekben főleg az ultrahang vizsgálatokon alapul. A koraterhességben jelek (zigoticitás, chorionicitás, amnionicitás) segítenek a későbbi kimenetel, kockázat és komplikációk előzetes becslésében. Speciális probléma a növekedési különbség kialakulása. Ennek monitorizálásában a Doppler ultrahang vizsgálatok segíthetnek. Monochoriális ikerterhesség esetén az iker-iker transzfúziós szindróma kizárására, illetve kezelésére lehet szükség. Megszületés után a lepény és a burkok vizsgálata segíthet az egy- illetve kétpetéjüség eldöntésében, amit már a korai ultrahang vizsgálatok alapján is meghatározhatunk. Ikerterhesség és hármas ikerterhesség esetén a következő lehetőségek állnak fenn: (DZ=dizygota, DC=dichoriális, MZ=monozygota, MC=monochoriális, TZ=trizygota, TC=trichoriális). DZ ikrek DC, MZ ikrek vagy DC vagy MC, MC placenta MZ ikreket igazol, TZ hármas ikrek TC, DZ hármas ikrek vagy DC vagy TC, MZ hármas ikrek vagy TC; DC vagy MC, DC hármas ikrek vagy MC vagy DZ, MC hármas ikrek MZ. A szülés módja: hármas- illetve többes-ikerterhességek esetén a szülés módja a tervezett császármetszés, bár irodalmi adatok rendelkezésre állnak spontán hármas-ikerszülések tapasztalatairól is. Minden esetben olyan szakember vezesse a szülést, aki az esetleg fellépő szövődmények ellátásában megfelelő gyakorlattal rendelkezik, ugyanez vonatkozik ezeknek a szüléseknek az anaesthesiájára is. Kettős-ikerterhesség esetén, ha mindkét iker koponyavégű fekvésben helyezkedik el, bizonyos súlyhatár felett (kb. 1800 g) illetve ha a második magzat súlya 15-25%-al nem haladja meg az első magzatét, spontán szülésre törekedhetünk. Koponyavégű és medencevégű vagy harántfekvés kombinálódása esetén az amerikai irodalom egyértelműen a tervezett császármetszést tartja elfogadottnak, Európában ettől eltérő gyakorlat is érvényesül, mégpedig a második magzat külső vagy belső fordítása révén. Azokban az esetekben, amikor egyik magzat sem helyezkedik el koponyavégű fekvésben, minden esetben a császármetszést tartják elfogadott módszernek.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Veszprémi Béla
egyetemi adjunktus

PTE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

L. Osztályozás, típusok címszó alatt.
Célzott vizsgálatok

L. Osztályozás, típusok címszó alatt.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

L. Osztályozás, típusok címszó alatt.
Műtéti kezelés

L. Osztályozás, típusok címszó alatt.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Papp Z.: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve Semmelweis Kiadó Budapest 1999. Kurjak A.: Textbook of Perinatal Medicine The Parthenon Publishing Group London NewYork 1998. Neilson J., P.: Multiple Pregnancy Bailliére’s Clinical Obsterics and Gynaecology 12.; 1, 1998.