Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. aug. 19. szombat Huba


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Incompetentia cervicitis uteri
 
A betegség meghatározása

Cervix-inkompetenciának a méhszáj azon öröklött, vagy szerzett anatómiai defektusát nevezzük, mely terhes állapotban a cervix normális zárófunkcióját akadályozza. A második trimeszter során létrejövő vetélés, valamint a 25. hét után kialakuló koraszülés mögött számtalan szerzett és öröklött etiológiai faktor állhat. Az egyik, talán leggyakoribb kórállapot, mely koraszüléshez, vagy középidős vetéléshez vezet, a méhszáj-elégtelenség.
Etiológia

Kóreredet szerint három fő csoportba oszthatjuk a kórképet. Kialakulhat méhnyak elégtelenség a cervix mechanikai sérülése, congenitalisan kóros szerkezete, valamint a cervix terhesség során létrejövő funkcionális zavara következtében. Traumás eredetű méhszáj-elégtelenség főként terhességmegszakítás, vagy rendellenes méhvérzés miatt végzett méhkaparás során jöhet létre. Ekkor a méhszáj műszeres tágításával a kötőszöveti elemekben hoz létre a kezelőorvos olyan sérüléseket, melyek aztán a zárófunkció kiesését okozzák. Nem szült nőknél, a méhszáj kíméletes tágítása curettage és interruptio esetén, jelentősen csökkenti a méhszáj-inkompetencia incidenciáját. Hazánkban, tekintettel a nagy számú művi vetélésre, igen magas a terhesség alatt tapasztalható méhnyak-elégtelenség, illetve a következményes koraszülés, vetélés. A funkcionális eredetű cervix-elégtelenség hátterében általában a hüvely klinikailag észlelhető, vagy tünetmentes infekciója áll. A terhesség alatt aszcendáló hüvelyi fertőzés hatására prosztaglandin-felszabadulás alakul ki. A prosztaglandin proteolitikus enzimek aktiválódását okozza. A cervixben felszabaduló enzimek a méhnyak mátrixának degenerációja révén a méhszáj éréséhez, tágulásához vezetnek. Congenitalis eltérés esetén a simaizom–kötőszövet arány eltolódása figyelhető meg a simaizom elemek javára.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Fekete Zoltán
rezidens orvos

SZE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

A cervix-elégtelenség következtében lezajló középidős vetélés, valamint koraszülés adja a kórkép klinikai jelentőségét. Ismert azon tény, hogy minél nagyobb a méhszáj kollagén elemeinek károsodása, annál korábban következik be a terhesség megszakadása. Enyhe elváltozás esetén a számított terminusban túl gyors méhszájtágulás figyelhető meg. Kifejezettebb sérülés koraszüléshez, még súlyosabb degeneráció pedig középidős vetéléshez vezethet. A kórkép általában tünetekkel nem jár. Vérzésről, nagyobb alhasi fájdalomról, uteruscontractiókról a gravidák nem panaszkodnak. Hüvelyi vizsgálattal a méhszáj kifejtettségét, vagy 2-3 cm-re tágult voltát látjuk. Sokszor a 20. terhességi hét előtt, váratlan burokrepedés képében jelentkezik a megbetegedés. Megint máskor fokozott hüvelyfolyásról, vagy enyhe alhasi feszülésről számolnak be a terhesek.
Általános vizsgálatok

A méhszáj-elégtelenség diagnózisa elsődlegesen az anamnesticus adatokon nyugszik. Kórtörténetükben gyakran megtaláljuk az első szülés előtt végzett mechanikus méhnyaktágítást, vagy korábbi terhességben lezajlott vetélést, koraszülést. Amennyiben egynél több vetélésről, koraszülésről számol be a beteg, szinte biztosak lehetünk a diagnózisban. Hüvelyi vizsgálat során könnyűszerrel felismerhető az elváltozás. Enyhébb lefolyású esetekben a méhszáj megrövidültségét, kifejtettségét tapasztaljuk. Súlyosabb állapotban a méhszáj a vizsgáló ujjat befogadja, a magzatburok tapinthatóvá válik.
Célzott vizsgálatok

Ultrahangvizsgálattal jól detektálható a méhszáj tágassága. Több multicentrikus tanulmány szerint napjainkban a koraszülés előrejelzésének egyetlen elfogadható módszere a méhnyak hosszának és a belső méhszáj tágasságának a mérése terhes állapotban. Ezen felmérések tanulsága szerint, amennyiben a cervix-csatorna hossza 25 mm-nél nem rövidebb, illetve a belső méhszáj magasságában mérhető „tölcsérképződés” 20 mm-nél nem nagyobb, úgy cervix-inkompetencia diagnózisa elvethető. Az ultrahangvizsgálat nagy előnye, hogy a belső méhszáj tölcsérszerű tágulását már akkor detektálja, amikor még a külső zárt. A szonográfiás módszereken túlmenően, radiológiai ábrázolási eljárásokat is alkalmazhatunk a kórkép pontos meghatározására. A vizsgálatok elvégzése előtt, minden esetben az esetlegesen fennálló terhességet ultrahangszűréssel és hCG meghatározásával ki kell zárni. A röntgenvizsgálat cervicográfia és hisztero-szalpingográfia lehet. Az utóbbi diagnosztikus módszer előnye az, hogy nem csupán a méhszáj vizsgálatára alkalmas, de egyúttal tanulmányozhatjuk a kürtök átjárhatóságát és a méhűr állapotát is.

Terápia

Műtéti kezelés

A méhnyak elégtelenség kezelése műtéttel történik. Az elváltozást kezelhetjük terhesség alatt és nem terhes állapotban. Műtétet végezhetünk profilaktikus javallattal és terápiás célzattal is. Profilaktikusnak nevezzük a méhnyakzárást (cerclage műtétet), ha azt terhesség alatt, még a belső méhszáj megnyílása előtt végezzük. Jobbára akkor kerül sor megelőző célzatú műtétre, amikor a beteg kórelőzményében több koraszülés, vagy középidős vetélés szerepel. Fontos kérdés a műtét megfelelő időpontjának kiválasztása. Általánosan ajánlott a beavatkozást megközelítőleg két-három héttel korábbi időpontra időzíteni, mint az anamnézisben szereplő vetélések, éretlen szülések legkorábbi időpontja. A műtét előtt már indokolt az ágynyugalom, esetleg kiegészítő protektív terápia megkezdése. Nincsen általánosan elfogadott álláspont arra nézve, hogy a műtétet a terhesség melyik időszakában lehet elvégezni. Irodalmi adatok ugyanúgy beszámolnak a 12—34. hétig terjedő intervallumról, mint a 20—32. terhességi hét között végrehajtott műtétekről. Műtétet csakis intakt, élő terhesség, álló magzatburok, relatíve nyugalomban lévő uterus, valamint infekció- és gyulladásmentes környezet mellett szabad elvégezni. A műtéti előkészítéshez ezért protektív jellegű tocolysis, antibiotikus terápia, a hüvely dezinfekciója tartozik hozzá. Az orvosi gyakorlatban több műtéti eljárás látott napvilágot. A beavatkozást végre lehet hajtani a műtét első leírója Shirodkar által javasolt technikával, de eredményességét tekintve McDonald, Szendi, vagy Wurm-Hefner módszere is megfelelő. Általánosságban elmondhatjuk, hogy minden esetben azon eljárás javasolt, melyben az adott kezelőorvosnak a legnagyobb tapasztalata és bizalma van. Nem terhes állapotban is végezhetünk méhnyakzáró műtétet. A profilaktikus javallatú operációnak az a feladata, hogy a korábbi graviditások során elégtelennek bizonyult cervix záróstruktúrát, a tervezett teherbeesés előtt megerősítse. A portio amputatióját, vagy korábbi terhesség alatt elvégzett és sikertelennek bizonyult cerclage műtétet követően, szintén előnyös lehet ez a megoldás. Az ilyen esetben alkalmazott műtéti technika, az isthmorrhaphia. A beavatkozás alapját azon megfigyelés adja, mely szerint méhnyak-elégtelenségben a méhszáj elülső falában mutatható ki defektus. A műtét célja ezen elváltozás megszüntetése, majd az anatómiai struktúra helyreállítása. Terápiás célból végzett cerclage műtétről akkor beszélünk, amikor a gravid uterus nyakcsatornája nyitott, a belső méhszáj tátong, sokszor a magzatburok a nyitott méhszájon keresztül előboltosul. A műtét feltételei és a műtéti előkészítés teljes mértékben megegyeznek a profilaktikusan végzett beavatkozásokéval. Természetesen eredményességüket tekintve jóval elmaradnak a megelőző jellegűektől.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Kase NG, Weingold AB. Principles and Practice of Clinical Gynecology New York: Wiley Medical Publication; 1983. Papp Z. (szerk). A szülészet-Nőgyógyászat tankönyve. Budapest: Semmelweis kiadó; 1999.