Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. feb. 25. szombat Géza


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Incontinentia urinae
 
Egyéb megnevezés

Vizelettartási képtelenség.
A betegség meghatározása

A betegnek akarata ellenére elfolyik a vizelete, és ez számára pszichés, szociális és higiénés problémákat okoz.
Etiológia

A nôknél a szülések után átmenetileg vagy a változó korban az urethra záró és a detrusor izomzat préselô funkciója között az egyensúly megváltozik, melyhez a hólyagnyak anatómiai helyzetének változása és csökkent funkciója is társul. Ez vizelettartási képtelenséghez vezet. További etiológiai tényezôk a fokozott hasűri nyomás, ösztrogénhiány, gyakori húgyúti gyulladások.
Osztályozás, típusok

A leggyakoribb típus a stresszinkontinencia (50%), a sürgôsségi vagy késztetéses inkontinencia (20%), a kevert típusú inkontinencia (20%), túlfolyásos inkontinencia (5%), reflexinkontinencia (5%).
Patogenezis, patomechanizmus

Stresszinkontinencia esetében a húgycsô anatómiai helyzete megváltozik, a húgycsô és a hólyagalap közötti ideális 90° nagyobb lesz, mint 180°. A medencefenék gyengeségének kialakulása az oka a stresszinkontinencia létrejöttének. Sürgôsségi vagy késztetéses (urge-) inkontinencia során a detrusor izomzat akaratlan contractiója miatt az intravesicalis nyomás meghaladja az urethra záró nyomását és ez vizelettartási zavart okoz. Két formáját ismerjük. Az egyik a motoros, melynek hátterében a m. detrusor hiperaktív működése áll. A másik a szenzoros, aminek oka urológiai vagy nôgyógyászati megbetegedés lehet (pl. gyulladás, intravesicalis daganat, idegentest, kô). Kevert típusú inkontinencia esetében a stressz- és a sürgôsségi inkontinencia formái keverednek, így a panaszok és a tünetek is. Túlfolyásos inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a húgyhólyag túltelôdése, túlfeszülése okozza a vizelettartási zavart. A férfiaknál gyakoribb (pl. prostatahypertophia). A reflexinkontinencia során valamilyen neurológiai betegség (pl. sclerosis multiplex) következtében jön létre az akaratlan vizeletvesztés.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Domány Balázs
főorvos

Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

A betegnek köhögéskor, tüsszentéskor, futáskor, nehéz dolgok emelésekor, lépcsôn járáskor elcseppen vagy elfolyik a vizelete.
Tünetek

Stresszinkontinencia elôfordulásakor a betegnek akaratlanul elfolyik a vizelete minden olyan esetben, amely hasűri nyomásemelkedést idéz elô (pl. tüsszentés, köhögés, préselés). Három fokozatát különböztetjük meg. I. fokú, ha nevetésre, köhögésre, tüsszentésre jelentkezik a vizeletcsepegés. II. fokú, ha a panasz nehéz teher emelésekor, lépcsôzéskor, gyors szaladáskor áll elô. III. fokú, ha az elcseppenés már álláskor vagy lassú futás esetében is bekövetkezik. Sürgôsségi inkontinencia során a beteg gyakori, rövid idôközönként jelentkezô vizelési ingerrôl panaszkodik. Vizelési inger jelentkezésekor azonnal a WC-re kell mennie, sôt gyakran útközben elfolyik a vizelete. Éjszaka is többször WC-re kell mennie, gyakori vizelési késztetés miatt. Vizelés után soha sem érzi a húgyhólyagot üresnek. Kevert típusú incontinencia esetében a fenti tünetek összemosódnak, keverednek.
Általános vizsgálatok

Nôgyógyászati vizsgálat, citológia, a vizelet bakteriológiai vizsgálata.
Célzott vizsgálatok

Gaudenz-féle kérdôív kitöltése, mely nagy valószinűséggel elkülöníti a stresszinkontinenciát a sürgôsségi inkontinenciától. Bonney- és Valsalva-teszt elvégzése, a hólyagalap süllyedésének megállapítása UH-vizsgálattal. A húgycsôhossz mérése centiméter beosztású katéter segítségével. Urológiai beavatkozások (cisztoszkópia, cisztometria, húgycsônyomásprofil, uroflowmetria, a sphincter elektromiográfiája).

Differenciáldiagnosztika

Az alsó húgyúti infekciók miatt kialakuló átmeneti inkontinenciától kell elkülöníteni.
Rizikófaktorok

Korábban több szülés, régebbi nôgyógyászati műtétek, elhízás, székrekedés, idült hörghurut, veleszületett kötôszöveti gyengeség.
Szövődmények

Gyakori alsó és felsô húgyúti gyulladások, szeméremtest- és hüvelygyulladások.
Társuló betegségek

A szövôdményeknél felsoroltak.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Az inkontinenciák konzervatív kezelésének nagy jelentôsége van. Cél a gát- és a húgycsôzáró izomzat megerôsítése. Eredményt érhetünk el intim tornával, vagy hüvelyt körülvevô izomzat elektromos ingerlésével. A elhízott betegek súlyfeleslegének leadása, rendszeres torna, megfelelô diéta és a székrekedés megszüntetése szintén hatékony módszer lehet az inkontinencia kezelésében.
Gyógyszeres kezelés

A sürgôsségi és a kevert típusú inkontinenciák kezelésében elsôdlegesen választandó terápia a gyógyszeres kezelés. Az antikolinerg hatású gyógyszerek adása igen eredményes. Ilyen például a Ditropan vagy az Uroxal tabletta (oxybutyninum hydrochloricum) 355 mg, és a Detrusitol tabletta (tolterodinium L-tartaricum) 252 mg. Igen hatásos, mint kiegészítô hormonterápia az Ovestin tabletta (oestriolum) 351 mg adása is.
Műtéti kezelés

A stresszinkontinenciák esetében számos műtéti megoldást alkalmazhatunk, melyeknek három nagy csoportját különböztetünk meg. Hüvelyi műtétek, melyeknek több típusát ismerjük. A leggyakoribb a hüvely plasztikai műtéte vagy colpoperineorrhaphia, ezt követi a Kraatz-féle hengerlebeny-plasztika, és a Szemesi szerinti bulbocavernosus kacsműtét. Ezen beavatkozások lényege, hogy a húgycsövet és a hólyagalapot a hüvely felôl alátámasztjuk. Ezáltal a húgycsô és a hólyagalap egymáshoz viszonyított helyzete az ideálishoz közel kerül. Hasi műtétek, amelyek lényege a húgycsô retropubicus fixálása. A legismertebb a Burch- és a Marshall–Marchetti–Krantz-műtét. Ezen beavatkozások során a praevesicalis tér kipreparálását követôen a hólyagnyak mindkét oldalára behelyezett öltéseket a lig. Cooperihez, illetve a symphisishez rögzítjük, így a hólyagalapot megemeljük és a húgycsô hossza is megnövekszik. Kombinált műtétek, melyek során a hüvely felôl a húgycsövet felfüggesztik, különbözô hurokműtétek segítségével. Ezek közül ma már a TVT-műtétet (tensionfree vaginal tape), a Gittes-műtétet, a Pereyra- és a Stamey-műtétet alkalmazzák.
A kezelés komplikációi

Az antiinkontinencia műtét leggyakoribb szövôdménye a műtéti terület környékén kialakuló gyulladás, bevérzés, vagy a hólyag sérülése. Ritkán átmeneti vizelési képtelenség is jelentkezhet, melyet katéterek (suprapubicus) segítségével megoldhatunk.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

Az inkontinencia konzervatív kezelésének hatékonysága 20–30%, mely a terápia befejeztével tovább csökken. Ilyenkor egy megfelelô műtéti beavatkozással a beteg panaszai nagy valószínűséggel megszüntethetôk. Az antiinkontinencia műtétek hatékonysága változó, így a relapszus gyakorisága is. A colpoperineorrhaphia hatékonysága kb. 50–55%. A colposusupensiós és hurokműtétek hatékonysága 80–90%. A hüvelyplasztikai műtétek után kialakuló relapszusok miatt a hatékonyabb colposupensiós műtéteket alkalmazhatjuk.

Terápiás célkitűzés

A megfelelô terápia alkalmazásával a beteget panasz és tünetmentessé tenni.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

A nem kellôen kivizsgált betegnél, rosszul diagnosztizált inkontinencia-forma esetén a helytelen terápia alkalmazása. A konzervatív módszer során a nem megfelelô ideig alkalmazott gyógyszeres vagy kiegészítô terápia szintén sikertelen gyógykezelést okoz.
Prognózis

A relapszusoknál leírtaknak megfelelôen.
Követés, gondozás

A betegeket a műtétet követô 1, 3, 6, 12 hónapot követôen kontrolláljuk , illetve panaszok esetén rendeljük vissza. A konzervatív kezelést követôen is az elôbb leírt séma szerint járunk el.
Kiegészítő információk

Nemhez kötött jellegzettességek

Férfiaknál lényegesen ritkább, ami az anatómiai felépítésnek köszönhetô.
Életkorhoz kötött jellegzettességek

Szülések után, illetve idôsebb korban gyakran kialakuló betegség.
A betegtájékoztatás alapelvei

A beteget tájékoztatni kell a szükséges terápia kivitelezésérôl, eközben esetleg fellépô szövôdményekrôl, és ezen szövôdmények megoldásáról, valamint a gyógyulás lefolyásáról.