Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. jún. 25. vasárnap Vilmos


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Magzati makroszómia
 
A betegség meghatározása

A makroszómia görög szó – magyarra fordítva szó szerint nagytestűséget jelent. Magyarországon az átlagos születési súly 3250 g. A szülészeti gyakorlatban minden 4000 g feletti születési súlyú újszülöttet nagy magzatnak, az 5000 g felettieket óriás magzatnak nevezzük. A magzatok kb. 5-10%-ának 4000 g, 0,4-2%-ának 4500 g, 0,05-0,06%-ának 5000 g feletti a születési súlya. „ Milyen szép nagy pocakja van kismama! Biztosan nem lesz olyan kicsi az a baba, aki benne lakik!” Hányszor hallják vajon ezeket a mondatokat a várandós anyák, különböző megfogalmazásokban, a terhességük második felében a barátoktól, hozzátartozóktól, egészségügyi dolgozóktól, vagy egyszerűen idegenektől? Nem igazán lehet megbecsülni. A mamák általában ilyenkor büszkék, megsimogatják a hasukat, és nem is sejtik, hogy néha nem feltétlenül jelent teljes egészséget a nagy magzati súly. A makroszómia kialakulásában több tényező játszhat szerepet. Örökletes okok. a szülők, döntően az anya testmérete befolyásolja a magzat súlyát. A nagy csontos koponya (kevésbé formálódóképes) is lehet örökletes. Terminustúllépés, túlhordás. Normális lepényi működés mellett a terhesség 40. hete után is növekedést mutató magzatok esetében a túlhordott magzatok nagyobbak lehetnek (terminustúllépésről beszélünk, ha a szülés a terhesség 40-42. hete között zajlik le, túlhordás esetén a 42. hét után történik a szülés). Multiparitás (többször szülés). A születési súly az egymást követő szövődménymentes terhességekben gyakran állandóan növekszik. (a 4. és 5. újszülött nagyobb, mint a megelőzők.) A terhes súlynövekedése: a 13,5 kg-nál többet hízott asszonyok gyermekei valószínűleg nagyobb súllyal születnek (statisztikai adatok alapján a 4000-4500 g között született magzatok 33%-ában, míg az 5000 g felettiek 50%-ában az anya súlya meghaladja a 90 kg-ot). Anyai cukorbetegség (diabetes mellitus). Ebben az esetben az anyai cukorbaj ún. magzati fejlődési hibát (diabeteses fetopathia) okozhat. A magas anyai vércukorszint (hiperglikémia) a terhesség harmadik harmadában (trimeszter) makroszómiát okozhat. A fenti tényezők közül az utóbbi bír a legnagyobb jelentőséggel. Valószínű, hogy az anyai vércukor átjut a lepényen a magzatba, amely így kórosan magas cukorkoncentrációnak van kitéve. A makroszómia oka a magzat harmadik trimeszterbeli hiperinzulinizmusa. Saját inzulint (a vércukorszintet szabályozó hormon) a magzat az első trimeszter végéig nem termel, a fejlődési rendellenességek viszont addigra már kialakulhatnak. A diabeteses fetopathia jellemzői: makroszómia, ödémás szövetek, jellegzetes „holdvilág”-szerű arc, belső szervek kóros megnagyobbodása (viszceromegália). Valamennyi tünet előfordulhat az anya terhességet megelőző cukorbetegsége, illetve a terhesség során kialakuló ún. terhességi cukorbetegsége esetén, ha vércukorszintje nincs beállítva. Ebből következik, hogy ezeknél az asszonyoknál rendszeres, pontos terhesgondozással a baj megelőzhető. A legfontosabb a cukorbeteg terhesek (akár eleve, akár terhességi cukorbeteg) gondozásának megszervezése, normál vércukorszintre való beállítása és ennek rendszeres ellenőrzése. Sajnos a terhesek egy része nem tud betegségéről, mert nem okoz szubjektív panaszokat, vagy a terhesgondozás hiányos, ezért nem derül ki időben, így a megfelelő kezelés is csak későn kezdődhet, akár a szülés után. A makroszóm újszülöttek a világra jövetelük után nehezebben adaptálódnak az új környezethez, mint átlagos születési súlyú társaik. Ezen megfigyelés a gyermekorvosi (neonatológus) gyakorlat során tapasztaltak alapján ismert. Ugyanakkor az is igaz, hogy a sikeres adaptáció után többet szopnak, mint a többi újszülött. Ez természetesen súlyuk és méreteik további gyarapodásával jár. A makroszómia a szülés módjának megválasztását is megnehezítheti. A túl nagy magzati méretek, akár egészséges, akár kóros terhességről van szó, téraránytalanságot okozhatnak, melynek következtében a szülész gyakrabban kényszerül a terhesség műtéti befejezésére. A nagy magzat csontos koponyája kevésbé tud konfigurálódni a szülőcsatornában, így a csatorna tágulékonyságának maximális igénybevétele mellett sem lesz képes a magzat hüvelyen keresztül világra jönni. A magzat nagysága és a szülőcsatorna méretei között ugyanis téraránytalanság, méretbeli diszkrepancia áll fenn, hiszen a szülőcsatornának nemcsak lágy, hanem csontos része (pl. szeméremcsont) is van, mely határt szab a tágulásnak. Ezért a makroszómia a császármetszés és a szülés befejező műtétek (vákuum-extrakció, fogóműtét) gyakoriságát emeli, valamint szülési sérülésekre hajlamosít. A szülési sérülések leggyakrabban a gát, a hüvelyfal és a méhszáj területén történnek. Ezek a sérülések, szerencsés esetben, könnyen elláthatók, de a szövetek mélybe való repedése során erős vérzés is felléphet, melynek megszüntetése a sebek helyreállításával párhuzamosan nagy nehézséget jelenthet. A legtöbb sérülés hüvelyi szülés közben alakul ki, ha nagy a magzat, az anya először szülő, alacsony termetű, szűk medencéjű vagy szövetei kevéssé tágulékonyak. Nagy magzat esetében egészséges terhességnél is számolni kell, a szülés végén a kitolási szakban jelentkező váll elakadással, mely a koponya megszületése után észlelhető. Sajnos ilyenkor császármetszés már nem kivitelezhető, ezért a magzati életveszély elhárítása végett a magzat kulcscsontjának eltörésére kényszerülhet a szülészorvos. Ezt követően ugyanis a széles váll már akadálytalanul megszülethet, az újszülött vállsérülése az esetek többségében nyomtalanul gyógyul. A magzati makroszómiából származó problémák elkerülésének legjobb módja, a nagy magzat idejében való felismerése. Ez történhet még a vajúdás alatt is. Az idejében felismert makroszómia és téraránytalanság diagnózisának felállításakor anyai és magzati összetett indikáció alapján, a későbbi szövődmények megelőzése céljából, szükséges a császármetszés elvégzése. A makroszómia családi halmozódására példaként idézhető az az asszony, aki 4 gyermekét hozta világra a klinikán. Ő maga kb. 185 cm magas, és mintegy 105 kg súlyú volt, gyermekei mind 4100-4650 g közötti születési súllyal jöttek világra, hüvelyi úton. Az anya teljesen egészséges volt valamennyi szülésénél, és terhességei is szövődménymentesek voltak. Mindez arra is jó példa, hogy egy terhes anya igen is legyen büszke, ha megdicsérik a pocakja méretét, ugyanakkor gondoljon arra, hogy a nagy magzat nem feltétlenül jelent problémát, ha szakszerűen, korrektül gondozzák, és szülészorvosában maximálisan megbízik.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Melczer Zsolt
egyetemi tanársegéd

SE ÁOK II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

L.fentebb.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

L.fentebb.

Kiegészítő információk