Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. dec. 14. csütörtök Szilárda


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Menopausalis és női climacterialis állapotok
 
A betegség meghatározása

A havivérzés tartós elmaradása 50 év körüli időszakban, a fogamzóképes kor végét jelzi. Az utolsó havivérzésekkel egyidőben beköszönt a változás kora, a klimaktérium, mely átmenet a nemi teljesség és az élteskor között. Ez az átmenet a nő életének kb. 10—15 évig tartó időszaka. A klimaktériumon belül az utolsó rendes menstruáció, melyet 1 éven belül nem követ petefészekhormonok által kiváltott újabb uterinalis vérzés, a menopausa. A menopausa általában 48—52 éves korban következik be. Az utolsó havivérzés időpontját számos tényező befolyásolja: pl. örökletes tulajdonságok, tápláltsági viszonyok, klíma, az idegrendszer állapota stb. A menopausa beköszöntése normális folyamat. Ha az a 45. életév előtt következik be (menopausa praecox), kórosnak tekintjük. Nem kóros, de előfordul, hogy az utolsó rendes menstruáció csak az 55. életév után jelenik meg. Ilyenkor menopausa tardáról beszélünk.
Etiológia

A klimaktérium kialakulásában számos hormonális tényező vesz részt, melyek közül a legfontosabb az ösztrogénhiány. A változás kora nem jelent betegséget, akkor sem, ha az számtalan panasszal, tünettel jár együtt. Az élet folyamatának egy természetes állomásáról van szó, mely során a petefészek működésének fokozatos csökkenése, majd leállása következik be, és ennek eredményeként somaticus és vegetatív idegrendszeri zavarok alakulnak ki.
Osztályozás, típusok

Az utolsó menses a klimaktériumot praemenopausára és postmenopausára osztja.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Cifra Imre
egyetemi tanársegéd

DEOEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

Élettani folyamatok a változás korában. A petefészekben ritkul, majd megszűnik a peteérés, aminek először a sárgatesthormon, majd az ösztrogén hormon termelődésének a csökkenése lesz az eredménye, végül a petefészkek sorvadnak, megkisebbednek. A vulván a szőrzet megkevesbedik, a csikló és a kisajkak megkisebbednek, a nagyajkak zsírszövete csökken. A hüvelyhám sorvad, aminek következtében Labhardt-stenosis alakulhat ki, sérülékennyé is válik, közösüléskor, hüvelyöblítéskor hámhiányok keletkezhetnek, fokozott váladék képződik, melynek eredménye az ún. colpitis vetularum lehet. A méh állománya megkisebbedik, az endometrium fokozatosan atrophiássá válik. Az emlők is megkisebbednek, a mirigyállomány helyét zsír- és kötőszövet foglalja el. Vegetatív idegrendszeri változások (hőhullám, éjszakai izzadás, fejfájás, alvászavar, depressio-hajlam, fáradékonyság, pszichés egyensúlyzavar stb.) jelentkeznek, melyek szintén elsősorban az ösztrogénszint csökkenésével hozhatók összefüggésbe. Elhízás és fokozott szőrnövekedés is kialakulhat. Hormonális változások következnek be, melyre jellemző az ösztrogénszint csökkenése és a hypophysis által termelt gonadotrop hormonok szintjének emelkedése, (FSH-szint 10—20-szorosára, LH-szint 5—10-szeresére nő). Kóros folyamatok a klimaktériumban. Vérzészavarok: a praemenopausában nem ritkák a menstruáció rendellenességei (hypomenorrhoea, hypermenorrhoea, oligomenorrhoea, polymenorrhoea stb.), ezek okát, a szakma szabályai szerint, minden esetben szövettani vizsgálattal tisztázni kell. Az endometriumból kiinduló jó- és rosszindulatú daganatok száma, a vérzészavarok előfordulási gyakoriságával párhuzamosan, egyre növekszik. Involúciós zavarok: a hüvely sorvadása lehet olyan mértékű, hogy a közösülést fájdalmassá, vagy lehetetlenné teszi. Az atrophiás vulvovaginitis megjelenése sem ritka. A külső nemi szervek kóros involúciójára jellemző a craurosis, a leukoplakia és a pruritus vulvae. Ezek az elváltozások rákmegelőző állapotoknak tekintendők és konzervatív kezelés eredménytelensége esetén indokolt szövettani vizsgálatuk. Az alsó húgyúti tractus atrophiás funkciózavara, mint például az urethrocystitis is kialakulhat. Csontritkulás (osteoporosis): a csont állománya megkevesbedik, melynek a gerinccsigolyák kompressziós törése, illetve későbbi életkorban akár combnyaktörés is lehet a következménye. Pszichés zavarok: főleg a menopausa utáni években fordulnak elő a kezelést is indokló pszichés változások. Ilyenek a depressio, a szorongás (pl. a szexuális élet elvesztésétől, vagy az öregedéstől való félelem), a paranoid reakciók, bizonyos schizophreniához hasonló kórképek. Ha a beteg nem részesül megfelelő kezelésben, a pszichés zavarok akár öngyilkosságba is kergethetik. Cardiovascularis megbetegedések: a menopausa előtt, az azonos korú férfiakban a szív-infarctus gyakorisága nagyobb, mint az ugyanolyan korú nők esetében. Az utolsó rendes havivérzés lezajlása után ez a különbség kiegyenlítődik, sőt nőkben a megbetegedés lényegesen gyakoribbá válik. A magas vérnyomás és az érelmeszesedés előfordulása esetében is hasonló a helyzet. Cukorbetegség (diabetes mellitus): a klimaktériumban a cukorbetegség gyakorisága is fokozódik, de ennek valószínűleg nem az ösztrogénhiány az oka. A vegetatív idegrendszer változásaival, a zsíranyagcsere megváltozásával, az elhízással, a mozgásszegény életmóddal és a fokozottabb szénhidrátbevitellel magyarázzuk elsősorban. Az ösztrogének diabeticus hatásúak, így adásuk tovább ronthatja a szénhidrát-anyagcserét.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

A klimaktérium a nő életének jelentős periódusa. Hosszantartó ösztrogénhiányos állapotnak felel meg. A fontos tünetek, lényegi zavarok nem szűnnek meg néhány év alatt, sőt a tünetek fokozódhatnak, a következmények súlyosbodhatnak (pl. csigolyakompresszió, szívinfarktus, vizelettartási zavarok stb.), ha nem történik beavatkozás. Mivel a változókori problémák kialakulásáért elsősorban a petefészkek működésének csökkenése, illetve működésének megszűnése miatti ösztrogénhiány felelős, kézenfekvő terápia a hormonszubsztitúció. A hormonpótló kezelés elsősorban „lágy” ösztrogének adását jelenti. A terápiás terv felállításakor figyelembe kell venni a gyógyszer mellékhatásait és az ellenjavallatokat (pl. thrombosis-hajlam, májbetegségek, cukorbetegség, előzményben szereplő betegségek stb.) is. Tartós ösztrogénterápia hatására az involúciós jelenségek és a csontritkulás folyamata lelassul, a pszichés zavarok legtöbbször megszűnnek vagy mérséklődnek, ritkábbá válik a hypertonia és az infarctus előfordulási gyakorisága is csökken.

Kiegészítő információk