Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2014. nov. 1. szombat Marianna


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Myoma corporis uteri
 
A betegség meghatározása

A myoma a méh jóindulatú daganata, mely jellemzően a nők termékeny korszakában jelenik meg, ekkor 20—25% a gyakorisága. Elhelyezkedhet a méh külső, belső felszínén, vagy a méh izomfalán belül, de lokalizálódhat a méhnyakra is. Gyakran több különálló gömbszerű góc fejlődik ki, mérete pár mm-től emberfőnyi nagyságú lehet. A méh egyetlen izomsejtjéből kialakuló myomából csaknem soha nem alakul ki rosszindulatú daganat, és sürgős ellátást is csak kivételesen igényel. Kezelésre akkor szorul, ha már panaszokat okoz, vagy jelentős méretűre növekszik.
Etiológia

A myoma létrejöttének, növekedésének hátterében elsősorban az ösztrogénhatás játszik szerepet, de más női nemi hormon, így a progeszteron is befolyásolja a kialakulását. Ennek megfelelően a reproduktív években alakul ki, terhesség alatt pedig gyors növekedés figyelhető meg, viszont gyermekágyban, menopausában (ekkor a hormonszintek alacsonnyá válnak) növekedése megáll, sőt mérete csökken. Számos tanulmány vizsgálta, hogy kiknél alakulhat ki nagyobb valószínűséggel myoma, biztos megfigyelés, hogy akinek a családjában volt ilyen betegség, annál gyakoribb az előfordulása.
Szülészet-Nőgyógyászat
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bódis József
osztályvezető főorvos
Baranya Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály
Szerző:

Dr. Huga Sándor
klinikai orvos

DEOEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Tünetek

Gyakran semmilyen panaszt nem okoz a myoma, és rutin, illetve más célból végzett vizsgálat során kerül felismerésre. Jellemző tünetei: bővebb, elhúzódó menstruáció, rendellenes vérzés, ezek miatt kialakuló vérszegénység, alhasi fájdalom, gyakori székelési, vizelési inger vagy vizelési nehézség, sterilitás, spontán vetélések, terhesség és szülés alatti szövődmények, fájdalmas közösülés.
Célzott vizsgálatok

A nőgyógyászati vizsgálat során tapintással felismert göb ultrahangvizsgálattal kerül megerősítésre. A méh belfelszínén helyet foglaló, többnyire vérzészavarral járó myomák esetén segítséget nyújthat a méhtükrözés (hiszteroszkópia) is.

Terápia

Műtéti kezelés

Amennyiben panaszokat nem okoz a myoma, rendszeres ellenőrzés javasolt, legalább félévente. A növekedést mutató, ökölnyi vagy nagyobb, illetve panaszokat okozó göbök eltávolítandók. A méh megtartása lehetséges a göbök eltávolításával, szükség esetén a sebészi beavatkozás előtt a gócok méretét gyógyszeres kezeléssel (GnRh-analógok, danazol) lehet csökkenteni. Amennyiben nem terveznek több terhességet, illetve gyors növekedésű, vagy panaszokat okozó myoma alakult ki, úgy az anatómiai viszonyoktól függően hüvelyi, vagy hasi méheltávolítás szükséges. Az utóbbi 10 évben elérhetővé váltak a beteget kevésbé megterhelő sebészi módszerek is, a hastükrözés (laparoszkópia) és a méhtükrözés (hiszteroszkópia), melyek elsősorban akkor jelentenek alternatívát, amikor csak néhány kisebb göb van jelen.

Prognózis

A myoma-gócok eltávolítása után újabb göbök alakulhatnak ki, a méh eltávolítása gyógyulást eredményez. Bár megelőzésre nincs speciális életmódbeli javaslat, megnyugató, hogy a myomák viszonylag kis százaléka igényel kezelést.
Kiegészítő információk