Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 24. kedd Salamon


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
A traumatológia és igazságügyi orvostan
 
A betegség meghatározása

Minden orvosi működés olyan szakmai tevékenység, melynek helyes gyakorlását elsősorban az orvostudomány - a traumatológia esetében ezen felül még a disciplina speciális saját - szakmai szabályai biztosítják. Az orvostudomány minden ágazatának ismeretanyagát szakmai szabálynak kell tekinteni. Ahhoz azonban, hogy társadalmi szinten a helyes és kifogástalan orvosi gyakorlat mindenben megvalósítható legyen, nem elegendőek a szakmai szabályok, az orvosi tevékenység folytatását az állam jogilag is szabályozza. Ezt a szabályozást az orvosi működés jogi vonatkozásaiban törvények és rendelkezések biztosítják. Az Egészségügyi törvény szabja meg az orvosok szakmai tevékenységének lehetőségeit és határait, fekteti le az orvosi működésnek általános elveit, az orvosok magatartásbeli és más kötelezettségeit, az orvosok jogosultságait, valamint az orvosi felelősség általános szabályait. A törvény végrehajtását segítik az annak a szellemében készült végrehajtási utasítások, de az egészségügyi dolgozók rendtartása és a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe is. Az orvosi hivatás lényege, általában az orvosi tevékenység és a traumatológia célja is a betegek életének megmentése, egészségük helyreállítása és fenntartása. Ezen célok elérése során számos kötelezettség hárul az orvosokra. A gyakorló orvosok kötelességei: Gyógykezelési kötelezettség. Ide tartozik a betegfogadási kötelezettség, a fekvőbeteg ellátási kötelezettség, a sürgős szükség esetének megítélése. Az orvosi tevékenység megtagadásának kötelezettsége. Bármilyen jellegű tiltott tevékenységre való felkérésre vonatkozik. Tájékoztatási kötelezettség. A valóságnak megfelelő, tárgyilagos tájékoztatás az eredményes gyógykezelés feltétele. Az orvos nem közölhet a valóságosnál súlyosabb körjóslatot, de nem ígérhet olyan eredményt sem, melyre az orvostudomány állása szerint nem számíthat. Utasításadási kötelezettség. Az eredményes gyógyítás feltétele. Hozzájárulás beszerzésének a kötelezettsége. A beteg az orvosnál való jelentkezésével kinyilvánítja az ellátás iránti igényét azonban nem ismerheti a szükséges beavatkozásokat, így arról ismereteket, felvilágosítást kell, hogy kapjon ahhoz, hogy felelősen dönthessen a saját sorsáról és hozzájáruljon azokhoz. Szakértői működés kötelezettsége. A speciális szakmai ismeretekkel rendelkező orvos (szakmáját értő, azaz szakértő) működési körében jogilag szabályozott feltételek mellett, elő kell, hogy segítse a különböző hatóságok tevékenységét. Bűncselekmények, balesetek áldozatainak ellátása során a hatóságok nagy tömegben igénylik a traumatológusok által kiállított orvosi dokumentumokat, melyeknek jogkövetkezménye van, ezért ezeknek a dokumentumoknak formai és tartalmi előírásuk van. Nyilvántartási kötelezettség. Ez a dokumentálás (kórlap, betegkarton, dekurzus stb.), az adatszolgáltatás (morbiditási mutatók, betegforgalmi statisztikák stb.) és a bejelentés kötelezettségét (fertőző betegségek stb.) is jelenti. Titoktartási kötelezettség. A beteg őszinte bizalmát kell, hogy megalapozza. Magatartási kötelezettségek. Kifejtésükkel az egészségügyi törvény, a rendtartás és az etikai kódex foglalkozik. Az orvosi tevékenység folytatásához, a vállalt és kötelező feladatok teljesítéséhez segítségül a gyakorló orvost jogokkal is felruházzák. Ezek az orvosi tevékenység, a gyógykezelés folytatását biztosítják, de az orvos személyét is védik. A gyógyítási mód megválasztásának joga. Az alkalmazott gyógymód azonban nem lehet az orvostudomány állásának meg nem felelő. Továbbá nem lehet a kockázata nagyobb az elmaradásával járó kockázatnál. Személyi és tárgyi feltételek híján nem végezhető az adott beavatkozás és tiltott tevékenységet sem lehet választani. A gyógykezelés megtagadásának a joga. Az orvos büntetőjogi védelme. Az orvos működése közben hivatalos személynek minősül. Szakképesítés megszerzésének a joga. Egészségügyi és szociális tevékenységre való vállalkozás, valamint magángyakorlat folytatásának joga. Az Egészségügyi törvény hangsúlyozottan és jelentős terjedelemben foglalkozik a betegek jogaival is, melyek önálló fejezetben kerülnek tárgyalásra. Az orvosnak a tevékenységét szabályszerűen kell végeznie. Ha az orvos a működésére vonatkozó szakmai vagy jogi szabályokat megszegi, kötelezettségeit nem tartja be vagy jogaival visszaél felelősséggel tartozik. Az orvos felelős a beteg vizsgálata és gyógykezelése, egészségének védelme érdekében tett intézkedéséért illetőleg a szükséges intézkedések elmulasztásáért. Az orvosi felelősség kérdésének részletezése előtt azonban szükséges a szakmai szabályokról megjegyezni, hogy általánosságban, minden esetre azonos érvényességgel nem fogalmazhatók meg. Ezért az orvosi foglalkozásnak tételesen rögzített, jogszabályokban definitíve megszabott szakmai szabályai nincsenek, nem is lehetnek. Általános követelményként csak az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő gyógykezelés kívánalma fogalmazható meg. Ezt nem tágíthatja és nem szűkítheti a minőségbiztosítási rendszerek által követelten leírt protokollok és standard eljárások gyűjteménye. Foglakozási szabálynak tekinthetők azok az ismeretek, melyeket az alábbiak tartalmaznak: Az alap és továbbképzésben alkalmazott egyetemi tankönyvek, jegyzetek; szakkönyvek; monográfiák; szakfolyóiratok; gyógyszergyártók útmutatói, tájékoztatói. Egészségügyi főhatóság szakmai irányelvei, közlönyei. Országos intézetek, szakmai kollégiumok módszertani levelei. A Magyar Orvosi Kamara és Etikai Kollégiumának elvi állásfoglalásai. Szakmai vezető szervek és tudományos társaságok állásfoglalásai. Speciális tevékenységekre (pl. transzfúzió adása, terhességmegszakítás, a látlelet készítése) külön meghatározott eljárási szabályok. Az orvos tevékenysége tehát addig szabályszerű, ameddig az alkalmazott gyógymód, a gyógyító eszköz az orvostudomány állásának megfelel. Az orvosi felelősség összetett, egymás mellett egyszerre több formája is fennállhat a szabályszegés jellegétől függően. A felelősség formái: Etikai, mely a hivatás gyakorlása során tanúsított magatartásra vonatkozik. Ez vonatkozhat más egészségügyi dolgozókhoz való viszonyulásra is, mint pl.: segítség, támogatás nyújtása, hibára figyelmeztetés, bírálat tétele a beteg előtt konzilíumban vagy helyettesítéskor. De vonatkozhat a betegekkel való foglalkozás során a türelem, a figyelem, a kímélet gyakorlására, a gyógyulásba vetett hit fenntartására, a hamis illúzió keltés elkerülésére, a beteg helyzetével való visszaélésre, és nem utolsó sorban anyagi ellenszolgáltatás kényszerérzetének felkeltésére. Fegyelmi, mely a munkavégzéssel kapcsolatos kötelezettségek megszegését érinti. Polgári jogi, más néven kártérítési felelősség, mely a másoknak jogellenesen okozott károk esetén merül fel. Általános kártérítési szabály, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Speciális kártérítési szabály, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A kártérítési kifizetéssel kapcsolatban fontos, hogy azt a munkáltató teljesíti, ha az alkalmazottja a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárt. Ezt a felelősségbiztosító a szerződésben megállapított mértékig átvállalhatja, de a károkozó jogellenes magatartás esetén ezt rendszerint megtagadja vagy a biztosítottól a megtérítését követelheti. Szabálysértési, mely a jogilag a vétség fokát el nem érő szabályszegésekre vonatkozik. Büntetőjogi, mely a gyógyítást, mint ún. veszélyes foglalkozást folytató orvosok életet, testi épséget, egészséget gondatlanságból veszélyeztető vagy károsító szabályszegéseire vonatkozik. Büntetőjogi felelősségi forma esetei lehetnek, pl.: a foglalkozási veszélyeztetés, a tiltott orvosi tevékenység folytatása, a titoktartás megszegése, orvosi okirat hamisítása, kábítószerrel való visszaélés, segítségnyújtás elmulasztása Eredménytelen vagy kárt eredményező orvosi tevékenység esetében igazságügyi orvosszakértő segíti e tevékenység megítélésében a felelősséget megállapító bíróságot. Az egyes esetek orvosszakértői megítélése bonyolult és nehéz feladat, melynek során mérlegelendő, hogy a bekövetkezett és kifogásolható esemény a beavatkozás kockázati körébe tartozik-e vagy tévedés, esetleg hiba okozta-e. Ezek objektív és szubjektív okból is bekövetkezhetnek, az utóbbi a foglalkozási szabályszegés. Amennyiben az okozati összefüggés is fennáll a szabályszegés és a hibás eredmény között az orvos felelőssége megállapítható. A traumatológus orvos tevékenységére az előbbiekben leírtak, mint minden más orvosra is egyaránt vonatkoznak. A traumatológiai munka nehézségei és problematikájuk ellenére a baleseti sebészeti tevékenységet kifogásoló panaszbeadványokból fakadó büntetőügyek vagy kártérítési perek száma viszonylag csekély a többi orvosi és ezen belül sebészeti szakmákhoz is képest. Elmarasztaló ítélet pedig csak néhány történt. E panaszok és bírósági eljárások az alábbi témakörökben történtek: a későn elvégzett műtét szövődményi kockázata, a szövődmény kialakulásának 4%-os esélye esetén az előzetes tájékoztatás köre, szakmai szabályszegés és a kártérítési felelősség összefüggése (ok-okozat kérdése), a szükséges műtét visszautasítása után visszamaradt kóros állapot a felelősség szempontjából a beteg terhére esése, az orvosi utasítás be nem tartása folytán keletkezett kárnak a beteg általi viselése, el nem hárítható szövődményért való felelősség kérdése, az orvosi ellátástól függetlenül kialakuló degeneratív elváltozásért való felelősség. A traumatológusok munkájuk sajátosságai miatt néhány feladattal és problémával gyakrabban találkoznak. Időt rabló és kényszerű feladat melyre eljárási szabály is vonatkozik a látlelet vagy orvosi bizonyítvány készítése. Az elektronikus kiadványszerkesztés és a finanszírozás centrikus dokumentumkészítés korában egyre több az eredeti célja szerint elfogadhatatlan és jogi szempontból kifogásolható látlelet készül. Számos esetben a kiadott látleletek sem tartalmi sem formai szempontból sem megfelelőek, így alig használhatóak a későbbi hatósági eljárások során. Bár ezidáig kártérítési per ezen ok folytán még nem keletkezett, a kiállító orvos hatóság előtti megidézése és akár megszégyenítése valamint az ellátó intézmény tekintélyvesztése miatt kínos és kellemetlen. A látlelet készítésének a szabályai régiek, nem változtak, formájuk régi formanyomtatványokon rögzített, elektronikus formába átemelhető, de a klasszikus tankönyvek is tartalmazzák, bemutatják. Általános hibaként említhető a sebek, sérülések helye és formája szabatos leírásának a hiánya, valamint a diagnózis szabatos megjelölése helyett általánosító BNO kód és diagnózis megjelölése (pl.: testi erővel okozott sérülés). Amennyiben a gyógytartam nem telt le a látlelet készítésekor, a várhatóság megjelölésével hozzávetőleges, szokásos gyógytartam adandó meg. Bár nem szokott gondot okozni, - mert a traumatológia eleve kiélezett helyzetekre van felkészülve és a szokásos gyakorlatuk a sürgősségi ellátás - de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy sürgősségi beavatkozások esetén is a felvilágosítási és beleegyezés kérési kötelezettség fennáll, ha arra egyáltalán lehetőség van. A műtétes beavatkozások kiterjesztésének a szabályai egyeznek a sebészetben szokásossal, azaz nem sérülhet a beteg önrendelkezési joga. A sürgősségi betegellátással kapcsolatban meg kell még említeni, hogy kábítószerfogyasztásra utaló gyanú vagy ilyen befolyásoltság jelei, esetleg pozitív tesztek esetén nincs jelentési kötelezettsége az orvosnak vagy az egészségügyi intézménynek, de a hatóság esetleges kérésére biológiai minta (vér, vizelet) biztosítása szükséges. Lényegében hasonló a helyzet az alkohol vonatkozásában is, nincs jelentési kötelezettség, de a vérminta biztosítása és alkoholtartalmának akár későbbi meghatározása mind a klinikai szituáció megítélését, mind a cselekmény vagy esemény elbírálását segíti. Toxikológiai meghatározásra minta biztosítása kötelező idegenkezű és önkezű cselekmények esetén. Gondolni kell azonban megfelelő minta vételére bármely esetben, amikor felmerülhet idegen (mérgező) anyag hatása, mely valamilyen felelősség kérdését is felvetheti a későbbiekben (pl. környezeti károsító hatás, foglalkozási eredetű mérgezés esetei, stb.). A nyolc napon túl gyógyuló sérülések észlelése esetén változatlanul fennáll a törvényes jelentési kötelezettség, annak ellenére, hogy néhány érdekvédő szervezet ennek jogosságát vitatja. Különleges kérdés a bármilyen kezelés (pl. vér beadása) visszautasításának kérdése. A beteg vagy szükség esetén a törvényes képviselője az önrendelkezés joga alapján a megfelelő felvilágosítás után a beavatkozásokba beleegyezhet vagy visszautasíthatja azokat. A döntés mások életét nem veszélyeztetheti. Közvetlen életveszély elhárításához szükséges beavatkozások elvégzéséhez vagy műtét közben szükségessé váló, indokolt további beavatkozásokhoz a beteg vagy képviselőjének hozzájárulása nem szükséges.
Traumatológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bíró Vilmos
tanszékvezető egyetemi tanár
DEOEC Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék
Szerző:

Dr. Varga Mihály
egyetemi docens, intézetvezető

DEOEC Igazságügyi Orvostani Intézet
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

.

Terápia


Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. Magyar Orvosi Kamara: Orvosetikai Statutum. 1998. Sótonyi P. (szerk): Igazságügyi orvostan. Semmelweis kiadó, 1999. Dr. Köles T.: Orvosi műhiba perek. Hvgorac kiadó, 1999.