Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2014. dec. 19. péntek Viola


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Distalis radiustörés
 
A betegség meghatározása

Az emberi szervezet egyik leggyakoribb törése a típus helyen létrejött radiustörés, mely hazánkban évente 20 000 az Egyesült Államokban félmillió beteget érint. A hétköznapok során, helytelenül, típusos törésről beszélünk, holott, a törés helye típusos, nem a törés. Gyakorisága miatt korán a törésgyógyítás fókuszába került. Colles 1814-ben írja le a törést, Smith a palmaris törtdarab elmozdulását 1847-ben közli. Barton a peremtörést, melyet róla neveznek el 1838-ban ismertette.
Etiológia

DISTALIS RADIUSVÉG ANATÓMIÁJA:

A csuklóízületet a radius distalis vége, az ezt kiegészítő háromszögletű porckorong szalagrendszerével együtt, mely az ulnavég felett egészíti ki az ízületet, alkotja proximalisan; distalisan pedig a scaphoideum lunatum, os triquetrum, által alkotott tojás alakú ízfelszín képezi az ízület fejét. Az ízületet erős szalagok erősítik. A tojás ízületben a flexio-extensio közel 90 fokos, és 35 fokos ulnar- és radialductio vitelezhető ki.
Osztályozás, típusok

A TÖRÉSEK KELETKEZÉSI MECHANIZMUSA, FELISMERÉSE ÉS OSZTÁLYOZÁSA:

A típusos helyen létrejött törés bekövetkeztekor a radius distalis végén az ízfelszíntől 1,5-2 cm-re következik be a törés, a törésvonalak azonban az ízületre is ráterjedhetnek és a metaphysis szélesebb zónáját, érinthetik. A törés általában eleséskor következik be, a beteg védekezően maga elé nyújtja kezét, vagy leüléskor maga mellett kitámaszt, dorsalflektált csuklónál tenyérrel ér földet. Ezekben az esetekben dorsalis elbillenés következik be. Amennyiben flektált csukló mellett következik be a kitámasztás, palmar irányú Smith-törések keletkeznek. A törés felismerése: Dislocatio nélküli töréseknél processus styloideus radii és perem törések esetén, a típusos hely nyomásérzékenysége, duzzanata veti fel a törés gyanúját. Dislocalt Colles-törések a csukló megtekintésénél már egyértelműek, a csukló, kéz oldalnézetben francia villára hasonlít, a dorsal felszín felől vizsgálva bajonett állásban helyezkedik el. A distalis tört darab elbillenése ezeket a típusos helyzeteket módosíthatja. A pontos diagnózishoz és klasszifikációhoz, kétirányú röntgen szükséges. Számos klasszifikáció ismert. A jelenleg hazánkban legjobban elfogadott a Frykman Fernandez és a Müller-féle AO beosztás.
Traumatológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bíró Vilmos
tanszékvezető egyetemi tanár
DEOEC Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék
Szerző:

Prof. Dr. Nyárády József
klinikaigazgató, egyetemi tanár

PTE ÁOK Balesetsebészeti Klinika
Diagnosztika

Tünetek

L. fentebb.

Terápia

Műtéti kezelés

A DISTALIS RADIUSVÉG KEZELÉSI MÓDSZEREI:

A distalis radiusvég kezelési módszere a törés típusától függ. Azok a típusú törések, melynél a fedett repositio elvégezhető és külső rögzítéssel (gipszkötéssel) helyben tartható, konzervatív kezelést végzünk. Konzervatív kezelést a következőképpen végezzük. A kart a hüvelyk és középső ujjon ujjhúzókkal felfüggesztjük, tört végek széthúzása után manuális repositiot végzünk, a széthúzást összeengedjük, majd a dorsalis felszínre, a radiust és az ulnát oldalról megtámasztó széles gipszsínt helyezünk fel. A sín a hüvelykujjat szabadon hagyja, distalisan a metacarpophalangealis ízületek vonaláig ér, proximalisan pedig oly magasságban, hogy a könyökízület funkcióját ne szűkítse be. A csuklóízület 30 fokos dorsal és 5 fokos ulnarductioban van. A gipszsínt az oedema elmúlása után, általában a repositio utáni 4. napon, legkésőbb 1 héttel körkörös gipszre cseréljük ki. A rögzítést 4-6 hétig tartjuk fenn, fiatal betegeknél, egyszerű haránt töréseknél 4 hét, darabos, vagy időskori töréseknél 6 hét a rögzítési idő. Amennyiben a törés reponálható, de ezzel az egyszerű módszerrel helyben nem tartható, minimál osteosynthesist kell végeznünk. Percutan Kirschner-drótos tűzést alkalmazunk repositio után. A beavatkozást hasonlóan végezzük a konzervatív kezeléshez. Repositio után a processus styloideus radii felől Kirschner-drótokat fúrunk a törésen át a szembelévő corticalisba. Kapanji javaslata, a dorsalis törési résen át vezetjük be a drótot, a dorsalis billenést megtámasztva a palmaris corticalisba fúrjuk azokat. A Kirschner-drótokkal letört darabokat helyretétel után rögzíthetünk. (Minden esetben ezek a szintézisek külső gipszrögzítést igényelnek. Ízületbe hatoló, vagy metaphysist érintő darabos dislocalt repositio után könnyen redislocalodó töréseknél, ahol a törés helyben tartása valamilyen irányból támasztást igényel, indikáció a lemezes osteosynthesisre. Az utóbbi időben a dorsalis alkalmazás elkerülése céljából szögstabil lemezeket használunk. Ezekkel a palmaris oldalról is meg lehet akadályozni a dorsal irányú redislocatiot. Lemezes osteosynthesisnél dorsalis vagy volaris behatolásból tárjuk fel a törést a repositio és lemez behelyezése céljából. Dorsalis feltárásnál a metszést a bőrön kissé ívelten vezetjük, leggyakrabban a I. és II. ínrekesz között tárjuk fel a csontot. Ezzel a behatolással a processus styloideus radiit hozzuk látótérbe. Ha medialisabb feltárásra van szükségünk a III. ínhüvely reteszen keresztül hatolunk be, elérve a Lister-tuberculumot. Az extensor pollicis longus megkímélésével az ínak kétfelé választásával tárjuk fel a csont dorsalis felszínét. Volaris behatolásnál két elterjedt behatolás van. A Henry-feltárás: hosszanti metszést ejtünk a m. flexor carpi radialis ina mellett radialisan, az a. radialis és az ín között hatolunk a mélybe a m. pronator quadratusra jutva. Az izmot a lateralis oldalon leválasztjuk, ulnar felé hajtjuk, és a csontra jutunk. A másik igen jó feltárásnál a metszés distalisan a középső palmaris redőben indul, cik-cakkban keresztezi a csuklóredőket, és az ulnaris oldalra jut. A metszést ívben a radialis oldal felé vezetjük tovább. A feltárásból a n. medianus felszabadítható, valamint a n. ulnaris a Guyon-csatornában. A feltárást az ulnaris neurovascularis köteg és a mély flexorok között a mélybe vezetjük. A metszésből a radius teljes szélességben, valamint a radioulnaris ízület tájéka elérhető. Amennyiben a törés darabossága miatt a hossz helyreállítása a darabok egymástól való eltávolítását követelik, fixateur externe-vel állítjuk helyre a hosszt, míg az ízfelszín és a metaphysis repositioját Kirschner-dróttal esetleg csavarokkal biztosítjuk. Ezekben a súlyos esetekben a zömítés következtében csonthiány is felléphet. Ezeknek a pótlására a későbbiek folyamán csontpótlást kell végeznünk, 2-3 héttel az első beavatkozás után. A Müller-féle beosztás egyértelműen meghatározza milyen beavatkozásokat kell végeznünk: A1-es törés esetén, amely az ulna distalis végének törését jelzi, az ulna stabilizációja szükséges, azaz műtétet végzünk, (lemezes osteosynthesist). A2-es törés esetén mivel ez extraarticularis törés, dorsalis, vagy volaris elbillenéssel a kezelés konzervatív. A repositioval a billenést megszüntetjük, és funkcionális helyzetben gipszsínt helyezünk fel, melyet később körkörös gipszkötésre cserélünk. A3-as töréseknél a dorsalis oldalon kisebb-nagyobb darabok kitörnek, így a repositio után konzervatív kezeléssel a helyben tartás nehéz. Dróttűzést vagy az eset súlyosságától függően, támasztó lemezszintézist végzünk. B1-es töréseknél ezek ízületbe hatoló törések, a processus styloideus radii törik le, dislocatio nélküli töréseknél konzervatív gipszkezelést alkalmazunk. Dislocalt töréseknél helyretétel után a helybenntartás konzervatív módszerekkel általában lehetetlen, ezért dróttűzést, vagy csavaros fixációt alkalmazunk. B2-es törések esetén, melyek a dorsalis perem törését jelentik (Barton-törés), a letört darab helyben tartása tűződróttal, vagy műtéttel, támasztó lemezzel oldható meg. B3-as töréseknél (reverz Barton), szintén a tűződrótos rögzítés és támasztó lemez a megoldás. C típusú töréseknél a megoldások a következők: C1-es dislocatio nélküli törésnél, vagy jól reponálható törésnél konzervatív megoldás. C2-es törésnél, a metaphysis darabos törése miatt lemezes osteosynthesisek kerülnek előtérbe, míg C3-es típusú töréseknél, ahol mind a metaphysis mind az articularis törés darabos, lemez fixateur a megoldás. Azokban az esetekben, ahol csonthiánnyal kell számolnunk, csontpótlást végzünk. Előfordulhat, hogy a súlyos törést megoldani nem lehet, ezeknél a betegeknél primeren csukló arthrodesist végzünk, vagy első ülésben hosszmegtartó kezelést fixateurrel és a rossz helyzetben összegyógyult csonton végezzük a merevítést. A betegeket mindig egyéni mérlegelés alapján kell megfelelő kezelésben részesíteni, számos esetben azonban célszerű a bonyolultabbnak tűnő, de biztonságosabb operatív megoldást választani.
Speciális forma kezelése

A rosszul gyógyult törések korrekciós lehetőségei:

Kezelések után a törések rossz helyzetben való gyógyulása is bekövetkezhet. Amennyiben időben észleljük az elmozdulást, az első ellátás utáni két hétben újabb repositiót és fixációt végeznek. Ha több mint két hét után derül fény a redislocatióra, célszerű megvárni rossz helyzetben a törésgyógyulást, és betornáztatás után, végzünk korrekciós műtétet, ha rossz a funkció. A javító műtétek célja, a radius distalis végének eredeti szögviszonyainak helyreállítása. Volar irányban 10 fokos, radioulnaris irányban 30 fokos lejtést kell biztosítani. Az osteotomiák során a csontot átvágjuk, éket veszünk ki, amely kivételével a radius eredeti szögviszonyai helyreállnak, az ilyenkor létrejövő „ulna pluszt ” ulnarövidítő osteotomiával oldjuk meg. A másik műtéti csoportnál a csont átfűrészelése után csontblokk beültetésével biztosítjuk a normális szögviszonyokat. Ebben az esetben az ulnához nyúlni nem kell. A megfelelő töréskezelés, vagy korrekciós műtét jó eredményének záloga az anatómiai repositio és a megfelelő ideig való helyes rögzítés után a beteg torna kezelése.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Fernandez DL, Geissler WB. Treatment of displaced articular fractures of the radius. J Hand Surg (Am) 1991 May; 16 (3):375-84. Gupta R, Raheja A, Modi U. Colles’ fracture: management by percutaneous crossed-pin fixation versus plaster of Paris cast immobilization. Orthopedics 1999 Jul;22 (7):680-2. Munson GO, Gainor BJ. Percutaneous pinning of distal radius fractures. J Trauma 1981. Dec;21(12): 1032-5. Rayhack JM. The history and evolution of percutaneous pining of displaced distal radius fractures. Orthop Clin North Am 1993 Apr;24(2):287-300. Naidu SH, Capo JT, Moulton M, Ciccone W II, Radin A. Percutaneous pinning of distal radius fractures: a biomechanical study. J. Hand Surg (Am) 1997 Mar;22(2):252-7.