Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 24. kedd Salamon


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Finanszírozási kérdések a hazai traumatologiai gyakorlatban
 
A betegség meghatározása

Napjaink egészségügyi fínanszirozásának alapelve a teljesítményfüggő térítés. A fekvőbeteg forgalom finanszírozásában elválik az aktív és a krónikus ellátás. Az aktív betegellátást a Homogén Betegcsoportok (HBCs=DRG, disease related group) alapján dijazzák. Ennek lényege, hogy a megközelítően azonos ráfordítást igénylő, szakmailag is rokon, de különböző betegségek, sérülések alkotnak egy-egy csoportot. Az adott ellátási eset megfelelő csoportba sorolását a betegség/sérülés diagnózisa (BNO-kód: Betegségek Nemzetközi Osztályozása), illetve az elvégzett műtéti tevékenység WHO-kódja (OENO kód = orvosi ellátások nemzetközi osztályozása) határozza meg minden esetben egy adott besorolási algoritmus szerint. Eszerint létezik műtéti HBCs (P-jelű) vagy konzervativ HBCs (M-jelű). Elképzelhető, hogy bizonyos műtét nem besorolási tényező, igy az elvégzett műtét ellenére a sérülés M-jelű HBCs-be sorolódik. Bizonyos esetekben az algoritmus nemcsak a BNO és a WHO kódot követeli meg, hanem a felhasznált implantatum anyagkódját is, mint bizonyító feltételt (pl.: protézisek). Megint másutt szükséges lehet szövődmények megjelölése ahhoz, hogy megfelelő HBCs-be sorolódjék az eset (pl.: protézis revízios műtét esetén a mechanikai lazulást is külön kódolni kell nemcsak a speciális implantatumot). Léteznek speciális, ún. csillagos HBCs-k, amelyekre vonatkozó tevékenységek elvégzését egy adott intézményben csak a Szakmai Kollégium ajánlása alapján és az Egészségügyi Minisztérium engedélye birtokában térít a biztosító. Legújabban ún. sürgősségi csillagos HBCs-k is bevezetésre kerültek. Azokon az osztályokon, ahol megfelelő létszámú trauma team ügyel és a friss sérülteket 48 órán belül (a felvétel napján, vagy az azt követô napon!) ellátják, a sürgősségi tevékenységet a biztosító premizálja. Felmérésekkel (ún. ráforditási tanulmány) határozzák meg az adott HBCs-k költségeit. Ezekben a vizsgálatokban nagyszámú kórház és több tízezer beteg vett részt. Tételes ellátási költségadatok alapján (amelyben a közvetlen és közvetett, rezsi jellegű költségek is megjelentek) meghatározták, hogy egy adott betegség/sérülés ellátása mennyibe kerül és meddig tart. Másrészről szintén meghatározásra került az, hogy az átlag beteg/sérült átlag betegségének ellátása egy átlag magyar kórházban mennyibe kerül. Az adott HBCs tényleges ráforditási költségének és a fenti országos átlagnak hányadosa adja meg a HBCs súlyszám értékét. A fekvőintézmény teljesítménye a különböző osztályok által „termelt” HBCs-súlyszámok összege. Egyidejüleg szintén meghatározást nyer az adott betegségcsoport átlagos ápolási tartama. Az országos alapsúlyszám-értéket időszakonként újra és újra meghatározzák, szerencsére most már valamivel előre is tudottá válik, így a management számára a költségvetés jobban tervezhető, mint régen. Jelenleg egy súlyszám értéke 100 000 Ft, és ennek a súlyszámokkal való szorzata alapján születik meg mindig 2 hónappal az adott teljesitmény jelentése után az intézményi térítés. Mindezeken túl bizonyos igen költséges implantatumok (gerincrögzitők, ventricularis shunt, Halo-fixateur, maxillofacialis lemezek, tüdővarró patronok, térdszalagpótlók, stb.) tételesen finanszirozódnak. Évek óta ezek köre fokozatosan szűkül és az implantatumok ára beolvad a HBCs finanszírozásba. A ráfordítási vizsgálatokkal egyidejüleg meghatározásra került az adott betegségcsoport átlagos ápolási tartama Magyarországon, ezt tekintik normatív napnak. A térítés összege elvileg a normatív napig történő ápolást és ellátást fedezi, vagyis a normativ napig történő ápolás esetén van a költség és a térítés egyensúlyban. Ha a kórházi kezelés az ún. felső határnapot meghaladja, akkor hosszú ápolásról beszélünk, erre minimális ún. napi ápolási díj jár, amely általában megegyezik a chronicus ápolási díjjal (jelenleg 3500 Ft/nap). Ezzel együtt ez deficitet termel bármi is legyen a hosszabb ápolás oka. Szintén meghatározott az egyes sérülések esetén a minimális kórházi ápolási idő (alsó határnap). Amennyiben ennél rövidebb ideig történik a beteg osztályos kezelése, akkor rövid ápolás történt. Ha a beteg az alsó határnap előtt otthonába távozik, akkor a súlyszámot az alsó határnappal elosztott értéket beszorozzák az effektiv napok számával, és ez lesz a térítés. Normativ napnál rövidebb ápolás, de alsó határnapon túli távoztatásnál a műtétes HBCs (P-jelű) teljes egésze térítésre kerül. Ezzel szemben a konzervativ (M-jelű) HBCs-k esetén a HBCs értéket elosztják a normatív nappal és beszorozzák a ténylegesen osztályon töltött napok számával és ez lesz a térítés összege. Amennyiben egy beteg - bármilyen okból - a HBCs-je felső határnapján belül áthelyezésre kerül más aktív osztályra, úgy a két kezelés összevonódik (ún. közös ápolás minthogy esetfínanszírozás van, az egész eseményt egy esetnek tekinti a rendszer), a nagyobbik HBCs érték kerül térítésre és a két osztály időarányosan osztozkodik - függetlenül attól, hogy azonos kórházba, vagy másik intézménybe került a beteg áthelyezésre. Amennyiben a felső határnapon belül egy beteg osztályos visszavételre kerül - bármilyen, akár indokolt szakmai okból - akkor a két ápolás összevonódik és a nagyobb értékű HBCs kerül térítésre (Garancia-szabály). Ez alól kivételt képeznek bizonyos septikus HBCs-k. Lehetőség van egynapos tevékenységben is ellátni bizonyos traumatologiai és ortopédiai betegeket. Lehetőségeinket ebben a vonatkozásban egy évek óta frissités alatt álló tevékenységi lista határozza meg. Ennek számos ellentmondása (pl.: kéz gangliont nem lehet, míg láb gangliont lehet egynaposként kezelni stb.) van. Fontos berögzíteni az anaesthesia típusát ahhoz, hogy térítésre kerüljön. Egyszerű local anaesthesia csak ambuláns térítést von maga után. Viszont megfelelő anaesthesia esetén az adott műtétes HBCs-vel azonos térítést kap az ellátó, jóllehet a beteget 24 óránál rövidebb ideig tartotta az osztály falai között. A krónikus ellátás finanszírozása lényegesen egyszerűbb, mert itt csupán az ápolási napok száma szorzandó az ún. napi díjjal, amely jelenleg 3500 Ft. Nehézséget jelent az a szintén friss keletű szabály, hogy a krónikus finanszírozás csupán egy héttel az aktív HBCs normatív ideje után kezdődik, amennyiben azonos kórház aktív és krónikus osztálya között történik a beteg áthelyezés. Így mindenképpen van egy térítéssel nem fedett szakasza a betegellátásnak. Ugyanez a probléma nem áll fenn, ha a beteget egy másik kórház krónikus osztályára helyezzük át. Ez a szabály ellentétes azzal az egészségügy politikai elvvel, amely az aktív ápolás napjainak csökkentését, az aktív fekvőből a betegek átirányítását célozza az olcsóbb krónikus ellátókba. A trauma finanszírozásának történetéhez kivánkozik a következő néhány adat. 1995-ben a trauma kimaradt a HBCs értékek meghatározásából. 1997-ben érzékelve a szakma hátrányos helyzetét soronkívüli módosítást harcoltunk ki (ekkor kerültek be egyáltalában a HBCs közvetlen költség sorába az implantatumok, vér felhasználások, de az anaesthesiologiai költségek csak részben) tételes ráfordítási vizsgálat alapján. Újabb ráfordítási vizsgálatok történtek 1998-, 1999-, 2000-ben, amelyek újabb Hbcs verziókat eredményeztek, de közben az 1997-es korrigált helyzet eltünt. Ezekben a vizsgálatokban ugyan tételes ráfordítási vizsgálatok történtek, de sem a kórházak kiválasztása, sem az adatszolgáltatás megbízhatósága, validitása sem volt megfelelő. Továbbá az implantatum árak, az inflatio-követés, az amortisatio és a traumatologiára olyannyira jellemző folyamatos rendelkezésre állás (készenlét) nem lett figyelembe véve. Mindezek következtében a szakma fokozatosan ellehetetlenült és ennek eredményeképpen a szakma kollektív összefogásának köszönhetően 2001 decemberében ismételt korrekció történt. A járóbeteg forgalomban (szakrendelő, illetve szakambulancia) viszonylag egyszerűbb a helyzet. Megszűnt a fix díjazású alap és csak a teljesítményfüggő komponens összege adja a díjazást. Utóbbinak alapja a betegen/sérültön végzett tevékenységünk (lásd OENO, vagy WHO-lista) ún. németpontban kifejezett értéke. Ezt szorozzák be a szintén évente meghatározásra kerülő német(járó)pont értékkel. Ez jelenleg 0,98 Ft. Fontos tudni, hogy amennyiben a járó ellátás - akár más szakmában - de a kórházi osztályos felvétellel azonos napon történt, egy azonos intézményen belül, akkor a járó tevékenységet a biztosító nem tériti. Hasonlóképpen amennyiben az ambuláns ellátás, consilium másutt fekvő ellátásban részesülő beteg számára történik, akkor a biztosító nem térít és a két osztály, illetve a két kórház egymás között kényszerül ezt a tevékenységet rendezni anyagilag. Osztályos emissiot követő ambuláns vizsgálat (pl. CT, MRI), amit sokan költség kíméletből az emissio utánra rendelnek csak akkor lesz valóban ambuláns, ha az emissio napját követő napon történik és semmiképpen sem azonos napon. A jövőben várható a Baleseti Biztosító megjelenése a magyar biztosítási rendszerben is. Ezzel várhatóan javulni fognak a munkahelyi balesetek ellátásának, megelőzésének a rehabilitatiónak a feltételei.
Traumatológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Bíró Vilmos
tanszékvezető egyetemi tanár
DEOEC Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék
Szerző:

Dr. Detre Zoltán
oszt.vez főo.

Főv.Önk. Szt. János Kh
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

.

Terápia


Kiegészítő információk