Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. ápr. 27. csütörtök Zita


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Carcinoma vesicae urinariae
 
Egyéb megnevezés

Carcinoma vesicae urinariae (húgyhólyagrák).
Néveredet

Latin. Carcinoma: a hámszövet rosszindulatú daganata, vesica urinaria: húgyhólyag.
A betegség meghatározása

A húgyhólyag hámszövetéből kiinduló rosszindulatú daganat.
Etiológia

Dyalkilnitrozaminok (dohányzás). Alfa-, béta-naftilamin, benzidin (aromásaminok–festék, textil, gumi, bőr, nyomdaipar). Fenacetin, ciklofoszfamid, chlornaphasin (gyógyszerek). Irradiatio. Endémiás bilharsiasis.
Osztályozás, típusok

Szövettan alapján: cc. transitiocellulare (90%), cc. planocellulare (5–7%), adenocarcinoma (1–3%). Kiterjedés alapján: felületes, mély (izominvazív).
Patogenezis, patomechanizmus

A vizeletben lévő carcinogen vegyületek – melyek vagy foglakozásból vagy életmódból (dohányzás) eredendően vagy gyógyszeres illetve sugárkezeléssel kapcsolatosan kerülnek a vizeletbe – többlépcsős folyamaton keresztül hólyagtumort indukálnak. A felületes daganatokra jellemző, hogy gyakran recidiválnak, azonban csupán igen kis százalékban progrediálnak, metastasisképződéshez csak ritkán vezetnek (kivétel in situ carcinoma). Az izominvazív, mély hólyagtumorok gyorsan progrediálnak, a regionális nyirokcsomókba (kismedencei, obturator és parailiacalis) illetve a távoli szervekbe (tüdő, máj, csont, agy, bőr) áttéteket adnak.
Urológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Romics Imre
klinikaigazgató, egyetemi tanár
SE ÁOK Urológiai Klinika
Szerző:

Prof. Dr. Majoros Attila
klinikai orvos

SE ÁOK Urológiai Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Az etiológiai bekezdésben említett anamnesztikus tényezők lehetségesek. Fő panasz: fájdalmatlan, makroszkópos vérvizelés. Előfordulhat: gyakori, csípő vizelés, nehézvizelés, deréktáji fájdalom, alsóvégtagi duzzanat, székrekedés, csontfájdalom, rossz közérzet, hányinger, hányás.
Tünetek

Microhaematuria, fájdalmatlan ún. „néma” macrohaematuria, pyuria, bacteriuria, pollakisuria, csökkent flow, residuum, veseüregrendszeri tágulat, oliguria, anuria, azotaemia, uraemia, alsó végtagi duzzanat, láz, fogyás.
Általános vizsgálatok

Fizikális vizsgálat, vizeletvizsgálat, vérkép, vérsüllyedés, ionogram, vesefunkció, májfunkció, májenzimek.
Célzott vizsgálatok

Ultrahang-vizsgálat, cisztoszkópia, citológia, BTA-teszt, bimanuális vizsgálat narcosisban, urográfia, CT, mellkasröntgen, csontszcintigráfia

Differenciáldiagnosztika

Cystitis haemorrhagica, egyéb haematuriával járó betegségek (húgyúti kővek, fertőzések, vesetumor, uretertumor, glomerulonephritisek), alvadásgátló terápia, „piros vizelet” (pl.: cékla, bizonyos gombák).
Rizikófaktorok

Dohányzás, aromás aminok tartós expozíciója, kismedencei irradiatio, fenacetinabusus, ciklofoszfamid ill. Chlornaphasin kezelés, Schistosoma haematobium-fertőzés, tartós krónikus húgyúti fertőzés.
Szövődmények

Tüdő-, máj-, agy-, csontáttétek, lokális infiltratív növekedés, vese-occlusio, azotaemia, uraemia, hólyagnyaki obstrukció, ileus.
Társuló betegségek

Távoli áttétek, vizeletrekedés, veseelégtelenség, ileus.
Epidemiológia

Incidencia: 7–17/100 000 férfiaknál, 3–6/100 000 nőknél. Összes rákok 5%-a férfiak, 3%-a nők esetében.
Terápia


Kiegészítő információk