Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 18. szerda Lukács


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Nanosomia endokrin formái
 
Egyéb megnevezés

A nanosomia megnevezés helyett ma inkább – az angol „growth retardation” magyar megfelelőjeként – a növekedési retardáció kifejezés használatos.
A betegség meghatározása

A növekedés a hosszúsági testméretek megnagyobbodása, ami normálisan az életkornak megfelelô alakváltozással jár együtt, a gyakorlatban pedig a testmagasság alakulásával azonosítjuk. A növekedés zavarait pedig a testmagasság percentilis eloszlású referenciaértékeit figyelembe véve definiáljuk. Ha a vizsgált gyermek testmagassága nem éri el az életkorhoz viszonyított 3-as percentilis értékét, nanosomiáról beszélünk.
Etiológia

A GH-hatás hiánya miatt kialakult növekedési elmaradás heterogén kórállapot. A GHRH–GH–IGF-I – tengely összehangolt működésében sokféle tényezô miatt következhet be zavar. A szerteágazó etiológiai faktorok hatásaként kialakuló kórformák megértéséhez, elengedhetetlen a GHRH–GH–IGF-I működésének ismerete. A GHRH–GH–IGF-I – tengely és működése: A humán GH a hypophysis elülsô lebenye somatotrop sejtjeinek terméke, 191 aminosavból áll, génje (GH-1) a 17-es kromoszóma hosszú karján található. Folyamatosan termelôdik, szekréciós granulumokban tárolódik, és a keringésbe intermittálva választódik ki. A GH-elválasztást a hypothalamus szabályozza, mely serkentô és gátló hatású hormonokat szekretál a hypophysis portalis vérkeringésébe (a GHRH és a somatostatin – SS). E két hormon váltakozó felszabadulása alakítja ki a GH-elválasztás pulzatilis jellegét. A GHRH fô élettani hatása a tárolt GH mozgósítása, de serkenti a hormon képzôdését is a GH-szintéziséért felelôs, a 20. kromoszómán található gén transzkripciójának stimulálása révén, és fokozza a somatotrop sejtek proliferációját is. A keringésben két – egy 40 és egy 44 aminosavból álló – formában található, melyek közül az utóbbi a domináns. Az SS csökkenti a GH bazális és a különbözô provokatív stimulusokra bekövetkezô elválasztását. Nincs befolyása azonban a hormon képzôdésére, minthogy nincs hatással a GH szintéziséért felelôs gén transzkripciójára. A GH-release-re gyakorolt gátló hatását a somatotrop sejtek Ca++-koncentrációjának csökkentése révén éri el. A GH szekréciójának szabályozásában feedback-mechanizmusok is szerepet játszanak. A feedback-hatás kettôs támadáspontú: egyrészt stimulálja az SS szekrécióját, másrészt direkt inhibitor hatást gyakorol a somatotrop sejtekre. Az IGF-I (insulin-like growth factor-I) az ún. „long-looped” feedback során az újonnan szintetizált GH mennyiségét csökkenti. A keringésben található GH heterogén, azaz szabad formában és specifikus kötôfehérjéhez (GH binding protein – GH-BP) kapcsolódva található a plazmában. A GH legfontosabb hatása a növekedés serkentése, melyet ma az ún. dualista elmélet alapján magyaráznak: eszerint a GH és az IGF-I a sejtérés különbözô szakaszaiban fejtik ki hatásukat. Az epiphysis-porclemezben a GH direkt módon stimulálja a chondrocyta-prekurzor sejtek differenciálódását, az IGF-I képzôdésén keresztül pedig a már differenciált sejteket stimulálja tovább. A GH számos egyéb élettani folyamat regulációjában vesz részt. Hatására fokozódik a nukleinsav-szintézis, a fehérjeszintézis, pozitív nitrogénegyensúlyt idéz elô. Serkenti a lipolysist, víz- és ionretentiót okoz. A vesében fokozza az l-ˇ-hidroxilációt, továbbá az erythropoesist. E hatások a GH-receptorokon (GH-R) keresztül valósulnak meg, melyek génje az 5. kromoszómán lokalizálódik. A GH a receptor extracelluláris doménjén a hormonkötésért felelôs diszulfid-hidakkal összekötött szialo-glikoprotein oligomérhez kötôdik. A transzmembrán részt a receptor cytoplasmaticus alegysége követi, ahol a specifikus hormonkötôdés eredményeként, az adenil-cikláz enzim aktivációja következik be. Az enzim az ATP-t cAMP-vé alakítja, ami protein-kinázok aktiválódását váltja ki. A protein-kinázok specifikus szubsztrátokon át somatomedinek képzôdését eredményezik. A GH kötôdése a receptorhoz ezen kívül nuclearis interakciók révén a specifikus mRNS transzkripciót és fehérjetranszlációt is fokozza. Az IGF-I a GHRH–GH–IGF-I – tengely utolsó tagja. A GH hatására fôként a májban termelôdik, de egyéb GH-receptorral rendelkezô szövetekben is. Inzulinszerű hatása mellett a sejtek osztódását, differenciálódását is serkenti. Szérumszintjét fôleg a GH regulálja. Termelôdését egyéb hormonhatások, a tápláltsági állapot és az életkor is befolyásolja. Az IGF-I a keringésben specifikus kötôfehérjékhez kötôdik, melyek közül legjelentôsebb a 3-as számú IGF-kötôfehérje (insulin like growth factor binding protein-3 – IGFBP-3). Az IGF-BP-3 termelôdése ugyancsak GH-dependens. Az IGF-I hatását specifikus receptorához kötôdve fejti ki, amely szerkezetében az inzulinreceptorhoz hasonló; regulációja még nem teljesen ismert, de az excesszív IGF-I-szint down-reguláló hatása – hasonlóan a hyperinsulinaemia inzulin-receptor csökkentô tulajdonságához – bizonyított. A HRH–GH–IGF-I – tengely működésének zavara: Sokféle tényezô következtében alakulnak ki: Klasszikus GH-hiány: Idiopathiás; Organikus: 1.Congenitalis: Genetikai zavar, fejlôdési rendellenességek. 2. Szerzett: Trauma, tumor, rendszerbetegség, infekció, sugárkezelés. Funkcionális GH-hiány: A GH-elválasztás neurosecretiós diszfunkciója (GHND), pszichoszociális növekedési zavar, a növekedés és serdülés konstitucionális késése, familiáris alacsonynövés, intrauterin növekedési retardáció. Hiányzó HGH-hatás: Bioinaktív GH, ill. IGF-I, GH-, ill. IGF-I-inszenzitivitás.
Osztályozás, típusok

A növekedési retardáció számos tényezô következménye lehet. Igen széles azon hagyományos értelemben véve nem endokrin betegségek köre, amelyek számottevô növekedési elmaradással járnak. A növekedési retardáció ezekben a betegségekben is gyakran az anyagcsere- és endokrin regulációnak a betegség következtében kialakult másodlagos zavarára, vagy genetikai meghatározottságra vezethetô vissza. A növekedés szűkebb értelemben vett endokrin zavarainak kialakulásában meghatározó szerepet játszik a növekedési hormon elválasztását serkentô hormon (GHRH)–növekedési hormon (GH)–inzulinszerű növekedési faktor-I (IGF-I) – tengely működése. Emellett jelentôs tényezô a nemi hormonok, a pajzsmirigyhormonok és a glükokortikoidok növekedésre gyakorolt hatásának érvényesülése is. A következôkben a GHRH–hGH–IGF-I – tengely növekedési retardációt eredményezô betegségeit tárgyaljuk. A növekedési retardáció okai: Szervi betegségek: Cardialis betegségek; pulmonalis betegségek; gastrointestinalis betegségek; hepaticus betegségek; vesebetegségek; csontrendszeri betegségek; anyagcsere-betegségek; idegrendszeri betegségek. Endokrin betegségek: A GH-hiány és a GH-hatás csökkenése; hypothyreosis; Turner-szindróma; fokozott glükokortikoid-hatás (Cushing-szindróma és krónikus szteroidkezelés). Funkcionális GH-hiány: Pszichoszociális növekedési zavar; konstitucionális lassú növekedés; intrauterin növekedési zavar; idiopathiás alacsonynövés.
Endokrinológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Leövey András
Professor Emeritus
DEOEC I. sz. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Prof. Dr. Ilyés István
egyetemi tanár

DEOEC Gyermekgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Részletesen lásd a "Növekedési hormon- hiány (GHD)", a "Funkcionális GH- hiányos állapotok", illetve "GH- inszenzitivitás- szindróma (GHIS)" kórképek tárgyalásánál.

Terápia

Gyógyszeres kezelés

Részletesen lásd a "Növekedési hormon- hiány (GHD)", a "Funkcionális GH- hiányos állapotok", illetve "GH- inszenzitivitás- szindróma (GHIS)" kórképek tárgyalásánál.

Kiegészítő információk

Ajánlott irodalom

Baumbach WR, Bingham B, Zisk JR. Molecular biology of growth. In: Rumsby G, Farrow SM (eds.): Molecular endocrinology. Genetic analysis of hormones and their receptors. Oxford: Bios Publ.; 1997. p. 157-176. Burren CP, Woods KA, Rose SJ et al. Clinical and endocrine characteristics in atypical and classical growth hormone insensitivity syndrome. Horm Res 2001;55:125-130. Growth Hormone Research Society. Clinical evaluation of the safety of recombinant human growth hormone administration. Clin J End Metab 2001;86:1868-1870. Juul A, Bernasconi S, Chatelain P et al. Diagnosis of growth hormone (GH) deficiency and the use of GH in children with growth disorders. Horm Res 1999;51:284-299. Pfaffe R, Blum WR. Understanding the genetics of growth hormone deficiency. TMG Health Care Comm Ltd. Abingdon, 2000.