Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. okt. 18. szerda Lukács


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Fröhlich-szindróma
 
Egyéb megnevezés

Dystrophia adiposogenitalis, Babinsky-Fröhlich-szindróma.
A betegség meghatározása

A Fröhlich-szindróma számos lehetséges ok kapcsán kialakult hypothalamus-károsodás: késői pubertással, hypogonadismussal, a növekedés elmaradásával és jellegzetes, hypothalamicus elhízással.
Etiológia

Nem egységes. Lehetséges okok: Hypothalamuskárosodást okozó primer okok: daganat, gyulladásos folyamatok, demyelinisatiós kórképek. A hypothalamust másodlagosan károsító betegségek: hypophysis daganatok. Kialakulhat kimutatható organikus elváltozás nélkül is: a feltételezhető funkcionális rendellenesség hátterében az éhség-jólakottság központot és a gonadotrop hormonok szekrécióját szabályozó GnRH-neuronok működési vagy szabályozási zavara állhat.
Endokrinológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Leövey András
Professor Emeritus
DEOEC I. sz. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Tarkó Mihály
főorvos

BAZ Megyei Kórház II. sz. Belgyógyászati Osztály
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

A növekedés elmaradása, elhízás, esetleg a hypothalamuskárosodást okozó betegség tünetei.
Tünetek

Hypogonadismus, a növekedés elmaradása, egyenletes elhízás kifejezettebb hasi és csípőtáji kövérséggel.
Általános vizsgálatok

Testsúly- és testmagasság mérés, testtömegindex (body mass index – BMI=testsúly/testmagasság2) számítással, derékkörfogat és csípőkörfogat-mérés, derékkörfogat/csípőkörfogat arányszámítással, bőrredőmérés, vérnyomásmérés, általános fizikális vizsgálat a genitalia és egyéb nemi jellegek részletes vizsgálatával.
Célzott vizsgálatok

Általános laboratóriumi vizsgálatok, szükség szerint komplett máj- és vesefunkciós vizsgálatok, szérum cukor-, koleszterin-, triglicerid-, húgysav meghatározás. Speciális laboratóriumi vizsgálatok, szükség szerint: FSH-, LH-, HGH-, ACTH-, TSH-, prolaktin-, tesztoszteron-, T4-, FT4-, T3-, FT3-, valamint kortizolszint meghatározás, illetve kortizoltükör. Neurológiai, radiológiai és szemészeti vizsgálatok.

Differenciáldiagnosztika

Elhízás, pseudo-Fröhlich-szindróma, Laurence–Moon–Biedl-szindróma, Prader–Willi-szindróma, Carpenter-szindróma, Cohen-szindróma.
Társuló betegségek

Centralis diabetes insipidus.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Az elhízás kezelésének alapja a kalóriaszegény, fehérjében és vitaminokban gazdag étrend, a mozgás, illetve a fizikai aktivitás fokozása.
Gyógyszeres kezelés

A Fröhlich-szindróma gyógyszeres kezelésének sajátosságai: Az egyéb, általános hipofunkciós kórképek szubsztitúciós kezelésének bevezetése általában különösebb problémát nem okoz, mert: az esetek többségében a hipofunkció a diagnózis felállításának időpontjában már komplett vagy közel komplett, többnyire definitiv, a hipofunkció zömmel a perifériás endokrin szerv - általában definitiv - betegségéből adódik, tehát gyakran egyetlen endokrin tengelyt érintő hipofunkciós kórképről van szó, és javulás vagy egyébirányú endokrin kombináció és komplikáció nem várható, a betegek többsége felnőtt. Ezen esetekben a szubsztitúció a diagnózis felállításának időpontjában már elkezdhető. Fröhlich-szindróma esetén a kezelésben és a diagnosztikában egyaránt számos egyéb szempontot kell figyelembe venni: a beteg a diagnózis felállításának időpontjában általában gyermekkorú. A pubertás - normális körülmények is - markáns hormonális váltakozásának időszakában van, amikor a diagnózis és a terápia alapjául szolgáló hormonvizsgálatok eredménye esetenként fenntartással értékelhető. A diagnózis felállításának időpontjában a hipofunkció ritkán komplett, de több endokrin tengelyt érinthet. Nem tekinthető definitivnek, rosszabbodás és javulás egyaránt várható. A hypothalamus-károsodást okozó elváltozás helyétől és kiterjedésétől, illetve a műtét eredményességétől függően számos kimenetel lehetséges. A beteg állapota javul, ritkán véglegesen rendeződhet, és a hipofunkció tünetei visszafejlődhetnek. Más esetben a beteg állapota stagnál vagy rosszabbodik, esetleg egyéb endokrin tengelyek érintettségének tünetei jelentkezhetnek, ritkán egészen a panhypopituitarismus kialakulásáig. Ilyen körülmények között terápiás protokollt kidolgozni nehéz. A variabilitas és a kórkép rapszodikus lefolyása miatt a terápiás vezetésnek flexibilisnek kell lennie és a felnőtté válás idején a kezelési elvek átértékelése szükséges. Általánosságban annyit lehet mondani, hogy látens hipofunkció kezelése ritkán indokolt. Sokszor még az enyhe hipofunkció kezelése is halasztható, de az esetlegesen társuló mellékvese- és pajzsmirigytengely érintettségét illetően az általános terápiás előírások egyértelmű szabályai szerint kell eljárni. A hypogonadotrop hypogonadismus gyógyszeres kezelésének lehetőségei: a hypophysis elsődleges károsodása következtében kialakult secunder hypogonadismus esetén androgénszubsztitúció és/vagy LH- és FSH-adás jön szóba. Fertilitas csak az utóbbival érhető el. Androgénszubsztitució: Lehetőségei: Transdermalisan tesztoszteronnal átitatott film bőrre applikálásával. I.m. injekció formájában alkalmazott tesztoszteronészter depot készítmény olajos oldata. Per os alkalmazás történhet: A természetes tesztoszteronmolekula per os alkalmazásának hátránya, hogy a májban történő metabolizmus miatt általában nagy adagokra van szükség, naponta többször kell bevenni, és a nagy adagok miatt számolni kell a májsejtek microsomalis enzimindukciójával. Módosított tesztoszteronmolekula alkalmazása esetén jóval kisebb adag szükséges, de így hatékonysága is bizonytalanabb. Alkalmazott gyógyszerek és alkalmazásuk a teljes szubsztitúciós adaggal: Tesztoszteronnal átitatott film naponta egyszer, általában a hát bőrére applikálni, célszerűen este. Tesztoszteron-fenilpropionát 1 ml olajos oldata, 250 mg-os ampullás kiszerelésben. Adagja kezdetben 2-3 hetente, majd havonta 1 amp. i.m. tesztoszteron undekanoát 40 mg-os kapszulás kiszerelésben. Napi adagja 3x1 kapsz., ritkán több, maximum 3x2 kapsz. Mesterolon 25 mg-os tablettás kiszerelésben. Adagja napi 3x1 tabl., ritkán több, maximum 3x2 tabl. Fluoxymesteron 5 mg-os tablettás kiszerelésben. Napi adagja 1-2 tbl. LH- és FSH-adás: A hCG (Choriogonin inj. 1 ml=1500 NE kiszerelésben) adagja heti 2x1500 E i.m. Önmagában a Leydig-sejtek tesztoszteronszekrécióját stimulálja és megnöveszti a herét. Az aromatázenzim aktivitásának növekedése miatt mellékhatásként gynaecomastia alakulhat ki. Postpubertalis kezdetű secunder hypogonadismusban ritkán és többnyire FSH-val történt együttadása esetén helyreállhat a spermatogenesis is. Célszerűen a hCG-előkezelést követően, legalább három hónapig heti 3x75 E FSH-nak megfelelő hMG-t és 75 E hCG-t tartalmazó készítményt adunk i.m. A kezelés alatt a hCG-előkezelést is fenntartjuk vagy helyette androgént adunk. Az LH hatású hCG-t terhesek, az FSH-t menopausában lévő nők vizeletéből állítják elő, de az FSH rekombináns géntechnológiával is előállítható. LH-RH-deficit esetén, ennek bevitele vagy megtartott endogén LH-RH-szekrécióképesség, illetve stimulálhatóság esetén chlomiphen citrat is szóbajön. Az androgénszubsztitúció, LH- és FSH-adás LH-RH-deficit esetén is alkalmazható. Az LH-RH-adagolás lehetőségei: S.c. infúziós mikropumpa a has bőre alá. Adagja 4–20 ug 2 óránként. Intranasalisan az egyszeri adag 200 ug csepp vagy spray formájában. Az i.m. adás is megkísérelhető naponta vagy heti 2-szer. Jól reagáló esetekben (LH-RH-hiány) a herék jelentősen megnagyobbodnak, normalizálódik a tesztoszteronszint és rendeződhet a spermatogenesis. Az endogén LH-RH-szekréció stimulálása clomiphen citráttal. Kezelés napi 25–50 mg/nap, legalább három hónapig. Hyperprolactinaemia esetén dopaminagonista szert alkalmazunk. A kezelés lehetőségei: Bromocriptin 2.5 mg-os tabl. valamint 5 és 10 mg-os kapsz. kiszerelésben. Napi adagja 2.5–10 mg, ritkán több, maximum 20 mg/nap per os, fokozatosan emelkedő adagban. Quinagolid tabl. 25, 50, 75, 150 ug hatóanyag-tartalommal. Adagolása hasonlóképpen fokozatosan emelkedő dózisban történik. Az első 3 napon este 1x25-, a 4–6. napon este 1x50-, a 7. naptól 1x75 ug adható, ami szükség esetén egy hónap után kétszeresére növelhető. Ritkán ennél több is adható.
Műtéti kezelés

Műtéti és műthető alapbetegség esetén annak kiiktatására irányul.

Terápiás célkitűzés

Az alapbetegség, a hypothalamust károsító ok megszüntetése: tumoros elváltozás esetén műtét, szükség szerint irradiatiós kezeléssel kiegészítve, gyulladásos folyamatok és egyéb elváltozások esetén azok általános és speciális kezelése. A hypogonadismus kezelése. Az obesitas kezelése: a tüneti kezelés alapeleme a kalóriaszegény, fehérjében és vitaminokban gazdag étrend, a mozgás, illetve a fizikai aktivitás fokozása. A hypothalamus-károsodást okozó vagy a műtét kapcsán kialakuló egyéb betegségek terápiája, szükség szerint a centralis diabetes insipidus, hypadrenia, hypothyreosis kezelése, látáskárosodás korrekciója.
Prognózis

Az alapbetegség természetétől függ. Kimutatható organikus ok szanálását követően, az egyébként komplex probléma lényeges elemeiben jelentős javulás várható.
Követés, gondozás

Döntően a károsító tényező szanálására irányuló beavatkozás eredményességétől függ. A neurológiai maradványtünetektől, a mentális érintettségtől függően, továbbá az esetlegesen társuló betegségek, pl. diabetes insipidus, obesitas, a későbbiek során esetleg szubsztitúciós kezelésre szoruló hypogonadismus, valamint az egyéb endokrin rendellenességek és más társuló betegségek miatt, lazább-szorosabb követést, gondozást igényel.
Alternatív kezelés

Az elsődleges kiváltó ok jellegétől függően, szükség szerint irradiatiós kezelés jön szóba.
Kiegészítő információk

Életkorhoz kötött jellegzettességek

A beteg a diagnózis felállításának időpontjában általában gyermek, illetve serdülőkorú.
A betegtájékoztatás alapelvei

A terápiás alapelvek lényeges eleme az obesitas tüneti kezelése. A kezelés alapja a kalóriaszegény, fehérjében és vitaminokban gazdag étrend, a mozgás, illetve a fizikai aktivitás fokozása. Ebben a kérdésben a beteg együttműködése nélkülözhetetlen. Az együttműködés csak úgy lehet hatékony, ha a beteg rendelkezik a szükséges ismeretekkel. Az életmód változtatáshoz szükséges ismeretek megszerzése és begyakorlása hosszú folyamat, folyamatos, korrekt betegedukációt igényel.
Ajánlott irodalom

Alexis Labhart. Clinical Endocrinology. Berlin: Springer-Verlag Heidelberg; 1986. p. 1043. Delbert A. Fisher et al. Corning endokrinológiai kézikönyv. Budapest: Byk Büro; 1996. p. 65., 122-23., 180-83. Gláz Edit. Klinikai endocrinologia. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 1981. p. 902-03. Leövey András. A klinikai endokrinológia és anyagcsere-betegségek kézikönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 2001. p. 159., 556-557., 564-567. Maródi László. Gyermekgyógyászat. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 1998. p. 512-13.