Vissza a főoldalra
Vissza a főoldalra
 
 
2017. dec. 15. péntek Valér


Betegségek
   Anyagcsere-betegségek
   Bőrgyógyászat
   Endokrinológia
   Fül-orr-gége
   Gasztroenterológia
   Gyermekgyógyászat
   Hematológia
   Hemosztazeológia
   Infektológia
   Kardiológia
   Nefrológia
   Neurológia
   Nőgyógyászat
   Ortopédia
   Pszichiátria
   Pulmonológia
   Reumatológia
   Szemészet
   Traumatológia
   Urológia
 

    Címlap
    Enciklopédia
    Ismerettár
    Hypermed
    Étrend
    Ép testben
    Hírarchívum

 
Andropausa
 
Egyéb megnevezés

Férfi öregedés, férfi klimaktérium, öregedő férfi androgén-hiányállapota (androgen deficiency of the aging male) ADAM-szindróma, öregedő férfi részleges androgén-hiányállapota (partial androgen deficiency of the aging male – PADAM).
Néveredet

Görög-latin szóösszetétel, a menopausa férfi hasonmása.
A betegség meghatározása

Endocrin szempontból az andropausa, illetve az androgén hiányállapot férfiakban a szérum össz- (total), szabad- (free), de főként a biológiailag hozzáférhető (bioavailable) tesztoszteron (T) frakciók vérszintjeinek (tT, fT, bioT) korral járó csökkenése, következményes klinikai tünetekkel. Az előbbi csökkenése kisebb mértékű, többnyire az élettani határok között marad (10–42 nmol/l) és a férfiak 20–35%-ában észlelhető. Az fT korral bekövetkező szintcsökkenése meredekebb és nagyobb mértékű, a fiatalkori érték (0,3–10 nmol/l) 40%-kal csökkenhet. Drámai csökkenés a klinikai tünetekkel egybehangzóan a bioT vérszintekben mutatható ki. A bioT a szabad és az albuminhoz kötött T-frakciókat foglalja magába. A klinikai megközelítés szerint az életkor és a tünetek alapján beszélhetünk andropausáról. Ezek azonban nehezebben meghatározhatók vagy mérhetők. Vegetatív, pszichés, szomatikus és metabolikus tünetekről van szó, köztük a nemi aktivitás csökkenése. A tünetek skálája emlékeztet a női menopausaéra (pl. hőhullámok, izzadás, alvászavar, ingerlékenység, depresszió, koncentráció gyengülése, zsíreloszlás megváltozása, izomerő és -tömeg csökkenése, a szexualitás, a merevedés zavarai, osteoporosis, stb.).
Etiológia

Az andropausa a férfi öregedés részének tekinthető. Genetikai tényezők nyilvánvalóan fontos szerepet játszanak etiológiájában, azonban kevéssé ismertek. Kulcsfontosságú a here Leydig-sejtek működésének (elsősorban a bioT-szintek) csökkenése és a gonadotrop hormontermelés hanyatlása. A T, illetve az andogén hormonok együtt a reproduktív funkciókon és a magatartáson túl számos anyagcserefolyamatot befolyásolnak (pl. izomerő, érfalak viselkedése, stb.). A hereműködés hanyatlásával párhuzamosan a mellékvesekéreg androgéntermelése is csökken (dehidroepiandoszteron - DHEA, DHEA-szulfát), ennek klinikai jelentőségét csak részben ismerjük. Az etiológia vizsgálatában fontos szerepet kaptak a T-t alkalmazó terápiás vizsgálatok.
Osztályozás, típusok

Az andropausa osztályozásában a tüneti szempont lehet vezető. Ezek szerint dominálhat a szexualitás zavara (csökkenő libidó, merevedési problémák, párkapcsolati zavarok), lélektani zavarok (a koncentrálóképesség, a munkahelyi teljesítőképesség csökkenése, depresszió, szorongás), vegetatív rendellenességek (izzadás, hőhullámok, alvászavar, palpitatio), valamint a kísérő betegségek (prostatahypertrophia és -rák, egyéb rosszindulatú daganatok, cardiovascularis betegségek, osteoporosis, diabetes mellitus) és a felsoroltak következtében romló életminőség. A felsorolt tünet- és betegségcsoportok súlyosság szerint is kategorizálhatók.
Patogenezis, patomechanizmus

Az androgének, elsősorban a bioT hiánya uralja a patogenetikai történéseket. A felsorolt tünetcsoportok mindegyikében fontos szerepet játszik a T. A tünetek többségének létrehozásában a hiánynak elősegítő hatása van, míg a társuló betegségek közül a benignus prostatahypertrophia és a prostatarák kialakulásában a T jelenléte vagy többlete szerepel kóroki tényezőként. Az androgének több célszervre hatnak, amelyek hatásküszöbe eltérő, ezáltal az androgénhatás összetett. A tesztoszteront a herék termelik túlnyomóan, és hatása részben az intranuclearis androgénreceptoron át jelentkezik, részben nem genomialis hatásként a sejtmembránon, és közvetetten átalakulása után vagy dihidrotesztoszteronként vagy ösztradiolként hat. Így egy T-molekula útja az anyagcsere során nehezen követhető, sorsa többesélyes. A T biológiai hatását meghatározza a szexhormonkötő globulin (SHBG) vérszintje: alacsony érték a szabad T nagyobb koncentrációját jelzi közvetetten, és viszont. Az androgén hatások létrejöttében szerepe van a mellékvese által termelt, fentebb említett hormonoknak, melyek termelése az öregedés során szintén csökken. Így pl. a DHEA-szulfát a 25 éves korban mérhető csúcsról 70 éves korra annak 10%-a alá csökken. További hormonális hatások is szerepelnek az andropausa tüneteinek létrehozásában. Így a növekedési hormon (GH) és az insulinszerű növekedési faktor-I (IGF-I) csökkenése szerepet kap a csont- és izomtömeg sorvadásának kiváltásában. A melatoninszekréció csökkenése szintén igazolt endocrin változás öregedő férfiakban. A patomechanizmus vizsgálatában is szerepet kaptak a felsorolt hormonok terápiás hatásainak vizsgálatát végző klinikai vizsgálatok.
Endokrinológia
Szakterületi elnök:
Prof. Dr. Leövey András
Professor Emeritus
DEOEC I. sz. Belgyógyászati Klinika
Szerző:

Dr. Balogh Ádám
med. habil egyetemi docens

DEOEC Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinika
Diagnosztika

Panaszok, anamnézis

Fontos szempont az életkor, bizonyos panaszok és tünetek csak egy adott életkorban tekinthetők jellemzőnek. A hereműködést károsító betegségek, ártalmak (orchitis, trauma, cryptorchismus) ismerete segíthet az androgénhiány felismerésében, illetve magyarázhatja a tünetek megjelenését a vártnál fiatalabb életkorban.
Tünetek

A korábban felsoroltak szerint a tünetek az alábbi csoportokba tartozhatnak és összességükben az érintettek életminőségének romlását eredményezik: A szexualitás zavarai (a libidó csökkenése, merevedési zavarok, következményes párkapcsolati problémák). Pszichológiai problémák (a koncentrálóképesség csökkenése, szellemi teljesítőképesség hanyatlása, önértékelési válság, depresszió, szorongás). Vegetatív/vasomotor rendellenességek (izzadás, hőhullámok, alvászavar, palpitatio). Kísérő betegségek, anyagcserezavarok tünetei (prostatahypertrophia és -rák, egyéb rosszindulatú daganatok, hypertonia, cardiovascularis betegségek, osteoporosis, diabetes mellitus, szembetegségek).
Általános vizsgálatok

Életkor szerint különös tünetek hiányában is kívánatos adott életkor elérésekor (pl. 45 éves korban) és azt követően rendszeresen megismételt fizikális, laboratóriumi és műszeres vizsgálatok elvégzése a háziorvos által. Egy korcsoport-specifikus további vizsgálati együttes irányulhat a felsorolt kísérő betegségek korai stádiumának, vagy lappangó – tünetmentes – formáinak felismerésére. Klinikai tünetek, panaszok szintén elindíthatják a kivizsgálást. Az androgénhiányos tünetegyüttes (ADAM) J. Morley St. Louisban dolgozó geriáter vizsgálatai szerint a következő kérdésekre adott „igen” válaszokból valószínűsíthető, vagyis a kérdőív szűrővizsgálatokra alkalmas: Csökkent-e a nemi vágya (libidója)?; Érez-e erőtlenséget?; Csökkent-e a (fizikai) ereje vagy állóképessége?; Csökkent-e a testmagassága?; Észlelte-e, hogy az élete kevésbé élvezetes?; Gyakran szomorú-e vagy zsörtölődő/kiállhatatlan?; Gyengülnek-e az erekciói?; Megfigyelte-e, hogy a sportban csökken a teljesítése?; Elalszik-e hirtelen vacsora után?; Romlott-e mostanában a munka(helyi) teljesítménye?; Laboratóriumban az időskori androgénhiányos állapot a tT meghatározással 14%-ban igazolható, fT méréssel 17%-ban, míg bioT méréssel 57%-ban. Ebből következik, hogy leginkább a bioT meghatározással diagnosztizálható, azonban ennek laboratóriumi módszere körülményes: dializáló membránnal kell elválasztani az SHBG-hez kötött, valamint a szabad és albuminhoz kötött frakciókat, és az utóbbi adja a bioT-t. Ez a módszer azonban időigényes, nem eléggé precíz, ezek következtében nagyszámú szűrővizsgálatra jelenleg nem alkalmas. A tT és fT meghatározása pedig a korábbiak értelmében nem elég érzékeny labormódszer. Természetesen súlyos androgéndeficit laboratóriumban is egyszerűen diagnosztizálható. Az androgénhiány enyhébb, kezdeti stádiumában (PADAM) a klinikai tünetegyüttes, illetve egy hormonpótló terápiás próba vezethet eredményre.

Differenciáldiagnosztika

A férfi androgénhiány számos tünete nem jellegzetes, ezért más betegségek is előidézhetik. Követendő elv lehet, hogy ezekre akkor is gondolni kell, ha az életkort is figyelembe véve a diagnózis nagyon valószínű.
Rizikófaktorok

Életkori sajátosságról lévén szó, minden férfi jelölt az androgénhiány kialakulására. Genetikai és egyéni adottságoktól függően a tünetegyüttes megjelenési időpontja változó, hasonlóan a tünetek súlyossága. Környezeti tényezők közül a toxikus anyagok (pl. nehézfémek), munkahelyi ártalmak (vegyszerek), egyéb ártalmak (pl. sportolók anabolikus hormonkezelése).
Társuló betegségek

Felsorolásuk a korábbi ”Tünetek d” pont alatt. Ezek felismerése az idősödő férfi egészségének egységes szemlélete alapján történjen, amelyből az andropausa sem emelhető ki.
Epidemiológia

A szérum tT-szintje szerint a 80 év alatti férfiak mintegy 20%-a, az ennél idősebbek 35%-a tekinthető andropausában lévőnek. Az fT-szintek alapján 65 éves korra a férfiak az előbbinél nagyobb arányban tekinthetők androgénhiányosnak (a csökkenés eléri a 40%-ot), de így is jelentős aránytalanság figyelhető meg a klinikai tünetekkel összevetve. Endocrin jelzőként a bioT-vérszintje volna a leghívebb tükör. A bioT-vérszint 50 éves korra fiatalkori érték felére csökken, 70 éves korra további 30%-kal. Ennek nagyszámú laboratóriumi meghatározása jelenleg erre alkalmas módszer hiányában nem kivitelezhető. Az andropausa, de még inkább a PADAM tünetegyüttes még nem vált általánosan ismertté az orvosi és laikus körökben. Ennek oka részben a mérési módszerek hiányosságában kereshető. A szakmai és társadalmi figyelem növekedése újabb széleskörű felmérésekhez fog vezetni az öregedő férfiak egészségi állapotáról.
Terápia

Életmód, Diéta, Prevenció

Mozgás, fizikai tevékenység, a táplálék zöldségekben gazdag, rostdús legyen, a zsírok arányának csökkentése javasolt. Multivitamin készítmények alkalmazása.
Gyógyszeres kezelés

Oralis, transdermalis. Oralis készítmények közül tartós kezelésre alkalmatlannak bizonyultak a metiltesztoszteron készítmények májkárosító hatásuk miatt. Kedvezőbb mellékhatás-spektrumúak a 3-oxoandrosztén (4) származékai (pl. a fluoximeszteron), vagy az 5-androsztanon (3)- derivátum meszterolon, de hosszantartó kezelésre ezeket sem alkalmazzák. A tesztoszteron transdermalisan, esetleg a scrotum bőrén át felszívódik, elkerüli első körben a májat. Alkalmazása nem kényelmes, a felszívódás megbízhatósága sem tökéletes. A biztonság és hatékonyság követelményeinek a tesztoszteron-undecanoat felel meg leginkább. Felszívódása, hatása megbízható. Alkalmazását a tünetek és a hatás függvényében napi 40–160 mg-os adagban javasolható. Mellékhatásai: prostata benignus hyperplasia veszélye és carcinoma kockázatának növekedése, PSA-emelkedés, hematokritemelkedés, cerebrovascularis történések nagyobb esélye. Tartós tesztoszteronkezelés alatt a prostata rendszeres vizsgálata tapintással, PSA-meghatározások, haematokrit, májfunkciók, vérnyomás ellenőrzése javasolt. A kezelés időtartamát illetően nincs egyértelmű egyetértés, elsősorban az idővel várható mellékhatások miatt. Más androgénekkel, pl. DHEAS-készítményekkel is történtek terápiás vizsgálatok, de kis számban. Nem tisztázódott eddig megnyugtatóan a hatások erőssége és a mellékhatásprofil.
A relapszus gyakorisága, terápiás lehetőségek

Az androgénterápia abbahagyása után a tünetek újra jelentkeznek.

Terápiás célkitűzés

Férfiakban a reproduktív endocrin változások nem olyan drámai hirtelenséggel jelennek meg, mint a nőkben. A rendelkezésre álló diagnosztikai módszerek azonban lehetővé teszik a kórisme viszonylag biztonságos felállítását, amelyet végül is a terápia sikeres volta igazol vissza. Az androgénhiányos állapot tüneteinek, következményeinek kezelését androgénpótló hormonkezeléssel végezhetjük. A rendelkezésre álló ellenőrzött vizsgálati adatok többsége tesztoszteronpótló kezelésből származik. A fő probléma a T-kezelés mellékhatásaiból adódik. Erről később lesz szó. A klinikai vizsgálatok eredményei alapján a T-kezelés hatásai legnyilvánvalóbban a súlyosan hormonhiányos férfiakban mutatkoztak meg. A tünetek szerint a legerősebb hatás a vasomotor-, pszichológiai-, és szexuális területen jelentkezett. Egyéb hatások közül említést érdemel a csont ásványianyag-sűrűség (bone mineral density, BMD), valamint az izomtömeg és -erő növelése, és a test zsíreloszlásának előnyös megváltozása. A terápia módjai: Elsősorban gyógyszeres kezelés jön szóba, de a pszichoterápia, illetve szexuális problémák esetén a párterápia is szóba jön.
A terápia sikertelenségének lehetséges okai

Nem megalapozott javallat, elégtelen dózisok, rövid kezelési időtartam, a kezelés mellékhatások miatti abbahagyása.
Követés, gondozás

Az andropausa a tünetek, panaszok és következményes betegségek rendszeres ellenőrzését, ismételt vizsgálatokat, vagyis gondozást igényel. A korábban leírtak szellemében erre a háziorvos lenne hivatott. Elképzelhető az öregedő férfiak problémáinak interdiszciplináris központokban történő egybehangolt gondozása, különösen kialakult kísérőbetegségek (pl. prostatahyperplasia, merevedési zavarok, stb.).
Kiegészítő információk

Szakterületi specificitás

Andrológia, urológia, endokrinológia, belgyógyászat/ kardiológia, háziorvostan, reumatológia, epidemiológia.
Ajánlott irodalom

Pénzes J. A szűrővizsgálatok és a háziorvos. Orvostovábbképző Szle 2002;IX/1:13-17.; Vojta ChL et al. Az öregedés ellenszerei – áttekintés. Orvostovábbképző Szle 2002;IX/1:120-131.; WHO, Geneva, Aging and Health Programme, Social Change and Mental Health Cluster; A. Kalache. Men, ageing and health. The Aging Male 2000;3:3-36.; Kleinman KP, McKinlay JB. Prostate cancer: how much do we know and how do we know it?. The Aging Male 2000;3:115-123.; Benagiano G, Maggi S. Osteoporosis in men: an emerging problem. The Aging Male 2000;3:59-64.

Szakrendelések

Andrológia, urológia, endokrinológia, szexológia, pszichológia.
Hasznos folyóiratok

The Aging Male; Clinical Endocrinology and Metabolism; J. Gerontology; Eur. J. Publ. Health; JAMA; Orv. Hetilap; Lege Artis Medicinae; Orvostovábbképző Szle.